Új Élet, 1981 (36. évfolyam, 1-24. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Bp. bérmentesítve, Bp. 72. XXXVI. évfolyam 1. szám 1981. január 1. Chanukka ünnepségek A 80 éves Feleki Rezső ünneplése Barabás Tamás, Raics István, Rónai Egon, Singer Ödön, Zsadányi Oszkár írása, Bródy László verse EGYES SZÁMÁRA: 5,— Ft A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Az ״ emberi I / ff f l tenyező A jövőben nem csupán az anyaggal, a gépekkel, a berendezésekkel, hanem az emberi elmékkel és az emberek egymásközti kapcsolataival is jobban — az eddiginél is jobban — kell gazdálkodnunk!... Ezt mondotta, ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, aki az új, a hatodik ötéves tervet terjesztette a magyar néphatalom legfelsőbb szerve, az országgyűlés nemrég zárult téli ülésszaka elé. Ám ez a gondolat — az emberi tényező jelentősége — ott szerepelt, a legkülönbözőbb formákban, a hozzászólások többségében is. Tapasztalataikról, élményeikről, választókerületük gondjairól és eredményeiről számoltak be a képviselők, és mert sokszor és sokat tapasztalták, hogy egyrészt milyen nagy erő az emberek érdeklődése egymás és a közügyek iránt, másrészt azt is, hogy mennyire hátráltatja a fejlődést a (csak a termelés formalitásaival törődő, s az emberi vonatkozásokat elhanyagoló) szemlélet, közöny, ők is szükségesnek vélték kimondani, ami a szívükön feküdt. Vagyis azt, hogy a legreálisabb az emberek anyagi érdekeit figyelembe vevő gazdasági tervek mellett is nagy szükség van a szellemi érdeklődés fejlesztésére. Mi, felekezetünk hívei, akik — más vallások híveivel egyetemben — megtaláltuk helyünket a szocializmust építő Magyarországon, az életünket megmentő felszabadulás óta tudjuk és valljuk: ősi, szent könyveink tanításait össze lehet egyeztetni a néphatalom szolgálatával, a szocializmus építésének gyakorlatával. És amikor az országgyűlésen még nagyobb rangot követelnek mind a szellemi erőnek, mind az erkölcsi ihletésnek, amikor az egyik hozzászóló — Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának egyik titkára — hangsúlyosan említi, hogy az új tervnek (és a teljesítésére vonatkozó ösztönzéseknek) legfontosabb célja a létbiztonság fenntartása és megerősítése mindenki számára (amihez hozzá tartozik a már bevált magyar nyugdíjrendszer fejlesztése), akkor a gyakorlat további humanizálását üdvözölhetjük. Ez a humanizálás — amelynek számos jelét tapasztalhattuk már jóval a téli ülésszak előtt is — természetesen nem jelent, nem is jelenthet valamiféle lazaságot. Sem a munkában, amelynek észszerűbb megszervezése és becsületes vállalása nélkül nem lehet biztonságos az egyének közösségének és a közösség egyéneinek léte. Ám nem lazulhatunk el — a szó közönyt jelentő értelmében — abban a vonatkozásban sem, amiről ugyancsak szó esett az országgyűlés fórumán. Tudnunk kell ugyanis, hogy bonyolult nemzetközi helyzetben élünk, ״ a nemzetközi helyzet alakulására elsősorban az a harc van hatással, amelyet az enyhülés és a feszültség erői vívnak”. Márpedig ebben a harcban — ahol is ״ tartós meghatározó tényező és egyben az enyhülés objektív alapja is a nemzetközi erőegyensúly” — a maga bármilyen szerény posztján mindenkinek részt kell vennie. Nem illúziókat, nem erőfeszítésmentes holnapokat ígér a hatodik ötéves terv, és az az országgyűlési ülésszak, ahol azt megszavazták. Ígéri azonban — és nem pusztán szavakkal, hanem az eddigi eredmények és a gyakorlat bázisán — hogy a humánumot, a szellemet, az erkölcsöt még inkább figyelembe veszik új esztendőbe — és esztendőkbe — forduló országunkban. A rabbi szó eredetileg tanítót jelent a héber nyelvben. Valóban a rabbik fő feladata a tanítás, a közösség vallási oktatása. Azonban legutóbb a magyar rabbikar tagjai azért ültek be a padokba, hogy tágítsák ismereteiket. A „pad” szó szerint értendő, mert az értekezlet második részét az Országos Rabbiképző Intézet előadótermében tartották meg. A rabbidiploma megszerzése még korántsem jelenti azt, hogy aki ennek birtokába jutott, az mindent elsajátított, amit a hitélet irányítójának ismernie kell. Itt is érvényes az a régi igazság, hogy a tudás alapja annak belátása, hogy mennyi mindent nem tud még az ember. ״ A jó pap holtig tanul” — közmondásának igazságáról bőséges alkalmuk volt meggyőződni a Rabbitanács december 15-én és 16-án tartott kibővített ülésein résztvevőknek. Az itt elhangzott előadások jelentősen hozzájárultak tudásuk gyarapításához és látókörük szélesítéséhez. Dr. Dér István főrabbi, a Rabbitanács elnökhelyettese nyitotta meg az ülést, amelyen a fővárosban és vidéken működő főrabbik, rabbik, valamint az Országos Rabbiképző Intézet növendékei vettek részt. A MIOK elnökségét, a hivatalos úton külföldön tartózkodó Héber Imre elnök helyett, dr. Kulcsár Imre elnökhelyettes képviselte. Üdvözlő beszédében aláhúzta a továbbképzés jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a MIOK vezetősége minden segítséget megad ahhoz, hogy a rabbik mind Budapesten, mind vidéken kifogástalanul tudják ellátni feladataikat, gyakorolni hivatásukat. ..S ehhez minden erejével igyekszik megteremteni a személyi, tárgyi, anyagi feltételeket.” A rabbiknaka modern világban is utat kell mutatni a hívőknek, hogy magasabb erkölcsi színvonalon kívánjanak élni, hogy igyekezzenek a társadalom haladó eszméit magukévá tenni, annak országépítő munkájában részt venni, hiszen ezzel nemcsak sajátmaguknak, családjuknak, hanem dolgozó polgártársaiknak is segítséget nyújtanak, a boldoguláshoz” — mondotta még többek között az elnökhelyettes. Az üdvözlő és bevezető beszédek elhangzása után került sor az előadásokra. Dr. Scheiber Sándor professzor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója két előadást tartott. Az elsőben a héber liturgiai költészet kezdetét ismertette, s főleg a Palesztinában, a ■III. században élt Jószé ben Jószé munkásságát tárgyalta. Róla az újabb kutatások derítették ki, hogy számos — köztük engesztelőnapi maditorjainkba is bekerült — piutnak a szerzője volt. A professzor második előadásában Száádja gaon (842—912) költői iskoláját tárgyalta. Ennek keretében a bagdadi Ábrahám Hákodén irodalmi munkásságáról volt szó, aki a kor szokásához híven, dicsérő zsoltárokat írt pártfogójához, egy bizonyos Ábrahámhoz. Ezt az Ábrahámot Scheiber professzor legutóbbi angliai kutatásai nyomán, amelyet, többek között, a Cambridge University könyvtárában folytatott, sikerült azonosítani a híres bagdadi Netira család egyik kiemelkedő tagjával, a nagy befolyású bankárral és politikussal, aki a X. században élt. A Rabbiképző igazgatójának mindkét előadását szövegolvasás egészítette ki. Dr. Schweitzer József pécsi főrabbi ugyancsak két előadást tartott a továbbképzés folyamán. Az első napon A ״ vészkorszak (héberül: Soa) a rabbinikus irodalomban” címmel, a náci idők halachikus döntéseit ismertette az előadó. A felvetett kérdések a korszak számos szociológiai, gazdasági, hitéleti aspektusait érintették. Másnap a hellenisztikus korról tartott előadás keretében a főrabbi a sporttal kapcsolatos állásfoglalást ismertette, a hagyományos zsidó irodalom alapján. Dr. Singer Ödön, a Nagyfuvaros utcai körzet főrabbija, hitoktatási felügyelő a Talmud-tórák feladatai és programja címmel a mai zsidó nevelés kérdéseit ismertette. Kiemelte, hogy korunkban elsőrendű feladata׳ a nevelésnek, hogy ne elsősorban a tárgyhoz, hanem a tanítványokhoz igazodjék. Olyan nemzedéket neveljen, amely tiszteli a־ zsidó múltat, és a Szentírást sem vallja idegennek. ״ Legyen munkánk centruma — hangsúlyozta —, hogy mély vágyódást oltsunk növendékeink lelkébe, hogy akarjanak megismerkedni a zsidó gondolattal, a zsidóság szent forrásaival”, amelyek be kell töltsék ifjú lelküket. A kétnapos értekezlet dr. Kulcsár Imre elnökhelyettes zárszavával ért véget. Megköszönte az előadóknak és a résztvevőknek, hogy munkájukkal hozzájárultak ennek sikeréhez. Sajnálatának adott hangot, hogy Héber Imre: nemzetközi kapcsolataink, és dr. Salgó László: A Népfront kongresszusa előtt, valamint a Budapesti Rabbiság gyakorlatából (a temetésekkel kapcsolatos kérdések, stb.) című előadásai elmaradtak az előadók hivatalos külföldi útjai miatt. Domán István Ami nem fejeződik be a rabbidiplomával... A Budai Körzet gyermek danukka ünnepsége (Zászló felv.) Orvos portré O. Z. sebésznek A homlok szép derűje bederengi Két fürkésző fiú szemét. Tekintetében erdei patak áttetsző mélye. Egyenesen áll az Isten előtt. Ember. Élő oltári láng. Mely örök és kiolthatatlan a pokoltól az égig ér ha fellobog egyetlen agyban. Halk sóhajok veszik körül magányos útján elkísérik a súlya vesztett sóhajok melyek a zord perceket mérik amíg az ágy szélére ül nyugtalan kutató kezével egy sajt a földről eltörül. Halk áldások veszik körül megtámasztják, mögötte állnak mikor fiatal harci kedvvel gátat emel és neki támad a partot ostromló Halálnak. A vert ellenfél elmerül, örvénylő mélyén a homálynak S ő néz a mélybe. Egyedül. Csanád Blanka hit és Értelem írta: Schöner Alfréd főrabbi Néhány nappal ezelőtt kezdtük el Mózes II. könyvének olvasását zsinagógáinkban. Semausz heti szakaszához kapcsolódó Háttóra többek között a jövő gondolatával foglalkozik az értelem, az ész diadalútjával szerte a földön. Rácionálás gondolkodás — az emberi élet egyik tartóoszlopa, általános fundamentuma. 1. ״ A vasból — mindaddig, ameddig a tűz izzásával alakítható —, készíthetsz bármilyen eszközt, amely lelkedhez közel áll” (Óvajsz derabi Nószon/16.). ősi megfigyelés találtatik e több évszázados mondatban. Izzik a kohó, s a tűzben a szilárd, alakíthatatlannak tűnő, de a gyakorlatban megis formálható anyag, a vas. Vajon mi lesz belőle? Kard? Ekevas? A választás képességének lehetősége, az emberiség kezdetektől fogva meglevő joga és sajátja. Az emberi értelem és érzelem függvényeként, történelmi sorsfordulókon, s köznapi munkákban egyaránt felvetődik e sztereotipnak tűnő kérdés. Hová jutunk? Merre tartunk? Történelmi tanulság, hogy az igaz ember elkötelezetten, alkatából és nevettségéből adódóan, a választás pillanatában mindig az építés eszközét vallja sajátjának. Hiszen ebben látja a jelen nyugalmát és a jövő zálogát. Az ENSZ-palota előtt levő monumentális szobor jezsuiási gondolata tükröződik vissza emlékezetünkben, hogyan kell és lehet a kardból eket kovácsolni. Érzelmi megalapozottság és értelmi szükségszerűség egyértelművé teszi a választás kérdését, önmagunkért s közösségünkért. 2. ״ Bölcs tanítvány (Tálmid chochom) gyarapítja s elősegíti a világ békéjét.” (Börcsisz Rábbo 64./b.) E hagyományos szentencia öszszefüggést feltételez és közvetlen kapcsolatot teremt a művelt ember és a béke gondolata között. Múltunkból ismerjük, ha zsidó közösség tagjai valahol megtelepülnek, ténykedésük első eredménye az iskola megteremtése volt. ״ Lehászkin bész váád sejöhé maure bau divré tauro”. ״ Alapítsatok talmudi iskolákat, amelyben taníthatjátok a Tórának szavait.” Felelősség és feladat koncentrálódik e mondatban. Hiszen az ilyen intézményben logikus gondolkodásra, a következtetési rendszerek megértésére, érdekek helyes felismerésére tanították a hallgatóságot. Megérttették vele, honnan származik, hol él és hova tart. A maga valóságában és szimbolikus összefüggéseivel egyetemben megvilágították helyét és célját a földi létben. Helyes értékelés, reális tervezés és igényes kivitelezés a nyugodt légkörű és békés alkotómunka — az érzelmi megnyilatkozáson túl a logikus gondolkodás is ezt következteti velük — életünk alapja volt a múltban és az a jelenben is.