Új Élet, 1988 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1988-07-15 / 14. szám
4 Barabás Tamás: Az összefirkált térkép fehér toli. Családjáról is ír, például: ״... nászuram, Laci, felvidéki zsidó családiból származik.” Mi ez? Dicsekvés? Jóvátétel? Mégiscsak kínos lehet ez egy hajdan meggyőződéses hungaristának, aki 44. szept. 26-án, egy, a Színházi Életről (״ Incze Sándor leánykereskedelmi közlönyének” nevezte, nemes egyszerűséggel) szóló cikkében (amire akkor, hat évvel a lap betiltása után azért volt szükség, nehogy akadjon esetleg ״ jóérzésű” magyar, aki netán sajnálja ama ״ zsidó” lap betiltását és ne adj’ Isten viszszakívánja ...) Alpár Gittáról például ezt írja: ״ A rosszarcú, fajának minden bélyegét magán viselő zsidó nő fényképét láthatjuk..(Mármint a Színházi Életben). Még a gondolatába is beleborzongok, ha esetleg „Laci nászuramék” sem mentesek a rosszarctól és ezektől a bélyegektől... ״ A nagy háborús uszító, a világ zsidósága imperialista törekvéseit szolgáló Stefan Zweig.. — írja egy másik, akkor már öngyilkossá lett brazíliai emigránsról az összetartásban, 1944- ben. Ha létezik a Karinthy-féle mennyei kávéház, annak teraszán Stefan Zweig büszkén mesélheti: Gyerekek, néhány évtizedbe telt ugyan, de előrerukkoltam Kutasi Kovács értékrendjében. Ez a brazil állam- polgárságú kolléga tavaly recenziót közölt az ÉS-ben egy brazíliai témájú könyvről, és abban már pozitívan idézett engem, Stefan Zweiger, amiképp összefirkált térképe 43. oldalán is arról szólt, hogy „Stefan Zweig híres könyvében” ... Hírhedtből híres — ennyit fejlődtem! Igaz, K. K. L. önéletrajzában csupán a 40. oldalon szerepel először az a szó, hogy zsidó, de akkor persze nemzetiségként és nem vallásként, mennyiben hű maradt magához a szerző, és csak a 63. oldalon enged meg magának egy kis gúnyolódást ״ a kiválasztott néppel” szemben, amikor közli: Brazíliában a családnév-kapcsolást ״ kivált azok alkalmazzák előszeretettel, akiknek családneve nem kifejezetten luzitán csengésű, így lehet a Schwartzból ״ de Camargo Schwartz...” Nagy kacagást nem okoz ez a tréfálkozás, az jut róla eszembe ugyanis, hogy ugyan mennyivel ״ luzitánabb” csengésű név például a Kutasi Kovács? Örömmel olvasom K. K. L. könyvében, hogy londoni lakásában (bár az, tudtommal, egyáltalán nem az övé, hanem a vejéé) otthon érzi magát. (301. old.) Ezek szerint megbocsátottmár, hála istennek, az „angolszász terrorbombázóknak”, ahogy és akikről azt írta, hogy ״ az Úr napján szórják a legnagyobb gyilkos dühvel bombáikat a békés ■magyar városokra, otthonokra”. (Összetartás, 44.) Könyvében ez odáig szelídül, hogy (99. oldt.): ״ a szövetségesek légi kötelékcei szétbombázták a Rákosrendező pályaudvart...” Londoni otthonosságának egyébként az a forrása, hogy ״ nem kell keresgélnem, ha valami régi írásomra van szükségem”. De hát keresgéli-e egyáltalán? Ellenkezőleg, inkább jó mélyre elássa. Ezért siettem most én a segítségére régi írásainak felkutatásában, ezek ugyanis a londoni Village Roadon valószínűleg nem találhatók. Könyvében ez a legfurcsább: ״ a háború szörnyű viharában, amikor abolsevizmus elleni keresztes hadjárat’ jelszavával elhódítottak bennünket...” Ugyan kik? Hiszen ő maga volt a fő „hódítók” egyike, aki naponta leírta a fenti jelszót, mások okítására és biztatására. Ezért is oly elképesztő, hogy amikor első hazatérésekor, 1970-ben (arra persze vigyázott, hogy már brazíliai útlevél legyen a zsebében, ha esetleg felismerné valaki, külföldisége mögé menekülhessen!) Hegyeshalomhoz ért ,.Nem a háború véres-szennyes árjára gondoltam, mely kisodort családommal a nagyvilágba ...” Milyen kár, hogy nem arra gondolt! Akkor esetleg eszébe jutott volna, hogy ő speciel, kollégáival együtt, csak szítottadagasztotta, növelte és fölkorbácsolta „a háború véres-szennyes árját” —, és az az áradat másokat, ártatlanok és kiszolgáltatottak, jogfosztottak és megalázottak tömegét sodorta a nagyvilágboa, vagy a halóit hozó hómezőkre, vagy a gázkamrákba. Barátait illetően az emigrációban már nem olyan finnyás. ״ A másik ilyen levelező barátom Ignotus Pál volt” (303. old.) — írja például, pedig Ignotus Pál aligha forszírozta volna ezt a barátságot, ha tudja, hogy a Brazíliából befutott indiánvédő 1945. március 1-én (igen! akkor már zsebkendőnyire zsugorodott Szálasi-Magyarország, de ők Szombathelyen még mindig írták-szerkesztették a nyilas lapokat!), mit írt Az Ország hasábjain, Irodalmi lelkiismeretvizsgálat címmel: ״ Nem a Bús-Fekete Lászlókat, a Fodor Lászlókat, Vadnaikat és Heltai Jenőket vagy éppen Füst Milánokat, Ignotusokat vettük elő, hiszen tőlük ugyan hiába vártunk volna magyarságot, irányadást, nekilendülést, új életakarást”. Ugyanebben a cikkében még olyan „színárja” írókat is megmér, majd hiányos nacionalizmusok miatt könnyűnek talál és megleckéztet, mint Zilahy Lajos, Márai Sándor, sőt, a jobboldali vitéz Somogyváry Gyula! 1988. május 24-én találkoztam Karinthy Ferenccel a Gellért presszóban, egy interjú ügyében. Mint mondta, közvetlenül előtte néhány méterrel odább, a Gellért sörözőben volt randevúja Kutasi Kováccsal, valamilyen brazíliai ügyben. Ismered? — kérdi. Hogyne, feleltem, kiváló nyilas volt! K. F. meghökkenve: Ha tudom, nem lettem volnahozzá olyan kedves! — Kérdem. A szüleidet most nem szidta? — Hogy érted? — hökken meg újra. 44-ben, az összetartásban szapulta a Színházi Élet egy kilenc évvel azelőtti számát, a többi között így: ״... természetesen Karinthy ír róla, ,hiszen a mester se lenne olyan nagymester, ha történetesen az élete párját nem a kiválasztott fajból választotta volna”. Lehetséges, hogy éppen e cikk megjelenésének napján ölték meg Auschwitzban „kiválasztott fajú” édesanyádat, Cini! Karinthy Ferenc döbbenten hallgat egy percig, majd azt mondja: az előbb a sörözőben Kutasi Kovács vállon veregetett, csak így tovább. Cinikém, ■mondta, írjál nekünk még sok szép ilyen humanista könyvet! S öt perccel később itt most megtudom, milyen nagy hungarista volt! Akadtak egyébként olyanok is, akik lebeszéltek engem erről a (második) K. K. L.-féle cikkemről, mondván, hogy mindez oly régen volt, meg hogy az exnyilas újságíró most „jól viselkedik”. Hát hogy viselkedjék? A nyilas párt régen megszűnt, oda nem lehet újra belépni, enynyi idő után meg azt sem nehéz felismerni, hogy az az út — nagyon enyhén szólva — tragikus tévedés volt és folytathatatlan. Valószínűleg ezüst kanalat sem lopott Sao Paolóban, ami szintén a jó magaviselethez tartozik. S hogy — legalábbis egy idő után — ott már nem szidta a mi rendszerünket? Hát aztán? Egyrészt nem okozott volna semmilyen ártalmat, ha történetesen gyaláz és elítél bennünket. Másrészt, ha valakinek, neki aztán kötelessége, hogy jó szívvel legyen a mai Magyarország iránt, hiszen listavezető. Pomogáts Bélának a Kritika 88. májusi számában közölt cikkéből megtudható, hogy Kutas Kovács, holtversenyben Zilahy Lajossal, a külföldön élő magyar írók közül idehaza a leggyakrabban publikált szerző,mindkettőjüknek hét-hét ■kötete jelent meg eddig. (összahasonlításul: Ignotus Pálnak például eddig még egyetlen egy sem, csak most készülnek kiadni egy könyvét.) Odakint pedig nyilván nem érdeklődnek a kiadók K. K. L. művei iránt, de ha netán az egyiket mégis érdekelné, minthogy szerzőnk semmilyen nyelvet nem tanult meg tisztességesen, magyarul írt műveit le kellene fordíttatnia, így esetleg többe kerülne a leves, mint a hús. Hát hogyne szeretnéhajdani hazáját, amely készséggel kinyomtatja műveit, még hazug önéletrajzát is? Hadd idézzem ebben az ügyben ismét magát Kutasi Kovácsot (Az Ország, 45. márc. 1. Irodalmi lelkiismeretvizsgálat): „... a felelőssségrevor■ nás az irodalomban sem maradhat el.” Még valamit K. K. L. legutóbbi hazai látogatásáról. Kerülő utakon megtudtam, hogy irodalmi estje lesz a Kossuth klubban, s ezen Pomogáts Béla mutatja be. (S bár pontos értesülései vannak a szerző múltjáról, alig hiszem, hogy erről az oldaláról is ,bemutattam volna!) Amikor felhívtam Csanády Lilit, a Kossuth klub vezetőjét, hogy ■mikor lesz ez az irodalmi est — elmentem volna ugyanis, egy kollégámmal együtt, aki ■márkészült rá, hogy ott könyörtelen kérdéseket tesz fel Kutasi Kovácsnak —, kiderült: tegnap este (azaz május 5-én) márlezajlott, a TIT Irodalmi Szakosztálya rendezéseiben úgy, hogy őt, a Kossuth ■klub vezetőjét sem hívták meg! Miért késtem el tehát? Mert igencsak konspirálva szervezték ezt az estet, ■holott máskor kivétel nélkül minden alkalommal előzetesen hírül adják a napilapokban rendezvényeik címét, helyét és időpontját. Meggyőződésem: ezúttal ezt azért hallgatták el, mert akkor már két hete megjelent K. K. L.-t leleplező első,cikkem az Új Életben, és nem akartak újabb támadási felületet adni, sem olyan hívatlan vendég szemébe nézni, aki esetleg kínos kérdéseket tesz fel ״ az ünnepeltnek” azaz Kutasi Kovács Lajosnak. Az összefirkált térkép 325 oldalán, egyetlen rövid bekezdésben találtam végre néhány olyan sort, amely bár nagyon diszkréten és önsajnálóan, de arra vall, hogy a szerző múltja talán mégsem volt makulátlan Ezek a sorok olvashatók a 219 oldalon: ״ Kezdtem megszabadulni azoktól a kötelékektől és kor- látoktól, melyeket neveltetésem a társadalom és a közszellem, a vallás és az ál-erkölcs aggatott rám, melyek szorítását már for■ rángó ifjúságomban éreztem, csak éppen rossz helyen kerestem a kiutat.” Ha csak — bármilyen rövid — leírását adná is, mikor és hogyan lépett erre a ״ rossz helyre”, ha csak tömören, de szólna róla, miképpen ״ kereste a kiutat” ott, ha a Veszprémi Hírlap mellett csupán egyszer is megnevezné az Egyedül Vagyunkat, Az Országot és a többi szélsőjobboldali és nyilas újságot kivált fő munkaterületét, az Összetartás című központi nyilas napilapot, amelyekben oly bőségesen megtalálhatók Triumph írógépének termékei; ha a rossz úton való kiútkeresés helyett legalább egyetlenegyszer közölné olvasóival, hogy ״ bűnös voltam" — akkor sem sok, de valamivel mégiscsak több hitele lenne e szándékosan összemaszatolt, Őszszefirkált térkép című hamis önéletrajznak. 3 órás videofilm készült az EMANUEL Alapítvány rendezvényeiről (Tony Curtis) PAL és NTSC kivitelben is. Megrendelhető: VIDEO FAM 1068 Benczúr u. 39. 216-675. FELHÍVÁS Kérjük kedves olvasóinkat, akinek birtokában van a deportálás idejéből a Vöröskereszt mentőtevékenységét tanúsító fotó, egy világkiadvány részére szíveskedjék rendelkezésünkre bocsátani. Új Élet Szerkesztősége ÚJ ÉLET A Miskolci Ortodox Anyahitközség keres a Hitközség irodájába irodavezetőt, lehetőleg vallásos házaspár (lehet nyugdíjas is) személyében. Lakást biztosítunk. Ugyanakkor felvennénk templomgondnokot, hasonló feltételekkel. Érdeklődni lehet: Miskolc, Kazinczy utca 7. Telefon: 15-276. FELHÍVÁS A BIH Anna Frank Gimnáziumának kollégiuma, Fiú- és Leányárvaháza éjszakai műszakban végzendő gyermekfelügyelői állásra felvételt hirdet (bentlakással). Jelentkezéseket önéletrajzzal a BIH Anna Frank Gimnáziumában (Bp. VIII. Somogyi Béla u. 26. tel.: 143-423, továbbá a József krt. 27. IV. 18. alatti irodában (tel.: 140-073) kérjük. Emlékezések mártírjainkra A miskolci hitközség a mártírünnepélyt az avasi temetőben felállított emlékműveknél tartotta, amelyen a fővárosból, külföldről, Csehszlovákiából, valamint a szórványokból nagy számban jelentek meg. Jelen volt az északmagyarországi izraelita községkerület és a miskolci hitközség elnöksége, elöljárói, valamint a képviselőtestület tagjai és tagsága. Ünnepi beszédet dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbitanács elnöke tartott, amelyben a vészkorszak szenvedéseit elevenítette fel. Siklós Dezső, a MIOK kiküldötte ugyancsak emlékbeszédet mondott. Spitzer Miksa főkántor az imákat és a Két melé ráchámimot recitálta. Közös Kádissal fejeződött be a kegyeletes megemlékezés. Elvonultak a hittestvérek az ózdi, encsi, abaújszántói, mezőkövesdi, szikszói és az erdőbényei emlékművekhez, ahol szintén dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbitanács elnöke emlékezett meg a mártíriumot szenvedettekről. A megjelentek felkeresték a létrástetői emlékművet is, ahol ugyancsak kegyelettel adóztak az elhurcoltak emlékének. Spitzer Miksa főkántor Két melé ráchámim imájával és közös Kádis imával fejeződött be a gyászünnepség. A nyíregyházi temetőben, a magát megnevezni nem akaró, onnan elszármazott hittestvér jóvoltából újjáépített emlékmű előtt rótták le kegyeletüket a nyíregyházi és a környéken lakó hittestvérek. A megjelenteket köszöntötte Zober Jenő, a nyíregyházi hitközség elnöke. A mártírokra emlékező beszédet dr. Singer Ödön főrabbi tartotta, aki kiemelte, hogy Nyíregyháza környékéről 17 ezer hittestvérünket hurcolták el Auschwitzba, köztük 2546 kiskorú gyermeket. A kántori funkciót Doff Imre kántor látta el. A kegyeletes megemlékezésen felszólalt Csabai Lászlóné, Nyíregyháza város tanácselnöke, Bozorádi Zoltán, az evangélikus egyház templomigazgató lelkésze, ötvös Károly református lelkész, Keresztes Gábor görög katolikus püspöki tanácsos-lelkész és dr. Csermely Tibor, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára. A monumentális emlékművet, — a helyi hagyományoknak megfelelően — körüljárták, majd közös kádissal fejezték be a mártíristentiszteletet. A sátoraljaújhelyi hitközség június 12-én tartotta a mártír gyászünnepélyt az új temetőben felállított emlékműnél. A kegyeletes megemlékezésen megjelent Lőwy Tamás főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója, valamint ott voltak Budapestről, Miskolcról, Sátoraljaújhelyről, Csehszlovákiából túlélők,,leszármazottak. Emlékbeszédet Klein Lipót mondott. _ Imák, zsoltárok és a Két mólé rácámim elhangzása után közös Kádis imával fejeződött be a gyászünnepség. Gyulán június 19-én tartottak mártíristentiszteletet. Járt Zoltánhitszónok mondott gyászbeszédet, a kántori funkciót Klein Márton látta el. Békéscsabán június 19-én emlékeztek meg az elhurcolt mártírokról. Jári Zoltán hitszónok tartotta a gyászistentiszteletet, a kántori teendőket Klein Márton végezte. A kegyeletes megemlékezésen jelen voltak a székéscsabai elnöki bizottság tagjai: Moskowitz István, Szigeti József és Garai Sándor. Orosházán június 19-én emlékeztek meg a város és környéke mártírjairól. Szép számmal jöttek el az emlékező hozzátartozók a szórványokból is. A gyászistentiszteleten Jári Zoltán hitszónok mondott beszédet■. ־ A kántori funkciót Klein Márton látta el. A mártíriumot szenvedtek névsorát Farkas Elemér elnök olvasta fel. A hódmezővásárhelyi imaházban, június 19-én emlékeztek az elhurcolt mártírokról. Gyászbeszédet Jári Zoltán hitszónok tartott, a kántori funkciót Klein Márton végezte. Az emlékünnepségén részt vett és beszédet mondott Zakar Ödön ,református lelkipásztor. A kegyeletes megemlékezés Wanderstein János elnök zárszavával fejeződött be. Szolnokon, a zsúfolásig megtelt templomban tartották a mártíristentiszteletet. Az ünnepségen Berger István rabbi és Ingber Miklós főkántor funkcionált. Az ünnepi beszédet dr. Kéri Lajos községkerületi elnök mondotta. Bevezetőt Kövesi Arthur hitközségi elnök tartott. A kegyeletes megemlékezésen részt vettek és beszédet mondtak: dr. Berente Kálmán és Hommer Béla, a Római Katolikus Egyház részéről. Hamar István református lelkész és Kalácska István presbiter. Fodor Ottmár evangélikus esperes, id. Szabó István presbiter, ifj. Szabó István, az eszperantisták nevében szólt a gyászoló gyülekezethez. Az emlékező istentiszteleten megjelent Héber Imre is, a MIOK nyugalmazott elnöke. Balassagyarmaton a temetőben tartott gyászistentiszteleten nagy számban jelentek meg a város lakói, s a szórványokból és külföldről is érkeztek túlélők, hogy adózzanak mártírjaik emlékének. A kegyeletes megemlékezésen résztvett Bakos Lajos, a MIOK ügyvezető alelnöke is. Bihari Andorkántor gyászéneke után Csapláros Csaba rabbijelölt beszédében a múlt megpróbáltatásait idézte fel. A kántor mély átéléssel énekelt Két mólé rácámim imájával és a megjelentek közös Kádisával ért véget a mártíristentisztelet. Baján június 12-én emlékeztek a mártírokra. Gyászbeszédet Jári Zoltán hitszónok mondott. A kántori funkciót Reinhold Sándor kiskunhalasi elnök végezte. Ezt követően Marsovszky Tibor református lelkész emlékezett meg a vészkorszak áldozatairól. A kegyeletes ünnepségén jelen volt a Hazafias Népfront Városi Bizottságának titkára. Földvári Imre, valamint a Városi Tanácsküldötte, Vértesy László, Lichter Ferenc hitközségi elnök üdvözölte a testületek képviselőit. A város lakóinak nevében Szakács Gyula tartott beszédet. Ezt követően a küldöttek elhelyezték a megemlékezés koszorúját. A kisvárdai imaházban áhitattal emlékeztek meg a városból és környékéről elhurcolt 2500 mártírról. Az emlékező beszédet dr. Singer Ödön főrabbi tartotta, énekelt Doff Imre kántor. Ezt követően Radványi József hitközségi elnök vezetésével, a volt nagytemplom előcsarnokában elhelyezett, és a mártíriumot szenvedettek nevét felsoroló táblák előtt zsoltárt imádkoztak. Az emlékező istentisztelet közös Kádis imával ért véget. Gyöngyösön június 12-én a temetőben felállított emlékmű előtt tartották a mártírünnepséget. Protyovin Armin hitközségi elnök köszöntötte a megjelenteket. Spitzer Miksa főkántor gyászimája után Deutsch Róbert rabbi tartott beszédet, amelyben az emlékezés és az emlékeztetés fontosságáról szólott. A Két mólé rádámim elmondása után közös Kádissal fejeződött be a gyászünnepség. Zalaegerszegen mártíristentiszteletet tartottak a temetőben levő emlékmű előtt. Erre az alkalomra rendbehozták a sírkertet, a Városi Tanács, a Hazafias Népfront és a hívek összefogásával. Landeszman György főrabbi tartott emlékbeszédet. A kegyeletes ünnepségen jelen volt dr. Kustos Lajos, a Zalaegerszegi Városi Tanács elnöke, a Hazafias Népfront Kertvárosi Bizottságának elnöke és titkára, Farkas József és Hertelendi Gábor, Tóth László egyházügyi titkár, Zsigmond Gizella, a KISZ Bizottság titkára és Fendrő György római katolikus apát. — A győri hitközség június 12-én tartotta gyászünnepélyét, a temetőben levő emlékműnél. Számosan jöttek el a kegyeletes megemlékezésre, — a győrieken kívül — a Győrből elszármazottak bel- és külföldről egyaránt. A Megyei Tanácsot Nagy Gyula egyházügyi titkár képviselte. Ott voltak az egyházak küldöttei is. A római katolikus egyház és a megyéspüspök képviseletében dr. Cseh Sándor őrkanonok, az evangélikuséban Bárány Gyula esperes, a megyei Egyházközi Békebizottság elnöke, a református egyház képviseletében dr. Györffy Pál világi jegyző jelent meg. Geiger Dezső alelnök üdvözlő szavaival és Tóth Emil főkántor gyászimájával kezdődött az ünnepség. Dr. Vértes Árpád főrabbi tartott emlékbeszédet, amelyben kegyelettel adózott a hatszázezer magyar, köztük a több mint ötezer győri mártír emlékének. A MIOK elnökségének együttérzését Reich Ferenc, a VII. Belső Körzet elnöke tolmácsolta, majd 1944 borzalmairól szólt. Dr. Frischmann Edgar, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága nevében beszélt és helyezte el az emlékműre a kegyelet koszorúját. A főkántor Két melé rácámim imájával és a gyászolók közös Kádisával fejeződöttbe a szomorú megemlékezés. Szentes, Doff Imre főkántor gyászéneke után Schönberger András rabbi tartott emlékbeszédet a szentesi temető mártír emlékművénél. A mártíristentisztelet közös Kadis imával fejeződött be. Kecskemét: Doff Imre főkántor gyászéneke után Schönberger András rabbi tartott beszédet a kecskeméti mártír emlékműnél. A mártíristentisztelet közös Kadis imával ért véget. Debrecen. A debreceni temetőben megtartott gyászünnepsé gén megjelentek többek között a Megyei Egyházügyi Hivatal vezetője Cseke Béla, a társegyházak képviselői, a Hitközség vezetősége, Robicsek Gyula alelnök vezetésével. Klein Ervin kántor gyászéne־ke után Schönberger András rabbi tartotta meg emlékbeszédét, majd dr. Szabó László Ambrus dékánhelyettes mondott beszédet. A gyászünnepség a közös Kadisimával ért véget. Karcag: Karcagon a zsinagógában tartották meg a mártírokra emlékező istentiszteletet. A gyászéneket Ingber Miklós főkántor énekelte. Schönberger András rabbi tartott emlékbeszédet, majd közös Kadis imát mondtak. Ezután együttesen felkeresték a temetőben a mártírok emlékművét, ahol Kónya Lajos, a baptista felekezet küldötte mondott beszédet, majd Kövesi Artúr, a szolnoki hitközség elnöke emlékezett meg a vészkorszakról. Székesfehérvárott június 19-én én tartottak hagyományos mártírünnepséget. Fóti Márton gyászéneke után Deutsch Róbert rabbi tartott emlékbeszédet. A Két melé rácámim elmondása után a közös Kádis következett, majd felkeresték a munkaszolgálatosok emlékművét. Az ünnepségen részt vettek és az egyházak nevében felszólaltak: Kiss János és Szénási Sándor magas rangú egyházi személyek. Az Egyházügyi Hivatalt Pál István képviselte. A Városi Tanácstól Szűcs Sándor VB elnökhelyettes, a Hazafias Népfront képviseletében Horváth András, a HNF megyei titkára vett részt. Vácott július 3-án tartották meg a mártíristentiszteletet a Középvárosi temetőben. Sámuel József hitközségi elnök köszöntötte a megjelenteket, kiemelve Ritec Györgyöt, a Városi Tanács elnökhelyettesét, Illés Máriát, a Hazafias Népfront képviselőjét, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének képviseletében megjelent Szikom Pált, a Szabadegyházak lelkészét, Csizmadia Dánielt. A Nácizmus Üldözötteinek Bizottságát Siklós Endre képviselte. Goldberger László imájával kezdődött az istentisztelet, majd Lőwy Tamás budapesti főrabbi emlékezett meg Vác mártírjairól, akik egy vallásilagkiemelkedő és országszerte ismert hitközség tagjai voltak. Felhívta a jelenlévők figyelmét a napjainkban ismételten tapasztalható faji előítéletekre, ami ellen határozottan fel kell lépni. Dr. Kéri Lajos, a Budapesti Községkerület elnöke tolmácsoltaa MIOK elnökségének együttérzését. A vészkorszak szörnyűségeinek felidézésével hívta fel a jövő nemzedéket az emberiség bármely része ellen jogfosztó megmozdulásokkal szembeni küzdelemre. Goldberger László kántor Két melé ráchámim, és a jelenlévők Kadis imájának elhangzása után Sámuel József elnök köszönte meg mindenkinek az istentiszteleten való részvételét. A komárnéi zsidóság június 19-én temetőjében bensőséges ünnepségen emlékezett meg mártírjairól, akiket 1944-ben tömegesen koncentrációs táborokba hurcoltak. Az eseményeket Lőwinger László méltatta. Imát mondott Holczer Ernő. A résztvevőknek elismerés és köszönet. Tatán július 10-én tartották a mártír istentiszteletet. Gyászbeszédet Jári Zoltán hitszónok mondott. Kohlman Béla végezte a kántori funkciót. A kegyeletes megemlékezésen részt vett Fodor András református lelkész, Komárom egyházmegyei esperese, D. Bognár Pál egyházmegyei gondnok, vlamint Lévai Mihály, a tatai református egyház gondnoka. A gyászistentisztelet közös Kádis imával ért véget. Nagykőrösön június 26-án tartották meg a mártíristentiszteletet, a nagytemplomban. Ingber Miklós főkántor gyászéneke után Raj Tamás rabbi mondott emlékbeszédet. A helybeliek és elszármazottakon kívül a környékből (Kecskemét, Cegléd, Tiszakécske) is érkeztek hittestvérek. Jelen volt a kegyeletes megemlékezésen Várhegyi Sándor, a ceglédi Izraelita Hitközség elnöke is. A Sárbogárdról elszármazotttak június 13-án a Bethlen téri zsinagógában gyűltek össze emlékistentiszteletre, hogy felidézzék a 43 évvel ezelőtti vészterhes időszakot. Kálmán Tamás főkántor gyászimája után Landeszman György főrabbi mondott emlékbeszédet. 1988. július 15. Akiket 1944—45-ben Magyarországról az ausztriai FELIXDORF-ba (Niederösterreich) hurcoltak el, vagy információt tudnak adni, mert rokonaik voltak ott, jelentkezzenek. , VERA BROSER 1020 WIEN, Zirkusgasse 3—5 12' ד Tel: 00 43/222 2165626 ״Kultur im Alltag”