Új Élet, 1983 (38. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Bp. bérmentesítve, Bp. 12, XXXVIII. évfolyam, 1. szám 1983. január 1. Domán István, Gyemán Tibor, Kardos Páter, Kertai Klára, Zsadányi Oszkár írása, Bródy László és Földes Sára Barbara verse EGYES SZÁMÁRA: 5,— Ft A MAGYAR IZRAELITÁK LAPJA Az igazság kenyere ״ Az 1983. évi terv és költségvetés igényes feladatokat tükröz: megköveteli, de meg is engedi minden embernek, kollektívának, termelőközösségnek, hogy osztozzon saját korának cselekvéseiben.” Nemcsak Hetényi István pénzügyminiszter, az 1983-as költségvetés beterjesztője, hanem a naptári esztendő utolsó országgyűlésének szinte minden felszólalója utalt arra, hogy ez a költségvetés nemcsak pénzügyi, vagy akár népgazdasági jelentőségű, de szerves része is a jövő esztendő — és a további esztendők — magyar nemzeti programjának. Az országgyűlési ülésnak ugyanúgy, mint a Minisztertanácsnak aapokban kiadott jelentése népgazdaságunk 1982. évi fejlődéséről és az 1983. évi tervről, egyben társadalmi és politikai, nyugodtan mondhatjuk azonban, hogy erkölcsi kérdéskör is. Szerves része a szocialista demokratizmusnak, hiszen benne nemcsakaz ország kenyeréről van szó, hanem sok minden másról is. A mai magyar társadalomra is áll — sőt, mondhatni, fokozottan áll — hogy nemcsak kenyérrel él az ember. A szocializmus építése Magyarországon — és erről vallási, világnézeti, foglalkozási és egyéb különbségek ellenére az elmúlt negyedszázadban jól meggyőződhetett minden magyar állampolgár — az igazság kenyerét is jelenti. Évek óta tudjuk — s erről nem feledkezett meg sem az országgyűlés, sem a Minisztertanács — hogy bonyolult nemzetközi okok miatt hazánkban is nehezebb lett a népgazdaság helyzete, ha úgy tetszik, mostanában nehezebb körülmények között teremtjük elő a kenyeret. S az említett, igazán illetékes fórumok azt sem tagadják, hogy ez a külső körülmények miatt keletkezett nehéz helyzet nem fog egyhamar könnyebbedni. Bár 1983-ban nem kerül sor az alapvető fogyasztási cikkek árkorrekciójára, több olyan intézkedés (például a lakbér bizonyos fokú emelése), amit még az elmúlt naptári évben hoztak, 1983- ban érezteti majd hatását. Senki sem tagadja — és már magában ebben az őszinteségben is beszédes jelét láthatjuk a szocialista demokratizmusnak , hogy a gazdasági nehézségek különösen az idősebb emberek, a nyugdíjasokat, a magukra maradottakat sújtják. Az igazságkenyere azonban a megnehezült körülmények között is megmaradt. Vagyis lesz kenyér is, igazság is! Lesz kenyér: az életfeltételek a viszonylag rosszabb helyzetbe jutottak számára is biztosítottak. így van és így is lesz, mert a kormányzat, a magyar nép cselekvő és alkotó erejére támaszkodva, a közgazdasági kifejezéssel „recesszió”-nak nevezett időszak kezdete óta azon munkálkodik, hogy jobb szervezéssel, különböző átcsoportosításokkal védelmezze a gazdaságilag „felfutó” esztendők gyümölcsét. S ehhez joggal hozzátehetjük, hogy bizonyos, az elmúlt (már nehéz) években kialakult kezdeményezések — például az egyéni kisvállalkozások támogatása — azzal kecsegtetnek, hogy ez is és 1933- ban, de persze később is, mindenki számára hasznos ״ ter־ més”-t hoz. Lesz kenyér, mert a kormány és a társadalom közös törekvése kenyeret is, igazságot is juttat a nehezebben élőknek. A régi — és ezáltal kisebb — nyugdíjak felemelése a jövő esztendő közepétől, a nagycsaládosok speciális támogatása és — nem utolsósor(Folytatás a 2. oldalon) Az 1890-es év tavaszán Esztergom közelében a téglavető mellett, sok római korból származó kő között egy nagyméretű síremlékre bukkantak. A kövön rövid szövegrész olvasható és a szöveg alatt nagyméretű vésett hétágú lámpás, a menóra látható. A kő bekerült a prímáspalota udvarába. Azonban sem a szállítás, sem az elhelyezés nem volt eléggé gondos. A hely, ahova került, teljesen védtelen volt, az újonnan felbukkant kő sok kőtörmelék között feküdt. Amellett szállítás közben, vagy közvetlenül a lehelyezés alatt a mészkőből készült síremlék derékban kettétört. A hozzáértők már az első pillanatban tudták, hogy jelentős lelet került elő. Nem lehetett kétséges, zsidó eredete, hiszen a hétágú menóra a zsidóság régi szimbóluma, az ősi jeruzsálemi szentély lámpása. Megállapították, hogy a sírkő a III. századból származik, abból az időből, amikor a terület még római provincia volt és Pannóniának hívták. A feliratot is többen megpróbálták elolvasni, feloldani, érthetővé tenni. Ez ügyben a legjelentősebbet, Scheiber Sándor tette, aki egyik kötetében (Magyarországi Zsidó Feliratok a III. századtól 1686-ig. Bp. 1960 MIOK), sok régebbi próbálkozás után pontosan írja le a követ és megfejti a görög-latin keverék nyelven írott felirat teljes szövegét. Eszerint két személy emlékére állították az emlékkövet. Az Új Élet olvasóinak a következőkben azt próbáljuk elmondani, hogyan került ez a ritka érdekességű kő hozzánk, a budapesti Zsidó Múzeumba. A Múzeumban fennmaradt iratanyagból ma már nem tudjuk megállapítani, kinek jutott először az eszébe, hogy a követ legméltóbb helyén, nálunk kell, elhelyezni. De az biztos, hogy mind a kő akkori gazdái, Serédi Jusztinián hercegprímás és Gerevich Tibor, a Keresztény Múzeum akkori igazgatója, mind a zsidó kultúráért és a zsidó tudományos intézményekért oly sokat dolgozó Wertheimer Adolf előtt nem volt kétséges, hogy az 1800 éves, Esztergomban ■talált zsidó síremléket a Zsidó Múzeumban kell elhelyezni. Múzeumunk adattára őriz a kő megszerzésével kapcsolatos néhány levelet. Dátum szerint az elsőt dr. Leopold Antal kanonok írta 1933 augusztusában. A levél címzettje Wertheimer Adolf. E levél megírásának idején a kő megszerzésére vonatkozó tárgyalás ott tartott, hogy Faragó Ödön, a neves iparművész és műgyűjtő saját gyűjteményéből felajánlott egy XVI. századi reliefet a római kőért cserébe a Keresztény Múzeumnak. Serédi hercegprímás és Gerevich Tibor szerint azonban a felajánlott tárgy értéke nem egyenlő a pannóniai kő értékével. Ők a Madonnát ábrázoló relief értékét 600 pengőre becsülik, a kő értékét viszont 3000-re. A további levelezésből az is kitűnik, hogy Leopold kanonok meglátogatja Faragó híres magángyűjteményét és Gerevich javaslata alapján —, aki jól ismeri Faragó kincseit, két további műtárgyat kér, éspedig egy Maulbertsch-vázlatot és egy hárfázó Dávidot ábrázoló faszobrot. Ezeket azonban már Faragónak nem áll módjában ajándékba adni, ezeket a Zsidó Múzeumnak meg kellene venni. Wertheimer leveléből idézünk: ״ Hálásan köszönöm Méltóságod megtisztelő sorait a Magyar Zsidó Múzeum részére megszerzendő római korabeli zsidó vonatkozású sírkő tárgyában. Az ügyről érdemlegesen tárgyalni részemre nem egészen könnyű, mert nem áll rendelkezésünkre sem Méltóságodnak, sem nekem a sírkő forgalmi becsértékére vonatkozó számszerűség, hanem csak egy kombinált értékelés, mely lehet helytálló, de tehát semmiképpen sem megfelelő. Kát adottság van csak! Elsősorban az Esztergomi Keresztény Múzeum, illetve annak képviseletében a bíboros Hercegprímás Úr Főméltóságának általam nagyra értékelt elvi hajlandósága a sírkő átengedésére, másodsorban a mi meleg óhajunk egy oly documentum — bár csak kő formában — birtokába jutni, mely ékesszólóan bizonyítaná a magyar zsidós Ságnak hazánk területével való ősrégi összeforródását”. Wertheimer levelében minden benne van. Benne van, hogy a kőnek forgalmi értéke nincs, de a mi számunkra felbecsülhetetlen értékű. Benne van, hogy az érté kért minden ellenérték kombináció. De benne van az is, hogy hálásaknak kell lennünk azért, mert a kő szerencsés gazdái elvben hozzájárultak, hogy a római korból származó és e földön jelenlétünket már 1800 éve bizonyító kő a mi múzeumunkba kerüljön. Részlet Leopold kanonok válaszából: ״ Nézetem, szerint mi a sirkeemlék értékét nem becsültük túl. Természetesen a kőnek forgalmi értéke nincs, de régészeti és muzeális értéke éppen ritkasága miatt nagy. Hiszem, hogy speciálisan a Zsidó Múzeum szempontjából különös attrakció ... Azonban a mi szegény és gazasági krízist szintén érző múzeumunk kénytelen a kellő ellenértékhez ragaszkodni...” Wertheimer, ha meg akarja szerezni a követ, márpedig szeretné megszerezni, előbb megpróbál még két műtárgyat felajánlani, majd végül kénytelen beleegyezni abba, hogy a Zsidó Múzeum cserébe a sírkőért három műtárgyat adjon, így történhetik, hogy a kanonok következő levelét már Faragó Ödönhöz írja és ebben intézkedik a csere lebonyolításáról, így tehát az alku szerencsésen befejeződött. A levelezésből már csak egyetlen darab van hátra, Hein István ügyvéd nyugtája, amelyben elismeri, hogy Leopold kanonok megbízásából három műtárgyat átvett, éspedig Hárfázó Dávid (XVIII. század, fafaragás) Fára festett kép (osztrák, XVIII. század) Ovális fafaragás (XVI. század) A nyugta hátlapján Faragó kézzel írt elszámolása olvasható: ״ kaptam 1000 p. követelésem 956 p. Wertheimer Adolf igazgató úrral történt megállapodás szerint. 933 p/XI. Faragó”, így tehát az Esztergomi Múzeum három igen nagyértékű műtárgyhoz jutott, mi pedig Múzeumunk legrégibb, egyik legmegbecsültebb darabjához. Látogatóink, akár magyarok, akár külföldről jöttek — meghatottan állnak a kő előtt, amely egyértelműen bizonyítja, hogy már 1800 évvel ezelőtt éltek zsidók a mai Magyarország területén. Benoschofsky Ilona: Az 1800 éves esztergomi zsidó sírkő Megemlékezés a gettó felszabadulásának 38. évfordulójáról Január 18-án, kedd reggel 9 órakor a Wesselényi és Kertész utca sarkán levő iskola falán elhelyezett emléktábla előtt, a gettó felszabadulásának 38. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendez a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége. Ezt követően a Wesselényi utcai árkádsoron elhelyezett emléktáblát koszorúzzák meg. Az ünnepi megemlékezésre mindenkit szeretettel meghívunk és elvárunk, o * Könyvről könyvre írta: Kardos Péter főrabbi Az elkövetkező napokban térünk át Mózes I. Könyvének olvasásáról Mózes II. Könyvére. József megeskette fiait, mondván: „Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek el innen csontjaimat.” Ezekkel a szavakkal zárul Bercsisz könyve. Izrael fiai bebalzsamozták őt és koporsóba tették. A további történetről Sömausz, a II. könyv tudat bennünket. A könyvek elnevezése különböző módon történhet. Ez a könyv, ha a Sömausz nevet használjuk, az első szó után kapta címét. Ha a tartalmát tekintjük Exodusnak, a Micrájimból való kivonulás történetéről nyeri címét. Az ebben a könyvben található események helye és ideje kedvenc témája a kutatóknak. Reánk, hivő zsidó emberekre az erkölcsi értékük megszületését, a Tízparancsolatot. Természetesen a tudományos kutatások és ásatások eredményeit is figyelemmel kísérjük, de mivel hivő emberek vagyunk, azok eredménye (vagy eredménytelensége) nem befolyásolja meggyőződésünket. Szól az írás Mózes születéséről, ifjúságáról, száműzetéséről, majd küldetéséről. Mózes Isten nevében fordul fáraóhoz: Sáládi esz ámi — engedd el népemet! A kemény rabszolgamunkát, a robotot, amely alatt „felnyögtek Izrael fiai”, a pusztai vándorlásnak, a szabadságnak kellett volna felváltania. De milyen hosszú volt az út addig... A Midrás figyelme mindenre kiterjed. A történetet kísérő magyarázat egyszerű embe■bri érzéseket villant fel. A kemény rabszolgamunka mellett bizony sokuknak volt egy kis darab földjük is, amelyet művelni lehetett. A robot közben a lélek ragaszkodni kezdett a microjimi valósághoz, egyre több szállal kötődtek őseink a rabszolgatartó országhoz. Ezt volt hivatva elvágni — többek között — a tíz csapás egyike, a jégeső. Köztudott, hogy a föld helyhez köti az embert. Isten elpusztította a termést, hogy megkönnyítse Izrael fiainak lelki elszakadását Egyiptomtól. Amikor Mózes elérte célját, őseink kiszabadultak, gondot jelentett a kenyér és a víz hiánya. Az egyiket pótolta a manna. Ennek magyarázatát a kutatás egy sivatagi növény termésében keresi. Vizet Márában kaptak, de az ihatatlan volt. Tudósok írnak arról, hogy a beduinok mindmáig ismerik annak módját, hogy a keserű vizet ihatóvá tegyék. A testi táplálék biztosítása után a lélek táplálékaként kapják meg a Tízparancsolatot. A Midrás szerint a kinyilatkoztatás napja éppoly jelentős, mint maga a teremtés ténye. Ugyanakkor utalás van arra is, hogy a Tízparancsolat nem foglalja magába az összes erkölcsi törvényt, csak alapot ad az emberi kötelességteljesítés felépítéséhez. Az ember szabad akaratától függ, betartja-e vagy mellőzi. Im tdrösénu jimoce loch — ha keressük a Törvény beteljesítését, akkor megtaláljuk a lehetőséget. A Törvényt, amely irányt mutatott az embernek fejlődésre és erkölcsi magatartásának csiszolására.