Új Élet, 1979 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1979-10-01 / 19. szám
• Mártírünnepség a rákoskeresztúri temetőben A magyar zsidóság legfájdalmasabb napja minden évben Szölibausz első vasárnapja. Ezen a napon a maradékok maradékjai — akiket időközben nem vitt el a haláltáborokban szerzett betegség vagy az öregkor gyengeségei — ki villamoson, ki autón elindult a Kozma utcai sírkertbe, leróni kegyeletét a munkaszolgálatban és a deportálásban elpusztult szerettei emlékére rendezett gyászünnepségre. Tömött villamosok, tömött buszok és autók százai hozták az emlékezőket. 12 11-re a monumentális emlékmű előtti téren több ezer 1944 óta felnőtt gyermek hozta magával gyermekeit, barátok és ismerősök állták körül a szószékét. Megszámlálhatatlan volt a gyászolók száma, mert kora reggel óta jöttek és az ünnepség után időben is tele volt velük a rákoskeresztúri sírkert. A gyászünnepségen megjelentek a MIOK teljes vezetősége, Héber Imre elnök vezetésével, ■a rabbikar tagjai és az egyes körzetek funkcionáriusai és tagjai. A Somló Andor által vezényelt budapesti templomok egyesült kórusa a ..Ha Te Isten .. .” kezdetű zsoltárt intonálta. Kovács Sándor főkántor gyászéneke után dr. Salgó László főrabbi, a Budapesti Rabbiság elnöke az ünnepség szónoka, többek között a következőket mondotta: — Történelmi jelentőségű ez a mai nap. Négy évtizeddel ezelőtt tört ki a második világháború, amely a magyar zsidóságra annyi szomorúságot, bánatot hozott. Alázattal, tisztelettel és kegyelettel emlékezünk a 600 000 magyar zsidó már־ tírra. — Amikor 35 esztendő után egybegyűltünk emlékezni — volt bajtársaik, deportáltak — ismételjétek meg a buchenwaldi esküt, ismételjétek meg a szent foga- dalmat, amit mindannyian tettünk a felszabaduláskor, amikor már ökölbe tudott szorulni a kezünk, képesek voltunk elszánttá, harcossá válni, hogy ilyen példát adjunk a mellettünk felnövőknek, az utánunk jövőknek. Akkor megfogadtuk: soha többé fasizmust! Soha többé fajgyűlöletet! Soha többé nem tűrünk megalázást és megaláztatást, emberi méltóságunkat örökké megőrizzük. Mi, a magyar zsidóság életben maradt tagjai harmincöt esztendő után elmondhatjuk nektek 600 000 ,zsidó mártír hittestvérünk: nem hiába omlott ki drága véretek, a zsidóság él, fennmarad. És együtt haladunk azokkal, akik biztosították számunkra is az emberi jogokat és biztosítják a békés nyugodt életet. — fejezte be beszédét־ a főrabbi . Az Él-molé radaifilm és a Kaddis elhangzása után a világi vezetőkkel és a rabbikarral az élen a tömeg körüljárta az emlékmű falait, ahol a különböző haláltáborokban megölt hittestvérek nevei vannak megörökítve. Innen az Ismeretlen Munkaszolgálatos Emlékműve elé vonultak, ahol a kórus és Kovács Sándor főkántor éneke után dr. Salgó László főrabbi mondott rövid beszédet. A sírkertben még sokáig, nagyon sokáig időztek szeretteikre emlékezve a hozzátartozók. (Bauer S. felv.) Vihar Béla A jegy Keringés egy emlék körül „Eljegyeztem magamat a világgal és az igazsággal”. Az emlékezés távolából suhannak felém e himnikus szavak? Életem tizenharmadik esztendejében erre a próféták szülte mondatra apám oktatott a törpe szobánkban, amikor a felavatás rendje szerint bal karomra megszentelt imaszíjat csavart és mágikus csillagként tenyeremre csomózta. Hová tűnt a sivatagbeli varázslat eme totemisztikus kegyszere? Gomolygó fellegekbe elröpült? A hagyomány e bőrből szegett szalagját régen letéptem a szabadság nevében. Vagy még előbb elvetettem? De a hajdani ősök övezte kötelék jele rajtam van láthatatlanul. Végtelenné tágultan összekapcsol a kerengő bolygókkal, ködlő országutakkal, a forradalmak tüntető meneteivel, a bölcseleti metamorfózisok völgyével és az emberiség szívének gondjaival. Így állok itt az Idő bezáruló kapuja előtt ezzel a szellemivé átlényegült jeggyel kezemen, s eljegyeztetvén létemet, a világ és az igazság sziklakarjára kulcsolja az örök megújító, az Idő. --------------------------------------------------------------_ Búcsú Palásti Lászlótól Hetvenéves volt és a személyi igazolványában foglalkozása előtt ez a szó állott: nyugdíjas. Nála ez a meghatározás azonban csak papírformát jelentett, hiszen, ha valakiről el lehetett mondani, hogy nem éli a nyugdíjasok viszszavonult életét, az Palásti László volt. Cikkei egymás után jelentek meg a Ludas Matyiban, amelynek közel két évtizedig munkatársa volt, az Esti Hírlapban és nem utolsósorban az Új Életben. Majd minden számban írt egy-egy érdekes cikket és ezekben felelevenítette a múltat, a fasizmus korát, amely az ő életébe is belenyúlt. A magyar sajtó régi, ma már egyre gyérülő képviselői sorába tartozott, aki majd hat évtizeden keresztül napilapokban, hetilapokban írta riportjait. Még tizenhét éves korában, ,mint diák került az akkori Színház és Divathoz, majd a polgári ellenzék egyik legerősebb orgánumához, a Világhoz. 1929-ben, mint a Pesti Hírlap tudósítója Berlinbe költözött, ahol éveket töltött. Itt többek között tudósításain kívül a magyar nyelvű Berlini Futár című lap szerkesztője is volt, és ahogy, a múlt év áprilisában 75. születésnapján „Első 75 évem”, című írásában az Új Életben visszaemlékezett. Berlinben nem tudott már karriert csinálni, ״ mert Hitler jött és „ ment”. Berlini éveiről azonban számos írása és könyve jelent meg, így töbek között a ״ Karrierváros” című regénye és a felszabadulás utáni években a ,,Berlini notesz” című visszaemlékező kötete. De addig, mint annyi sorstársa, ő is megjárta a munkaszolgálat poklát, elhurcolták Borba, és onnan visszatérve, a felszabadulás után megírta bori élményeit egy megrázó kötetben. A demokratikus sajtóban szinte első naptól kezdve részt vett, törvényszéki rovatvezetője volt a Szabadság című napilapnak és a Képes Figyelőnek, és mint ilyen riportokat írt a nemzetáruló fasiszta vezetőkről, Szálasiról, Bakyról és a többiekről. Fáradhatatlanul és szünet nélkül szinte a halála- ־ napjáig dolgozott és bár testileg nem tudta kiheverni a kori megpróbáltatások hónapjait, szelleme friss maradt, és minden írása egy tehetséges riporter és egy egyéni hangú humorista megnyilvánulása volt. Születésnapi cikkében megemlékezett ■az Új Életről is, e sorokban: ״ A felszabadulás után az Új Életnek is dolgozni kezdtem és dolgozom továbbra is, remélem sokáig.” Sajnos ezt az ígéretét nem tartotta meg, alig néhány hónappal 76. születésnapja után eltávozott körünkből és benne nemcsak egyik munkatársunkat, de barátunkat is elveszítettük. Szeptember 20-án, az óbudai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra Palásti Lászlót. Végtisztességén testületileg megjelent a Ludas Matyi szerkesztősége, számos kollégája és barátja. A koporsót felborították a virágok, közöttük a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Ludas Matyi szerkesztőségének koszorúi. Goldberger László gyászéneke után Schöner Alfréd főrabbi búcsúbeszédében értő és értékelő portrét rajzolt a kiváló humoristáról és újságíróról Baráti köre nevében Hevesi Endre publicista mondott utolsó istenhozzádot. Gyászolják özvegye, a messze idegenben élő leánya, veje, egyetlen unokája, sógornője, akivel húsz évig a legnagyobb szeretetben egy lakásban élt, és kiterjedt rokonsága, valamint a magyar sajtó munkatársai. A ZSIDÓ MÚZEUM . .. (Wesselényi utca 2.) hétfőn, kedden, csütörtökön és hétfő pénteken 11 és 13 óra között várja a látogatókat Izraeli küldöttség Budapesten Az Országos Béketanács meghívására szeptember 10—17. között izraeli közéleti személyiségek, parlamenti képviselők tartózkodtak hazánkban. Találkoztak az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront képviselőivel, megismerkedtek a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Partizánszövetség Nácizmus Üldözötteinek Bizottságával. Ezek a találkozók alkalmat nyújtottak arra, hogy a delegáció tagjai tájékoztatást kaphassanak a Magyar Népköztársaság bel- és külpolitikájáról és gazdasági, kulturális helyzetéről, a magyar békemozgalom és Hazafias Népfront munkájáról. Látogatást tettek a székesfehérvári VIDEOTON-gyárban és betekintést nyerhettek egy kápolnásnyéki termelőszövetkezet műkö-déséről. Kirándulást tettek a Balatonra és a Duna-kanyarba. Látogatásaik során ismertették pártjaik és mozgalmaik álláspontját a közel-keleti kérdésről. Budapesti látogatásuk során előzetes megbeszélés alapján szeptember 14-én Haikal Grossman, az izrali parlament alelnökének vezetésével felkeresték a MIOK elnökségét. Az izraeli küldöttség tagjait a magyar zsidóság vezetői fogadták, majd baráti beszélgetést folytattak, amelynek során Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete elnöke köszöntötte a delegációt abból az alkalomból, hogy hivatalos itt-tartózkodásuk alkalmával megtisztelték látogatásukkal a magyar zsidóságot. Kellemes itt-tartózkodást kívánt, majd bemutatta a delegáció tagjait a magyar zsidóság képviselőinek. Dr. Seifert Gézáné főtitkár tartott ezután rövid beszámolót a magyar zsidóság szervezeti felépítéséről, számarányáról, intézményeiről. A beszámoló után kötetlen beszélgetés alakult ki, s a társalgás baráti, testvéri légkörben zajlott le. Végül Méir Pál köszöntötte az izraeli delegáció nevében vendéglátóikat, kifejezve, hogy testvéri érzés hatja át őket e látogatás során és a delegáció nevében a magyar zsidóságnak sok sikert és jó eredményeket kívánt a további munkájához. Elismerésüket fejezték ki , a magyar zsidóság virágzó élete láttán. A delegáció tagjai részt vettek a Dohány utcai zsinagóga péntek esti istentiszteletén, majd a közös vacsorán a Hanna׳ ortodox étteremben. Itt-tartózkodásuk napjai alatt meglátogatták a Zsidó Múzeumot, ahol hosszasan elbeszélgettek dr. Benoschofsky Ilonával, a múzeum igazgatójával. A múzeum igazgatója ismertette azokat a valláskulturális kapcsolatokat, amelyek a világ zsidó múzeumaival, köztük az izraeli múzeummal is fennállnak. Ezután a delegáció tagjai az Országos Rabbiképző Intézetbe mentek, ahol dr. Scheiber Sándor professzor, az intézet igazgatója bemutatta a világon egyedülálló héber könyvritkaságokat. A vendégek csodálkozással vegyes áhítattal tekintették meg a ritka példányokat, majd a szeminárium növendékeivel folytattak rövid beszélgetést. Utazásuk előtt szívélyes búcsút vettek a magyar zsidóság vezetőitől és — amint mondották — szívükben szép emlékekkel távoznak és ismételten örömüknek adtak kifejezést a látogatás létrejötte felett. (Bauer Sándor felv.) Kulturális krónika Galló Olga Tíz hónap Babilon címmel dokumentumregényt írt deportálásáról, amelyről annak idején részletesen beszámoltunk. Könyvével kapcsolatban a Csepel Művek Munkásotthona Központi Könyvtára és Olvasó Munkás Klubja szeptember 18-án az írónővel író-olvas találkozót rendezett. Bevezetőt Gárdos Miklós, a Magyarország című lap főszerkesztő-helyettese mondott. Dr Frankl József főorvos, kandidátus, az orvostudományok doktora, a kaposvári megyei kórház főorvosa születésének 70. évfordulóját ünnepelte. Ebből az alkalomból a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle meleg hangú cikkben köszöntötte dr. Frankl Józsefet , és méltatta tudományos munkásságát. 1933—1977-ig 130 orvosi és 70 orvostörténeti munkát publikált itthon, és külföldön. Különös kegyelettel kutatta Kaposi Mór emlékeit. Munkája elismeréséül számos magas kitüntetésben részesült. Érdemes orvos, a Munka Érdemrend arany fokozata és a Kaposi Emlékéremnek birtokosa, többek között a MIOK intéző bizottságának megbecsült tagja is. A frankfurti templomi zenenapok (Zene a zsoltárokhoz) alkalmából Gérald Rosenfeld főkántor abban a megtisztelésben részegült, hogy az új St. Nicola-i templomban rendezett hangversenyen, mint szólista felléphetett. A hallgatóság előtt kitűnő hangján szólaltatta meg a program szerinti Kaddist — a Monur-cur-Az Ecclesia kiadásában megjelent Hegyi Béla A Magunk vallomásai c. kötete, amely beszélgetéseket közöl írókkal és tudósokkal. A függelék hozza a Vigilia körkérdését is: Mit jelent a Biblia életemben? Ebben szerepel Scheiber Sándor professzor nyilatkozata is. A Szovjetunióban a Penzai Drámai Színházban lezajlott Bródy Sándor Tanítónőjének századik előadása. Itt Tóth Flóra címmel játsszák a darabot. Balogh Géza rendező vitte színre a drámát, amelynek zenéjét Bartók Béla műveiből állították össze. Bródy Sándor darabját Iszidor Stock drámaíró fordította le oroszra. A magyar kollégák gesztusaként Békéscsabán, Penza testvérvárosában a Jókai Színház bemutatta Iszidor Stock színművét, a Leningrádi sugárutak Moszkvában• 75 éves korában meghalt Alekszej Kapler forgatókönyvíró, aki a Leninről szóló filmek forgatókönyvének írásával vált népszerűvé. Sok éven át a szovjet filmmunkások egyesülete igazgatóságának titkára és a forgatókönyvírók nemzetközi szervezetének alelnöke volt.