Új Élet, 1981 (36. évfolyam, 1-24. szám)
1981-03-01 / 5. szám
Dr. Borsa Mihály köszöntése Dr. Borsa Mihály, a Központi Bizottság elnöke a napokban töltötte be 75-ik életévét. Ebből az alkalomból február 25-én délelőtt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte dr. Borsa Mihály K. SZ. B. elnököt és meleg szavakkal méltatta kiemelkedő tevékenységét. Délben ebédet adott az ünnepelt tiszteletére. A szívélyes légkörű találkozón és születésnapi köszöntésen jelen volt Ralph I. Goldman, a JOINT Executiva alelnöke, M. Schneider a JOINT magyar ügyek igazgatója, és Héber Imre a MIOK és BIH elnöke. Születésnapi beszélgetés a 75 éves dr. Borsa Mihállyal Hetvenöt év egy ember életében olyan határkő, amelynél mindenki megáll, hogy számot vessen eddigi életútjáról, mennyit tett a közösség érdekében, hogyan sáfárkodott azzal az ajándékkal, amelyet egy ilyen szép kor elérése jelent. Dr. Borsa Mihály, a Központi Szociális Bizottság elnöke, aki e poszton immár 1957 ótavezeti a magyar zsidóság szociális ügyeit, ezalatt a majd negyedszázad alatt hivatását igaz emberi és zsidó segítőkészséggel látta és látja el, elmondhatja magáról, ez a 75 év nem munkátlan, és nem feleslegesen telt el. Ha mérleget készítene életéről, ez a számvetés pozitív lenne. Mert az eredmény egy sokat szenvedett közösség hálás szeretete. A magyar társadalom — és itt az ország politikai, társadalmi és művészeti vezetőire gondolok —, megbecsülése a magas kormánykitüntetésekben is megmutatkozik. De dr. Borsa Mihály még e születésnapján sem szívesen néz vissza a múltba, elhárítja az újságíró kérdéseit is, mondván: ״ Mit kell erről írni. Hetvenöt éves vagyok, az életem, ugyanolyan, mint a többi idős emberé. Nem tettem semmi rendkívülit, csak igyekeztem mindenütt ellátni munkámat. Ez pedig kötelesség és nem érdem. A reám bízott intézményt nagy elődöm, dr. Vida Miklós szellemében vezettem, és amint látja hivatali szobám egyetlen dísze, Vida elnök úr arcképe, amelyre mindig hálával és tisztelettel nézek fel. E születésnapon is azt vallom: az ember ne a múltba nézzen, hanem a jelennek éljen, és a jövőre gondoljon. Ebben a korban, amit a Teremtő különös kegyének tartok, tulajdonképpen már ez sem érdekes. Dolgozom, amíg egészségem engedi, nincsenek nagy terveim és igyekszem munkámat úgy ellátni, ahogy eddig is tettem. Azt hiszem erről többet nem érdemes beszélni. De az újságíró, akire az a feladat hárul, hogy e születésnapi beszélgetést dr. Borsa Mihállyal megejtse, konok ember, aki tudatában van, hogy e nehéz riportalany élete nem tartozik a szürke, eseménytelen életutak sorába. Ezért nem nyugodott bele e szűkszavú, pár mondatos interjúba, hanem addig ostromolta kérdéseivel az elnököt, amíg a beszélgetésből kikerekedett egy színes, gazdag, de megrázó tragédiákkal sújtott múlt kaleidoszkópja. Mert kevés ember élt meg annyi eseményt és sorscsapást, mint a ma hetvenötödik születésnapját csendben megülő dr. Borsa. Gyermekkoráról, szüleiről és pályája elindulásáról a következőket tudtuk meg: szülei köztiszteletben álló emberek voltak Győrött, ott végezte középiskoláit, majd Párizsba utazott. Erről így beszél: — Párizsban voltam tányérmosogató, evőeszköz-pucoló, segédpincér, majd, amikor megtanultam franciául, előléptem pincérré. Közben beiratkoztam az egyetemre, és ott szereztem első diplomámat. Melléktárgyként felvettem az újságírást is, melynek tagozatát szintén elvégeztem. Amikor hazatértem, tekintve, hogy a francia diplomát itt nem ismerték el, a pécsi egyetemen megszereztem az államtudományi doktorátust. Utána kineveztek a Győri Kereskedelmi és Iparkamara fogalmazójává.— 1942-ben kerültem szorosabb kapcsolatba a magyar zsidósággal, akkor dr. Munkácsy Ernő volt a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára, aki szívesebbenfoglalkozott vallási és kulturális ügyekkel, mint gazdasági problémákkal. Ezért felhívott engem Budapestre és a hitközség főtitkár-helyettese lettem. És most életéről beszél. Elmondja, hogy 1935-ben lépett be a Független Kisgazda Pártba, és így került szorosabb kapcsolatba Ortutay Gyulával, Bajcsy-Zsilinszky Endrével és sok más vezető politikussal és katonatiszttel. Ortutay Gyula, akivel haláláig meghitt barátságban volt, 1976- ban, egy hozzáírt levelében többek között visszaemlékezett arra az asztaltársaságra, amely az egykori Pannónia szállodában minden péntek este, a vörös szobában jött össze. Az asztaltársaság tagjai többek között: Bajcsy-Zsilinszky, Kiss János, Tarcsay VI Imos, Nagy Jenő, Pálfy György, Sólyom László, dr. Pajor Ferenc, Fried Mihály, Kovács Imre, dr. Mely József főorvos, dr. Joó Mihály egyetemi tanár, dr. Bibó István professzor és jómagam, aki legszerényebb tagja voltam e társaságnak, örültem, hogy a pénteki összejöveteleken részt vehettem. Aztán elmondja, hogy e péntek esti vacsorákért nagy árat fizetett, mert 1944. március 19-én, a németek bevonulásakor a Royal szállodában letartóztatták és elvitték a Mgjesticbe. Itt egy Gestapo tiszt hallgatta ki, és kihallgatása alatt sikerült ránézni az íróasztalon levő gépelt listára, amelyre a neve tintával volt beírva. Ezen véletlenül felfedezte egy kecskeméti országgyűlési képviselő nevét, akiről tudta, hogy az már 1942-ben meghalt, ebből megállapította, hogy a Gestapo már két évvel azelőtt listát készített azokról a politikusokról, akik németellenesek voltak. Az asztaltársaság legtöbb tagjáról azóta már utcákat és tereket neveztek el, szerte az országban. Dr. Borea Mihály ezután azokról a megpróbáltatásokról beszél tőmondatokban, amelyeken átment. Legelőször is megölt családjáról szól. — Győrben megnősültem, és boldog házasságban éltem feleségemmel és négyéves kisfiammal. Mindkettőt Auschwitzban megölték, ugyancsak megölték drága édesanyámat és édesapámat, anyósomat és apósomat. Huszonkilenc hozzátartozómat vitték el Auschwitzba, közülük egy sem tért vissza. Ma egykori népes családomból csak egyetlen fivérem él, aki Izraelben régész, és időnként hazalátogat családjával, hogy együtt legyen velem néhány hétig. Elmondja, hogy Kistarcsáról Auschwitzba vitték, ahol mindössze két napot töltött. Innen tovább vitték a sziléziai Grossrosen nevű koncentrációs táborba, majd Wüstegersdorfba, ahol megismerkedett Wittenberg Imrével, aki ott a mosoda vezetője volt. Már akkor bebizonyította Wittenberg, hogy érző szívű zsidó ember, mert beosztását arra használta fel, hogy segítsen a nehezebb munkát végző sorstársain, akiket behívott a mosodába, hogy átmelegedjenek, és ha lehetett élelemmel segítette őket. 1945. február 15-én ismét vonatra tették és elvitték Flossenburgba. Amikor megérkeztek , 17 fokot mutatott a hőmérő. A németek beterelték őket a fürdőbe, ahol nagyon meleg volt, majd meztelenül mindenkit kikergettek a szabadba, és az egész éjszakát ott kellett tölteniük. Kálváriája még ezzel sem fejeződött be. Onnan Dachauba hurcolták azzal a halálvonattal, amelyről az amerikaiak filmet is készítettek. A Buchenwald-daebaui vonatba 5080 deportáltat zsúfoltak be, és közülük élve mindössze 312-en érkeztek meg. Az angol légierő ugyanis bombázta a síneket, és az SS-ek anynyira féltek, hogy a vagonokat 6 napig ki sem nyitották, csak azok maradtak életben, akik közben tífuszt kaptak, és így nem tudtak enni. Dachauba 39 kg-mal érkezett meg, és amikor az amerikai haderő felszabadította a halat,tábort, bevitték a kórházba, egy fehér köpenyes, amerikai orvosezredes szájában cigarettával fölébe hajolt, hogy megvizsgálja. Ő alig tudott beszélni, de a cigaretta füstje, amit már rég nem élvezett, mégis szóra bírta: — Kent? — kérdezte, mire az orvos így válaszolt: — No, Camel. Aztán megkérdezte tőle, honnan jött. — Budapest — nyögte ki. Az amerikai orvos erre mosolyogva szólt: ״ Enyim Tate Dohány templom kántor ...” Azt, hogy ki volt ez az orvos, sohasem tudta meg. Felgyógyulása után a magyar deportáltak egyik nagy csoportjával jött haza, amelynek ő volt a vezetője. Többek között elhozta Nagybaczoni Nagy Vilmos volt honvédelmi minisztert és tiveret Nagybaczoni Nagy Béla altábornagyot. A felszabadulás utáni éveket sürgönystílusban említi. Két cikluson keresztül volt nemzetgyűlési, illetőleg országgyűlési képviselő, majd 1943. január 1-én államtitkári rangban az Anyag- és Árhivatal elnöke, ezt követte igazgatói kinevezése az Országos Méhészeti Vállalat élére. 1957. november 16-án elődje, dr. Vida Miklós, aki családjához kivándorolt Ausztráliába, átadta a Központi Szociális Bizottság elnökségét, azóta vezeti e fontos intézményt. Amiről nem szívesen beszél, mert dicsekvésnek íratna, helyette mi soroljuk fel: 1946-ban ellenállási érdemeiért a Magyar Szabadság-renddel tüntették ki, 1966- ban, 60. születésnapján megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát és 1976-ban, 70. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették k ki. Most, 75. születésnapja alkalmából kívánjuk, hogy jó erőben és egészségben még sok-sok éven keresztül vezesse a Központi Szociális Bizottságot. Zsadányi Oszkár Dr. Borsa Mihály a tábor felszabadulása után 2 hónappal... ... és ma Amerikai zsidó újságírók látogatása Budapesten Az American Jewish Press Association, az Amerikai Zsidó Újságírók Szövetsége delegációja — Frank Wundohl, a Szövetség elnökével — február 9—15- ig látogatásra érkezett Magyarországra. A delegáció 17 tagja — Amerikában és Kanadában megjelenő 81 újság képviseletében — Judith Manelis az United Jewish Appeal képviselőjének vezetésével tett látogatást Magyarországon, hogy megismerkedjék a magyar zsidóság mai életével. A Síp utcai székházban, Héber Imre, a MIOK elnöke meleg szeretettel köszöntötte a vendégeket, akik első ízben jártak Magyarországon, és reményét fejezte ki, hogy gazdag élményekben és tapasztalatokban lesz részük. Dr. Seifert Gézáné, a MIOK főtitkára, ismertette az újságírókkal a mai magyar zsidóság életét, társadalmi helyzetét, intézményeit és nemzetközi kapcsolatait. A beszámolót követően számos kérdés hangzott el. A vendégek megtekintették a székházat, a Wesselényi utcai mártírtemetőt, és a Dohány utcai zsinagógát, amelynek történetét dr. Salgó László főrabbi ismertette. Ezt követően látogatást tettek a Zsidó Múzeumban, ahol dr. Benoschofsky Ilona igazgató adott tájékoztatást a Múzeum értékeiről. A Hanna étteremben, a BIH Ortodox Tagozata, ebéden látta vendégül a delegációt, melynek során Fixter Hermann, a Tagozat elnöke köszöntötte a megjelenteket. Ezután megtekintették az ortodox hússzéket, a szalámiüzemet és a borpincét. Látogatásuk során megismerkedtek a fővárosi zsidóság intézményeivel, az Újpesti SzociálisOtthonnal, az Amerikai úti Szeretetkórház és Betegotthonnal. Utóbbi helyen dr. Gerő Andor, a kórház igazgatója kalauzolta a vendégeket, bemutatta a kórház orvosgárdáját. Az újságírók hoszszan elbeszélgettek mind az orvosokkal, mind az ápoltakkal. Ugyancsak nagy érdeklődéssel tekintették meg vendégeink a JOINT segítségével épülő új, 1000 adagos szociális konyha építkezési munkálatait a Páva utcában, majd felkeresték a Katona József utcában üzemelő régi, elavult szociális konyhát is, ahol elbeszélgettek öregeinkkel. Mély benyomást gyakorolt rájuk Budai Körzetünk Talmud Tóra órája, és azok a pedagógiai módszerek, amelyekkel Schöner Alfréd budai főrabbi plántálja a gyermekekbe az ősi zsidó tradíciókat. Részt vettek az Országos Rabbiképző Intézet Goldmark Károly kórusának, Ádám Emil karnagy vezette énekpróbáján, ahol a kórussal együtt énekelték az ősi zsidó melódiákat. Dr. Borsa Mihály, a Központi Szociális Bizottság elnöke fogadta az újságíró-delegációt és megismertette őket a Szociális Bizottság munkájával. Alkalmuk nyílt kötetlen beszélgetést folytatni felekezeti lapunk, az Új Élet szerkesztőségének munkatársaival is. Nagy hatással volt rájuk a Magyar Tudományos Akadémia Kaufmanngyűjteményének terve. Dr. Scheiber Sándor professzor mutatta be a gyűjtemény értékes köteteit. Az Országos Rabbiképző Intézetben tett látogatásuk során az Intézet igazgatója beszélt a Rabbiképző múltjáról, jelenéről, kihangsúlyozva azt a fontos szerepet, amelyet a hazai és szocialista országok rabbiképzésében betölt. Miután megtekintették az Intézet értékes könyvtárát, közös istentiszteleten vettek részt, azt követően pedig az Intézet dísztermében tartott hagyományos kiadáson. Maradandó élményt jelentett számukra a Szegeden tett látogatás, ahol a Szegedi Hitközség vezetői megismertették vendégeinkkel a vidéki hitközség életét, és díszebéddel tisztelték meg őket. Valamennyien elragadtatásuknak adtak hangot a Szegedi Zsinagóga szépségéről. A zsinagóga történetét Zucker István szegedi rabbi ismertette. Vendégeinknek egyidejűleg alkalmuk volt megtekinteni a Szegeden megnyílt — a magyarországi fasizmus szörnyűségeit ábrázoló — „Mementó” című vándorkiállítást, amelyről számtalan felvételt készítettek. A delegáció tagjai a Rákoskeresztúri temető emlékműve előtt néma kegyelettel helyezték el virágjaikat a 600 000 mártír emlékét hirdető fal tövében. Az újságíró-delegációt fogadta Straub István, az Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Budapesti tartózkodásuk utolsó napján résztvettek a Hősök templomában tartott szombati istentiszteleten. Este a MIOK elnöksége adott búcsúvacsorát a távozó vendégek tiszteletére, amelyen Frank Wundohl, a delegáció nevében mondott köszönetet a baráti, szeretetteljes, meleg fogadtatásért. Elmondta, hogy rövid néhány nap alatt képet kaptak a magyar zsidóság mai életéről, és ígéretet tett, hogy a látottakról és tapasztalataikról, arról az eleven, virágzó életről, mely Közép-Európa e zsidó közösségét jellemzi, újságjaikban beszámolnak, sokmilliós olvasótáboruknak. Héber Imre, a MIOK elnöke, szívélyes baráti búcsút vett a delegáció tagjaitól. Február 15-én reggel amerikai vendégeink elutaztak Budapestről. rrvrvgm 0שש cmTDNME 60 000,— forintig 150 000,— forintig 60 000,— forintig 1500,— forintig 2000, — forintig 1000,— forintot 4000,— forintot Tudja-e mit nyújt a CSÉB-80? Életbiztosítást balesetbiztosítást rokkantsági biztosítást . BETEGSÉGBIZTOSÍTÁST (táppénzes állomány esetén) KÓRHÁZI ÁPOLÁSI TÉRÍTÉST GYERMEKSZÜLETÉSKOR (gyermekenként) NYUGDÍJBA VONULÁSKOR (legalább 5 éves tagság esetén)