Új Élet, 1993 (48. évfolyam, 1-23. szám)
1993-01-01 / 1. szám
4 A vendég: Illusztris vendége volt a bergen-belseni táborcsoport legutóbbi összejövetelének. A vezetőség kérésének eleget téve, a soraiban mintegy 200 egykori deportáltat tömörítő kollektívát megtisztelte jelenlétével dr. Menczer Gusztáv, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal Társadalmi Kollégiumának elnöke. Azzal a céllal jött, hogy a résztvevőket tájékoztassa a kárpótlási folyamatban eddig történtekről, és válaszoljon a volt üldözöttek kérdéseire. A vendég elismeréssel és köszönettel nyugtázta azt az értékes segítséget, amit a Nácizmus Üldözöttei Bizottságánál tevékenykedő aktiviták kollektívája az elmúlt másfél esztendőben az igazolások kiadásával nyújtott. Méltatta a NÜB, illetve az igazolásokkal foglalkozó munkacsoport és aKárpótlási Hivatal között kialakult példaszerű kapcsolatot, együttműködést. Ezt követően részletesen tájékoztatott a legfrissebb kárpótlási adatokról, majd egyebek közt elmondotta: az ügyintézőket, akiknek többsége fiatal, s még nem is élt a vészkorszak idején, igyekeznek felvilágosítani a kárpótlás alapjául szolgáló történelmi előzményekről. Ez segít abban, hogy ismereteiket bővítsék és kellő tisztelettel, megértéssel foglalkozzanak az ügyfelekkel. Dr. Menczer Gusztáv szólott arról is, hogy a kárpótlás tulajdonképpen csupán részleges, hiszen megvalósítása csak olyan mértékig lehetséges, ahogyan azt az ország teherbíró képessége megengedi. Másrészt — tette hozzá — mindazt, ami az üldözöttekkel a vészterhes időszakban történt, a fizikai és lelki szenvedést, a megaláztatást anyagi juttatással jóvátenni nem lehet. Ami a jövőt illeti, a Társadalmi Kollégium elnöke közölte: várhatóan 1993 őszére a problémamentes ügyek elintézhetők, de kétségtelenül lesz több ezer olyan is, amelyben — hiánypótlás miatt — a határozathozatal áthúzódik 1994-re. Kérdésre válaszolva elmondotta: a kárpótlási kérelmeket a beérkezés sorrendjében intézik. Természetesen a nagyon idős, 85 éven felüli emberek soronkívüliséget kérhetnek a hivatal elnökétől. Egy másik kérdés kapcsán az elnök megerősítette, hogy ha valaki semmiféle igazoló dokumentummal nem rendelkezik, élhet azzal a lehetőséggel, hogy tanúkkal bizonyítsa a vele történteket (gettó, munkaszolgálat, deportálás stb.). Annak azonban gondosan utánanéz a hivatal, hogy a tanúk olyanok sorából kerültek-e ki, akik ugyanott szenvedték el a sérelmeket, ahol a kérelmező. A nagy érdeklődéssel kísért tájékoztató után a Társadalmi Kollégium elnöke még a helyszínen maradt, s néhány, a kárpótlással összefüggő időszerű kérdésről konzultációt folytatott a NÜB és a bergen-belseni táborcsoport vezetőségének tagjaival. V. T. dr. Menczer Gusztáv ÍJI ÉLET Kiss József-vers az ipolysági temetőben Kiss József a századvég és a Századelő zsidó költője, a magyar költészet megújítója, szívesen és gyakran időzött Pöstyénben. 1892-ben, éppen 100 éve is itt töltötte a fürdőévadot. Részt vett a helyi társasági életben, megismerkedett Vértes Józseffel, az I. világháború előtti és utáni idők egyik — ma már elfeledett — publicistájával. Pöstyén az Osztrák—Magyar Monarchia egyik legkedveltebb fürdőhelye volt, az Erdödy grófok birtoka. Természetesen ők nem nagyon foglalkoztak a fürdő ügyes-bajos dolgaival, hanem arisztokrata szokás szerint kiadták egy ügyes üzletembernek. Ez a Winter Sándor fürdőbérlő volt Vértes József nagybátyja. A költő vele is baráti viszonyban volt. Később, amikor a fürdőbérlő meghalt, Kiss József ragaszkodott ahhoz, hogy ő írja meg barátja sírfeliratát. A család Winter Sándort Ipolyságon (ma Sahy) a zsidó sírkertben temette el. A monumentális síremlék hatalmas kövén egy réztáblára vésték a költő utolsó sorait barátjáról. Ma már nincs zsidó hitközség Ipolyságon. A holocaust elpusztította a hajdani tekintélyes és vagyonos magyar nyelvű zsidó közösséget. Érdekes módon a temető — feltehetően külföldi jótékonyság révén — elhagyatottsága ellenére ma is jó karban van. Aki veszi a fáradságot és felkeresi a városszéli kegyhelyet, elolvashatja Kiss József szép gondolatait: ״ Pusztát pagonnyá, sziklát termőfölddé Virágoztatni jött a világra. S megtörő szeme, mit mélt árnyék föd bé, Hálásan nézett az iramlóságra. Az esti szél visz hírt alvó porának, Hű véreiről, akit úgy szeretett S emléke sír lombjai a fáknak, Miket alkotó kezei elültetett Lelkünk mély gyásza borong körülötted, Haló porodban is drága nekünk, Ki ifjúi álmaid itt szőtted Ahol majd egykor mi is pihenünk Nőd, gyermekid árnya ráborul a sírra és sírodból talán áldó fény tövei Van élet, amely örök nyomot hagy vissza Van aki elmegy, de sohasem hagy el.” Ez a szép költemény sokat mondott a kortársaknak, akik ismerték Pöstyént, és a fürdőbérlő tevékenységét. A kezdő sorok (,,pusztát pagonnyá, sziklát termőfölddé virágoztatni jött a világra”) utal az Alpár Ignác által tervezett pöstyéni új gyógyteremre, de a záróversszak aposztrofálja legméltóbban Winter Sándor emlékét: ״ Férjem sóhajtja szive asszonya Apánk dicsekszik fia, lánya, veje. És fátyolos jövőn a késő unoka Csak ennyit: Pöstyén újjáteremtöje”. Kiss József édesanyja is a közelben, Rimaszombaton nyugszik a régi zsidó temetőben. A költőnek nagy szívfájdalma volt, hogy édesanyját csak a temető szélén hantolták el. 1904- ben, amikor egy jótékonysági estre elutazott felolvasni a fővárosból, meglátogatta Derke, kis magyar falut, ahol nevelkedett. Apja, majd később özvegy édesanyja ott volt korcsmáros és a helyi református pap, Balogh Sámuel indította el Kiss Józsefet költői pályáján. Ő adta neki az első könyvet, és megvédte a falubeli suhancok antiszemita durvaságától. Kiss József rá és feleségére is a legnagyobb szeretettel emlékezett egész életében. Amikor fia megmutatta a költőnek a jóságos pap arcképét, Kiss József a meghatottságtól sírva fakadt. A körülállók összesúgtak. ..A szive sem rosszabb versénél.” Róbert Péter Megtalálták identitásukat? ! Úgy érzem, hogy be kell számolnom az Új Élet olvasóinak arról a háromnapos konferenciáról, amelyet Amszterdamban rendezett az ottani Liberaal Joodie Gemeente (Liberális Zsidó Hitközség). Több mint ötszázan gyűltek össze meglett korú nők és férfiak, akik a náci megszállás következményeként gyermekkorukban elveszítették szüleiket. Keresztény családok bújtatták, illetve nevelték fel őket, mint saját gyermekeiket. Különböző korúak voltak, még csecsemők is voltak köztük. A kitűnően megszervezett találkozó igen emocionális volt. Különösen nagy hatást váltott ki azokban a megjelentekben, akik ismerősökre találtak, és itt tudták meg egymásról, hogy szintén bújtatott gyerekek voltak, tehát zsidók. Itt végre őszintén, nyíltan beszélhettek magukról. A befogadó családok legtöbbjüket keresztényeknek nevelték, és csak amikor már elég értelmesek voltak, közölték velük zsidó származásukat, így nem csoda, ha felnőttként nem találták meg identitásukat. Legtöbbjének a házastársa is más vallású volt. Itt, ezen a találkozón ébredtek tudatára annak, hogy mit is jelent zsidónak lenni. Három nap alatt testvérekké váltak, és sajnálták, hogy nem egy-két évtizeddel hamarabb találkozhattak. Nagy tehertől szabadultak meg, hogy most végre alkalmuk volt nyíltan beszélni arról, amit eddig magukba fojtottak. A konferencia után este, mivel péntek volt, néhányan istentiszteletre mentek, életükben először. hogyan továbbíti Sugár Lili NYITVA TARTAS: :החיתפה nirnu ינפל םירהצה 8—2 délelőtt ירחא םירהצה4—7 délután )סמ0עי1י 8—2 pénteken ÚfCati éi^Béter Új könyvüzlet, könyvtár és szolgáltató központ Hungarian Culture and Business Center 38 Allenby St., Tcl-Aviv P.o.b. 26430. Zip 62116 Tel. (03) 664006 Fej. (03) 664008 (03) 664009 ,6 .ך.ח 26439 ־)!קימ 62116 .לס 664006 )03( • סקפ N״n 38 ינמא 1993. január í. 100 éve halt meg Natonek József rabbi 1892. november 25-én, 79 évesen, a Heves megyei Bátor községben fejezte be életét a tudós és közéleti tevékenységet egyaránt művelő Natonek József rabbi. Komlódon született, tanulmányait a zágrábi, a híres nikolsburgi (ma Mikulov) és a pozsonyi jesiván folytatta. Itt a híres Chászám Szófer (Schreiber Mózes) volt a mestere. Utána a Nyitra megyei Nagysurányban lett tanító, majd Jászberényben rabbi. 1857-ben az odalátogató Ferenc Józsefet magyar szónoklattal üdvözölte, amihez nagy bátorság kellett a Bach-korszakban. 1861-től a kiegyezésig Székesfehérvárott virágoztatta fel a hitéletet mint főrabbi. Tisztéről lemondott, hogy minden idejét az akkor — Herzl előtt — még csak bontakozó cionista törekvéseknek szentelhesse. Kapcsolatokat tartott fenn a thorni (ma Torun, Lengyelországban) első, Palesztinába visszatelepítő egyesülettel (Chevrat Jisuv Erec Jiszráél), a párizsi Alliance-szal, az angol Montefioréval, török államférfiakkal. Utóbbiak annyira tisztelték, hogy isztambuli tárgyalásakor a nagyvezír gyaloghintót és testőröket küldött érte. Később betegsége akadályozta az utazásokban. Budapesten élt, 1870-től szerkesztve a Das einige Israel c. első cionista hetilapot Élénk tudományos munkásságot fejtett ki, több hitéleti könyve jelent meg német nyelven. Paux József püspökkel közösen egy héber—magyar—latin—német—francia pentaglott szótáron dolgozott, de a halál meggátolta a befejezésben.. Nem érhette meg a zsidó állam újjáalakulását. Nem élt és nem dolgozott hiába! Róbert Péter Emlékezés Dukesz Ákosra 1952 decemberében kísértük utolsó, útjára az Árvaház nagy tiszteletben álló és közszeretetnek örvendő elnökét, Dukesz Ákost. Mint az Árvaház pedagógiai vezetőjét, azokban a nehéz években volt alkalmam megismerni — a szó legnemesebb értelmében —, egy igazi embert, akivel nagyszerűen együttműködtünk. Dukesz Ákos a központi apparátus felé méltóan képviselte az Árvaházat. Személyének és erkölcsi tisztaságának nagy súlya és tekintélye volt. Valójában mindenki szerette. Nagyon közvetlen volt, a legtöbbször mosolygott, ha gyerekekkel beszélgetett. Szigorúan megkövetelte a rendet és a tisztaságot. Gyakran tartott váratlan ellenőrzéseket, amelyekre mindig, szükség van a nagyobb gyermekközösségekben. Jó pedagógiai érzékkel rendelkezett. Szívügye volt a tehetséges gyerekek sorsa. Kérésére, ha egy gyereknél bármilyen különösebb készséget, tehetséget tapasztaltunk, igyekezett számunkra — mai divatos szóval — szponzort szerezni. Nem engedte elveszni a tehetségeket. Csodálatos pihenési lehetőség volt a gyerekek és tanáraik számára a tahi nyaraló. Ameddig egészsége engedte, néhányszor meglátogatott bennünket és észrevételeivel segítette munkánkat. Amikor betegeskedni kezdett, a lakásán néhány alkalommal beszámolót igényelt tőlem, még a nyár közepén is érdeklődött, hogy vannak a gyerekek , mintha a saját gyerekei lettek volna. Négy évtized távlatából, mint egy film pereg le előttem kapcsolatom Dukesz Ákossal, az igaz emberrel. Emlékeim azért oly tiszták és oly elevenek, mert kölcsönösen tiszteltük■ és becsültük egymást. 40 esztendeje itthagyott bennünket... Wolf Imre A temetőkért jólelő érzéssel adhatunk hírt arról, hogy — a jelek szerint — elég széles visszhangra talált az MDF-kezdeményezés, amely sírkertek rendbehozására, felújítására irányul. Az utóbbi hetekben is több olyan levél érkezett, amelyben közlik, hogy készeb segíteni — vállalni — a temetőrendezési munkákat, s azt is ígérik, hogy biztosítják a folyamatos gondozást. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel az előbb említettek alátámasztására. Bodrogszegi községben elkészítették a helyi temető kerítését, és megtisztították a gaztól is a sírkertet. Az önkormányzat adta a munkaerőt, a Mazsihisz fedezte az anyagköltséget. A tállyai temetőből korábban sok nagy értékű sírkövet elloptak, ami akadálytalan volt, hiszen a kerítés mintegy 80 méter hoszszúságban kidőlt. A Teitelbaum család, valamint Farkas Jenő, fia László és Perl Miklós — rendkívül agilis — hittestvéreink összefogtak annak érdekében, hogy mentsék, ami menthető. Tervük megvalósításához a Mazsihisz is hozzájárult csaknem 80 ezer forinttal, de adakozásokból is sikerült a költségek egy részét fedezni. A munkát zömmel már elvégezték, a temető kerítésének javítása van még hátra. A tennivalók irányításában fontos szerepet vállalt, és azt kitűnően látta el Encsy György, aki önként ajánlotta fel segítségét. Szentesen — a Mazsihisz anyagi segítségének eredményeként — hozzákezdtek a ledőlt, mintegy 100 sírkő helyreállításához, visszahelyezéséhez. Sor kerül a temetőben lévő mártíremlékmű felújítására is, továbbá pótolják a hiányzó kerítésrészeket. A Gesztréd (Szabolcs m.) község polgármesterétől érkezett levélben tudatják: mivel — értesülésük szerint — a Mazsihisznek közel 2000 vidéki temető karbantartásáról kell gondoskodnia — az önkormányzat lemond arról, hogy a helyi temető rendbentartásához igénybe vegye a felekezet anyagi segítségét. A temető karbantartását a jövőben is magukra vállalják, ahogy eddig tették. Tököl nagyközség önkormányzata arról értesítette a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját, hogy az ottani temető nagyon elhanyagolt állapotban van. Emiatt az — esetleg — oda látogatók nem tudják megközelíteni a sírokat Ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy a zsidó temetőt — és a nagyközség más sírkertjeit is — folyamatosan rendbe hozatják. A zsidó temetőben a munkák befejezése 1993 tavaszára várható. A Dunaújvárosért Városszépítő és Védő Egyesület is példát mutatott segítőkészségből. A helyi temetőt az őszi hónapokban — az egyesület nevéhez méltóan —,megszépítették". A munkák elvégzésében derekasan kivették részüket az óvárosi általános iskola VIII. osztályos tanulói. Az évek óta elburjánzott bokrokat — és a fakat is — ritkították, a gazt kiirtották, a földet elgereblyézték, a sírköveket megtisztították a rájuk fonódott zöld növényzettől. Már elkezdték a kerítés építését is. Tavasszal folytatják a munkákat. Az egyesület a vállalt feladatot teljesítette és teljesíti a jövőben is — írják levelekben. Tamási város polgármesterétől ugyancsak érkezett levél. Ebből kitűnik, hogy az önkormányzat már korábban elhatározta a helyi zsidó temető rendbetételét. Első lépésként megtörtént a bozót és a cserje kiirtása, a sírok környékének megtisztítása a gaztól. A következő időszakban kerül sor a temető kerítésének megépítésére. A Mazsihisz a szolnoki hitközségnek 50 ezer forintot utalt át temetőrendezési célra. A helyi önkormányzat 150 ezer forinttal járul hozzá a munkálatok költségeinek fedezéséhez. gó