Új Élet, 1990 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
Bp. Bérmentesítve,Bp. 72. A duplaszám ára: 23,50 Ft MAGYAR ZSIDÓK LAPJA: XLV. évfolyam 1-2. szám, 1990. január 15. Tévész 18. 5750 A BIH és a MIOK képviselőtestületének együttes tanácskozása A Budapesti Izraelita Hitközség és a Magyar Izraeliták Országos Képviselete december 17-én, vasárnap délelőtt — dr. Losonci András elnökletével — együttes közgyűlést, illetve teljes ülést tartott. Az elnök üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, mindkét képviselet tagjait és a vendégeket. Megállapította, hogy az összevont közgyűlés határozatképes, majd — felkérésére — Hochberger László főrabbi elmondotta a nyitó imát. Az ima elhangzása, valamint a napirend ismertetése és elfogadása után került sor az elnökség beszámolójára az 1988—1989-es évről. Ennek előadója dr. Losonci András volt. Tisztelt Közgyűlés! Kedves zsidó testvéreim! Szomorú kötelességünk, hogy megemlékezzünk az elmúlt esztendőben elhunyt hittestvéreinkről. Kérem a Közgyűlést, hogy az elhunytak emlékét jegyzőkönyvben örökítse meg és adózzunk emléküknek egyperces néma felállással. Tisztelt Közgyűlés! A BIH és a MIOK 1988 novemberi közgyűlései óta sokat változott a világ és a hitközség élete. E mostani rendkívüli és számadó közgyűlésünkön beszámolómat is rendhagyónak szánom, mind tartalmát, mind rövidségre törekvését illetően. Éppen négy évvel ezelőtt a BIH és a MIOK elnöki tisztjét választóim bizalmából alázattal elvállaltam, bár nem vágytam rá. Küzdelmes és emberpusztítóan nehéz évek voltak. A tudatlanok bátorságával hirdettem meg az emberi tisztességbe és az erkölcsi elkötelezettségbe vetett hitemet. Ma már világos, hogy elhivatottságom érzése naivitás volt. Talán sikerült méltó módon képviselni a Hitközséget itthon és külföldön, és ezzel egyidejűleg, minden igyekezetemmel és legjobb tudásom szerint végeztem szakmai munkámat is. Isten kegyelméből a gyógyítás a hivatásom. Orvos vagyok, a régi, kiváló zsidó orvosok szellemi örököseként igyekeztem a Szeretet-kórházi munkámat végezni és a Chevra Kadisa egykori menedékházát európai színvonalú kórházzá fejleszteni. Ezt szeretném folytatni a jövőben is, mert ez adja meg emberi és felekezeti rangomat, és ez a kötelezettségem a Soah túlélőivel szemben. Az elmúlt négy évért nem várok köszönetet, vagy elismerést, de kötelességem elmondani, hogy a Hitközséget ha nem is sikerült meggyógyítani, amiben reménykedtem, életben tartani azonban igen. Néhányat közülük felsorolok. Olyan eredményeket sikerült elérni, amelyeket nem szükséges részletezni, és amelyek megítélése Önökre tartozik. Fenntartottuk a hitéletet, a nagy ünnepeken 48 magyarországi zsinagógában volt istentisztelet, új Talmud-Tórákat építettünk és rendeztünk be, rohamosan nőtt a résztvevő gyermekek száma, és a Hevesi Simon bibliaversenyeken 3—400 gyermek vett részt. Igyekeztünk növelni a bármievók számát és az eseményt aranygyűrű adományozásával is emlékezetessé tettük. Felépítettük és felavattuk a siófoki új zsinagógát. Helyreállítottuk a szegedi nagy zsinagógát. A zsidó gimnázium fejlődött, tanulóinak száma 130 fölött van. Rekonstrukciójára több, mint 11 millió forintot fordítottunk, és igyekeztünk felszereltségét fejleszteni. Eredményeket értünk el a tizenkét osztályos zsidóiskola megteremtésében, valamint a Rabbi Szeminárium könyvtárának rendbehozásában. Harcoltunk a Dohány utcai zsinagóga és a Hősök Zsinagógájának rekonstrukciójáért. Felhívtuk fontosságára a világ zsidóságának és a magyar kormánynak a figyelmét, létrehoztuk érdekében az Emmánuel Alapítványt. Harcoltunk a deportáltak jóvátételi igényeiért, régi hitközségi épületek visszaszerzéséért. Igen eredményes volt a zsidógyerekek balatonfüredi és izraeli nyaraltatása, amelyen mintegy kilencszáz gyermek vett részt. Sikerült létrehozni kulturális központunkat, amely nemzetközileg is elismert művészekkel olyan műsorokat szervezett, hogy mozgósította a zsidó fiatalságot. A Zsidó Múzeum látogatottsága rohamosan növekedett. Az Új Élet tartalma gazdagabbá vált. Könyvkiadásunk sok értékes kiadványnyal szaporodott. Biztosítottuk a kaszuszt itthon és a környező országokban is. Nemzetközi kapcsolataink nagymértékben megnövekedtek. Korszakos jelentőségű volt a Zsidó Világkongresszus budapesti megrendezése, majd később irodájának létesítése. Megrendeztük a Memorial Foundation és az ORT budapesti ülését. Részt vettünk a magyarországi Izraeli Nagykövetség létrehozásában. Megtisztelte hitközségünket látogatásával Samu miniszterelnök úr, Peresz miniszterelnök-helyettes úr, Saron iparügyi miniszter úr, Hammer vallásügyi miniszter úr, s a közelmúltban Izrael egészségügyi minisztere, Jakov Cur úr és minden felekezeti rendezvényünkön részt vett Shlomo Marom úr, Izrael budapesti nagykövete és Gordon úr, valamint felekezetünk kedves barátja Mark Palmer úr is. Vendégül láttuk még Szimcha Dinitz urat, Mose Kacav közlekedési minisztert, Silonski urat, a Kneszet elnökét és sokan másokat, mint pl. a szatmári rabbit, Edgar Bronfman urat, továbbá megtisztelt bennünket az ausztrál, a nyugat-német, a francia, a dán és más nagykövetek. Megrendeztük a Bét Hotelucot kiállítást és még hosszan sorolhatnánk. Karitatív tevékenységünk jellemzésére elmondom, hogy a szociális konyhánk naponta ezer személy számára biztosít étkezést, 6 kiosztóhelyen és kettőszáz személynek a lakására szállítjuk az ebédet. A Páva utcai center eredményesen működik. Fenntartottuk és bővítettük három szeretetotthonunkat. Megszerveztük a házi-betegsegély szolgálatot. Fenntartottuk a Szeretetkórházat és folyamatban van egy ötvenágyas korszerű, új szárnnyal való bővítése. A hitközségnek meg kell őriznie zsinagógáit, temetőit, valláskulturális és pedagógiai, továbbá karitatív intézményeit. A hitközség vagyonát felmértük négy évvel ezelőtt, és ez év végén az elöljáróság által kiküldött gazdasági bizottság ugyanezt megtette. Nem volt könnyű a hitközség fennmaradásának gazdasági bázisát és a felsorolt eredményeket biztosítani. Csak azok tudják igazolni, akik résztvettek a munkában, hogy mindezek megvalósítása milyen emberfeletti erőfeszítéseket igényelt. Mindezekért köszönet illeti az Elnökség, a Rabbikar, az Orthodox-tagozat, az Elöljáróság, az Intézőbizottság és a hitközség minden tagján kívül a közösség dolgozóit. Továbbá a külföldi adományozókat: a JOINT-ot, a Reichmann családot, Leslie Dan urat, Ronald Lauder urat, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának elnökét, Keller László urat, a Memorial Foundation-t, Hochbaum urat, az ORT-ot, Harmach urat és még sok más személyt és szervezetet, akiknek segítsége nélkül az elmúlt négy évi munkánk nem lehetett volna ilyen eredményes. Amikor a hitközség nem volt független, akkor is igyekeztünk élni. Most pedig megpróbáltuk kihasználni a változás adta lehetőségeket. A Talmud tanítása szerint az ember soha ne azt nézze, amit veszített, hanem mindenekelőtt azt, amire meg