Új Élet, 1986 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-01 / 1. szám

A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének választói Teljesülése (Folytatás a 3. oldalról) ritkuló sorokat, a megfáradt idős arcokat. Mindannyian tudjuk, hogy a hitleri népirtás következtében nemzedékeink sorozata pusztult el és több régi nagymúltú hitközségben nem él vallásos fiatalság, tehát folyamatos utód sincsen. Ennek ellenére, mi túlélők, ameddig csak lehetséges, fenn kívánjuk tartani vallási, valláskulturális életünket, intézményeinket, gondosan ápoljuk hagyományainkat. Hagyományaink közé tartozik az élet igénylése és az optimizmus is, ami minden megpróbáltatás ellenére — hitünkhöz kapcsolódóan — fenntartotta zsidóságunkat évezredeken át és Isten segítségével fenn fogja tartani a távoli jövőig is. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a remény és bizalom egymagában nem elegendő. Sokat kell tennünk, tevékenykednünk, munkálkodnunk annak érdekében, hogy hitéletünk folyamatosságát a fennálló személyi és gazdasági problémák ellenére intézményeink működésével együtt biztosítani tudjuk. Ennek a munkának kézbentartása, elvi irányítása legmagasabb szinten a felekezeti főhatóság, a MIOK feladata, amelyet a jövőben ön fog vezetni, igen tisztelt Elnök Úr. Úgy véljük, egyáltalán nem könnyű feladatainak megoldásához tapasztalt régi gárda áll rendelkezésére, a vallásfunkciók ellátására pedig megvan kitűnő és tehetséges rabbikarunk. A községkerületek elnökségei és elöljáróságai, a vidéki hitközségek elnökségei és elöljáróságai igencsak nagy várakozással tekintenek az ön elnöki működése elé, és részt kívánnak vállalni mindama munkából, amely rájuk hárul és teszik ezt úgy, mint ahogy eddig ^is׳ t^tgk. u* Kérjük Elnök: Úr%W*egy *—• amint teheti — személyesen látogassa meg a vidéki községkerületeket, hitközségeket is, ahol szeretettel, megbecsüléssel és tisztelettel fogadják majd, és első kézből kap tájékoztatást a vidéki zsidóság örömeiről, gondjairól, megoldásra váró kérdéseiről egyaránt. Igen tisztelt Elnök Úr! Az Ön kiemelkedően fontos tisztsége betöltéséhez az egész vidéki zsidóság nevében szívből kívánok jó erőt, egészséget, sok sikert és mindehhez a Mindenható áldását. A beszédet követően az elnök hálás köszönetét fejezte ki Lipkovits Tibornak mély benyomást keltő szavaiért, majd Böchochmó. Bölcsességgel keresni és megtalálni az embert, akinek szívében megfogan a segítőkészség csírája, akinek érzékenyen reagál a lelke napjaink kavargó forgatagában, aki affinitív, s veleszületetten, vagy neveltetéséből adódóan együtt izzik az örök értékű eszmeiséggel. Böbeszed. Szeretettel és megértéssel körülvenni a holocaust megpróbáltatásait átélt magukramaradottakat, segíteni, ha szükséges, mint ahogy Boráchot traktátusában olvassuk. ״ Kora reggel, ha hallik a hívó szó, indulj és segíts! Én késő este riaszt a hívás, fáradtan is kelj fel! Tétlen és közönyös soha ne maradj” A magyar zsidó kéziratosságnak egyik nagybecsű értéke az a kézzel írott könyv, amelyet 1792-ben kezdett el írni a helyi scriptor. E chevra könyv kultúrhistóriai értékét emeli, hogy korabeli szervezeti szabályzat megfogalmazásán túl olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek a lokális piktúrának és a Biblia utáni irodalomnak értékes, de talán nem mindig közismert gyöngyszemei. Egy korabeli miniatűron egymás mellett áll az orvos és a rabbi, mintegy üzenve a mának. A nemes cél érdekében, a magyar zsidóság jelenéért és jövőjéért, egymást segítve, egymást támogatva, egymás mellett álljon a világi és a vallási vezetés. Kitűzve önmaga elé reális, megvalósítható célt, átörökítve a múltból az értékeket, és keresve a mában jelenünket is kifejező és korunkat leginkább tükröző formákat. Fejlett társadalmunkban, vallásszabadságunk adta lehetőségünkkel élve, közösen kell erősítenünk hitéletünket, megszilárdítva hitoktatásunk bázisait, de egész pedagógiai rendszerünket. Törekednünk kell arra, hogy az egymás mellett élő generációk megtalálják vallásunk közös nyelvét. S hogy hitünkből adódó elkötelezettségünk produktív munkává váljon egész hazánk számára. E célokért hosszú, göröngyös uztat kell megtenni, vállalva a mindennapok hozta akadályok leküzdését is. Egy régi legenda arról beszél, hogy nagyapa és unokája kirándulást tett a hegyekben. Hegygerinceket másztak meg, majd friss ózondús levegőt szívtak, érezve a természet közelségét. Majd pihentek egy kicsit. Élményekkel telve indultak visszafelé. Útjuk azonban más volt, mint felfelé. Ismeretlen tájon gyalogoltak, amikor egy tisztás mögött elburjánzott az őstermészet. A nagyapa a gyermek csodálkozó szemeiben értetlenségetpillantott meg. Nyakába emelte őt, hogy jobban lássa, hová kerültek. A gyermek kíváncs tekintete a bozót közepén egy magányosan pompázó virágot pillantott meg. Bemegyek és letépem — lelkendezett a kisfiú. Ne tedd — intette a nagyapja — magas a dullva, szúrós a tövis, a bogáncs! A gyermek azonban nem törődve az intő szóval, áttörte magát az akadályon, elérte a célját, s odaért a virághoz. Öröme tellett a rózsa ,illatában, a levelek színes pompájában, de érintetlenül otthagyta azt. A régi tanításnak szava hozzánk is szól. Mi is kristálytisztán látjuk az elérendő célt, amely lehet, hogy nehezen megközelíthető, lehet, hogy közös utunkat tövisek nehezítik, s időnként bozót is tarkítja. De ezen az úton következetesen végigmegyünk önmagunk, utódaink és a magyar zsidóság, magyar hazánk érdekében. Hiszem, hogy érdemes ezért a világért áldozatot hozni, mert örömet okozhat környezetünknek és önmagunknak egyaránt. Vallom, hogy ránk is illik Jezsuiás próféta mondata: „Mindenki, aki titeket vizsgál, meg fogja ismerni, hogy olyan nemzedék vagytok, amelyet megáldott az Örökkévaló.” Sok-sok évszázaddal ezelőtt a Talmudban egy gyönyörű gondolatot fogalmazott meg egy tanítómester, amely így hangzott: ״ Kolpárnosz semánhig esz hácíbur be־ muno ,iés laj cherek löa,ilom hábo.” ..Az a vezető, aki hivatását, misszióját hittel és emberi alázattal végzi, annak van jövője, és munkájának van értéke.” Ebben amunkában szeretnénk önnek valamennyien segíteni, a jelenlevők és azok, akik nincsenek itt, és ehhez a közös úthoz, a közös munkához kérem a Mindennapó Isten áldását. — Megköszönöm a Főrabbi Úrnak, kedves hittestvéremnek és jövendő barátomnak meghatóan szép, őszinte és egyéni hangvételűszavait — mondotta dr. Schőner Alfréd beszédének elhangzása után dr. Losonci András, majd így folytatta: — Ismételten megköszönöm Miklós Imre államtitkár úrnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsos úrnak a felekezetet, s engem is megtisztelő szíves megjelenését. Megköszönöm az Országos Képviselet tagjainak azt az odaadó magatartását, amellyel a magyar zsidóság ügyei iránt viseltetnek. Kérem Önöket, hogy tisztességgel, buzgalommal, szerényen és becsületesen vegyenek részt az Ors7á°0s Képviselet munkájéban, hazánk és a maradék magyar zsidóság javára. Ezzel az ülést bezárom. dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbitanács elnökhelyettese szólalt fel és ezeket mondotta: — Igen tisztelt Államtitkár Úr! — Igen tisztelt Elnök Úr, Elnökség! — Igen tisztelt Rabbi kollégák! — Tisztelt választói ülés! A hagyományos zsidó irodalom tanítása szerint Isten tíz szóval teremtette a világot: Böchochmo, viszvuno, nvödáász bölcsességgel, értelemmel, tudással; bökajách, bigöoro, uvigövuro erővel, átható hanggal, s nagysággal; böcedek, uvömispot igazsággal és törvényességgel; böcheszed, uvörádhámim szeretettel és megértő irgalommal. Igen tisztelt Elnök Úr! Hadd köszöntsem Önt, midőn a MIOK elnökválasztói közgyűlése közösségünk legmagasabb világi vezetői tisztébe állította, önt, akinek emberi kvalitásai, tehetsége, vezetői erényei és hivatása predesztinálta e magas tisztség betöltésére, és aki hazai zsidóságunk életének újraformálásán kíván majd fáradozni. Szabadjon idézni a teremtés történetének legendavilágából két fogalmat: Egy volt munkaszolgálatos mesélte Kárpát-Ukrajnából hajtottak bennünket Pest felé, mert a keretünk féltette irháját a közelgő szovjet csapatoktól. Elég sokat kínoztak bennünket, úgyhogy jogos volt félelmük. Nagydobronyhoz érve hatalmas kavargó tömeg közé kerültünk. Egyszerre az úton vonulók között megláttam Manó barátomat. Manóval egy utcában laktunk, egy Chederbe jártunk, így a szomorúságban is örömet jelentett látása. Igen vallásos családból származott. Amikor a viszontlátás első örömén túlestünk, látom, hogy kezében egy Tórát cipel. Hol találtad ezt? ״ Egy munkácsi zsinagóga udvarára volt kidobva rengeteg imakönyvvel együtt. Ott áztak a sárban, piszokban. Természetesen mindjárt magamhoz vettem” — mondta Manó. ״ Bár Sony huzatát kitisztítottam és most már tűrhetően néz ki.” De hol a hátizsákod? — kérdeztem. ״ Azt már nem bírtam el, ott hagytam Munkácson.” De mivel fogsz takarózni, borotválkozni, ha minden holmidat elhagytad? ״ Én a barátommal alszom, a kabátommal betakarózva, de szent Tóránkat nem hagyhatom a sárban megbecstelenítve.” Eddig is bámultam ezt az embert vallásosságáért, erős hitéért. Átszellemülten csókolgatta a Tórát és baktatott vele előre. ״ Várj, segítünk” — kiáltottam felére ״ No azt nem, nehogy baja essék, nálam jó helyen van, ha mviad csak, viszem magam .. Eltűnt a sokaságban, és vagy tíz év múlva találkoztam Vele ismét... Jómódú emberként, boldog családanaként. .. Manó vallásosságából azóta sem engedett egy fikarcnyit sem. Lejegyezte: Szenczer Margit Külföldi hírek A Vatikán két magas rangú Írországban rasszista és antitisztségviselőjét tüntették ki a szemita nyomtatványokat tér- Jád Vasém emlékéremmel olasz tesztenek, — interpellált A zsidók mentéséért: P. Palazzini Schatter zsidó képviselő az ír bíborost és V. Fagiolo érseket, parlamentben (Jewish Chronicle) Ir. Seiner tröd 11 Brsäp Raníns v einäipane A MIOK 1985. november azzal a nagy tudással, lelkese- 24-iki Teljes Ülésén — az Ordéssel, buzgalommal és őszinte szagos Rabbitestület ajánlása hithűséggel fogja ellátni, mint alapján — az intézőbizottsága- ahogy azt eddigi működése javaslatára — dr. Schöner Alfréd tán is tapasztalhattuk tőle. Fiafőrabbit, a Budapesti Rabbiság túl kora, tehetsége, aktivitása elnökét egyhangúan megválasz- mindannyiunknak garancia arra, tátták a Magyar Izraelitákat- hogy egyaránt biztosítva lesz országos Rabbitanácsának elnöke- Országos Rabbitanács működélyettesévésében a hagyományok tisztelete, A Teljes Ülés elnöki tisztét s betartása, de ugyanakkor fibetöltő Bárdi Dezső, a MIOK figyelemmel kíséri majd a társaelnöke a következő szavakkal halmi haladás követelményeit is. köszöntötte dr. Schöner Alfré- Ezért tehát sok szeretettel, nagydot ’rabecsüléssel és tisztelettel kö״ Engedje meg az újonnan szentjüket új tisztségébe törmegválasztott Főrabbi — Elnök tént megválasztása alkalmából, helyettes — úr, hogy úgy a ma kívánunk neki — kedves családgam, mint az Intézőbizottság és jával együtt — boldogságot, özön Képviselet minden tagja nemet, és hivatása gyakorlásához vélten szívből gratuláljak magas sok-sok sikert.” tisztségéhez. Mint a vallási kér- Az ország zsidósága érdekében désebben egyedül jogosított szerv végzendő tevékenységét kísérje vezetője, e teendőit bizonyosan Isten áldása. Róza néni köszöntése Borongás, ködös volt a délután, már sötétben kerestük a kis utcát, amelyben a legidősebb budai zsidó asszonyt, Schönberger Róza nénit 103. születésnapján otthonában köszönteni jöttünk. Csöngetésünkre lánya, a hófehér hajú, nyugalmazott tanárnő nyitott ajtót. Bevezetett bennünket Róza néni szobájába, aki abban a fotelben ült, amelyet éppen 80 évvel előbb, — házasságkötése napján — szüleitől ajándékba kapott. Feje hófehér kendővel volt bekötve, fekete szemüveg takarta szemeit, hiszen 23 év óta világtalan. A mellette lévő kis asztalon ott állt a két gyertyatartó és a Menora. Bemutatkoztunk, s a budai női tagozat elnöknője, Friedmann Józsefné átnyújtotta neki ajándékunkat: gyönyörű vörös rózsacsokrot. A virágok mindegyikét külön-külön megsimogatta, megszagolgatta, könny csordult szeméből, a boldogság könnyei. A budai körzet főrabbija, dr. Singer Ödön ült le a világtalan idős asszony mellé, aki teljes szellemi épségről tanúskodóan beszélte el életét. ötvenkét és fél éven át férjével együtt dolgozott kis vidéki nyomdájukban. Volt egy alkalmazottjuk, akit családtagként szerettek. Ez a fiatalember, amikor 1944-ben a szörnyű katasztrófa ránk szakadt, elhozta szüleinek okmányait és testvéreiét is, hogy megmentse kenyéradóinak életét. Ez sikerült is. Róza néni mind a mai napig a vallás szent előírásai szerint él. Minden pénteken reggel ő maga segít lányának, az őszombatot megtisztelő bardeszának dagasztásában és megsütésében. Amikor pénteken bealkonyodik, lánya meggyújtja a szombatot köszöntő gyertyákat és odavezeti édesanyját az égő gyertyákhoz, aki fennhangon elimádkozza a gyertyagyújtás szent áldását. Róza néni minden ünnepet megtart. Még a legutóbbi Jaum Kippurkor is böjtölt, legalább délig, s csak az orvos ״ parancsára’ volt hajlandó egy csésze langyos tejet meginni. A meleg hangulatú találkozás befejezéseként a főrabbi az ősi áldás szavaival búcsúzott az ünnepelttől azzal a megjegyzéssel, hogy a legközelebbi szombaton külön Misebárachot fost mondatni a körzet temploméban. Erre Róza néni megszólalt: ״ Az én nevem héberül: Cháj'é Szóró, és tegye hozzá főrabbi úr az áldó imádsághoz a Vechol Boné Mispáchta-t, ami annyit jelent: az ünnepi áldásban egész életben maradt családom is részesüljön.” A Gál György Sándor Kultúrközpontban történt December 9-én volt a Chanukka ünnepség, amelyen közreműködött a Bethlen téri körzet gyermekkórusának egy csoportja is, Klein Ervin karnagy vezényletével. Az ünnepi gyertyákat Kardos Ágnes gyújtotta meg. A szólókat Kerekes Judit és Klein Judit énekelték. Klein Judit és Klein Edit gordonka számokat adott elő. Az ünnepi beszédet Landeszman György főrabbi tartotta. Ezt követően Gordon Zsuzsa művésznő Kosztolányi Dezső és Gábor Andor verseiből szavalt, mély átéléssel. Dömsödi Farkas Bálint és Janics Zsuzsa közkedvelt dalokat, operett részleteket adtak elő, zongorán kísért Antal István zongoraművész. A rendezvényen Klaas Károly mondott köszönetet a közreműködőknek. A műsort ezúttal is a hagyományos uzsonna követte.