Új Élet, 1994 (49. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-01 / 1. szám
2 A Budapesti Zsidó Hitközség közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató kiemelte: — Mivel az elmúlt években a húsellátás (elsősorban a baromfi) egyre bizonytalanabbá és nehézkesebbé vált, Izraelben egy küldöttséggel — amelynek tagjai: Herczog László, az Autonóm Ortodox Hitközség főtitkára, Deutsch Róbert vallási felügyeletet is ellátó főrabbi, dr. Halábács Julianna gazdasági főtanácsadó voltak —, tárgyalásokat folytattunk a megfelelő kóser húsellátás biztosítása érdekében. A JOINT támogatásával remény szerint sikerül jövő évtől a megfelelő baromfi- és húskészítmény-ellátást biztosítanunk. Ezt követően a visszaigényelt ingatlanokkal kapcsolatos tárgyalások jelenlegi állásáról szólt, illetve tájékoztatta a közgyűlést. Beszélt az 1993 szeptemberében beindult új gondozói hálózat ״ kialakításáról, ám igazán pozitív eredményekről. Tájékoztatta a közgyűlést a Dohány utcai zsinagóga megüresedett főrabbihelyével kapcsolatos intézkedésekről. — Felkértem a rabbiságot, tegyen javaslatot a vezetőségnek, kit javasolnak? Többségi szavazással Raj Tamás főrabbit jelölték. A Nagyfuvaros utcai körzet elnöke, Streit Sándor ezt tudomásul vette, ezután összehívták a Dohány utcai körzet elöljáróságát, és ők nagy szavazati többséggel elfogadták a döntést. Ezt követően dr. Kéri Lajos elnök a lemondás folytán megüresedett két elöljárói tisztség betöltésére tett személyi javaslatot, amit a közgyűlés elfogadott. László Miklós és Heisler András — a jelölőbizottság javaslatára — az elöljáróság új tagjai. A Mazsihisz közgyűléséig függőben maradt Engländer Tibor, az Oneg-Sabbat klub vezetőjének kérése, miszerint szervezetként kívánnak csatlakozni a hitközséghez. Beer Iván, vezető elöljáró a Holocaust Emlékbizottság elnöke adott tájékoztatást, amely szerint néhány konkrét eredményt, dátumot már kialakították, így január 18-a a gettó felszabadításának évfordulója, április 5—7-e egy konferencia időpontja, április 17-e, a zsinagógiai naptár szerint, a deportálóvonatok indulása Magyarországról, július 3. az Emánuel-megemlékezés — egy különkiállításhoz ragaszkodtunk!, augusztus 28-a, október 16-a, a nyilas hatalomátvételre emlékezendő, 1995 — mint záródátum. Szeretném hangsúlyozni — mondotta Beer Iván —, hogy a megemlékezést sikerült összzsidó üggyé tennünk! Schweitzer Gábor nemcsak a zsebekhez, hanem a szívekhez is intézte javaslatát — úgy gondolom, hogy a Hitközség tagjai az anyagi hozzájárulás arányában érezhetik igazán magukénak a hitközséget (persze az anyagi vonatkozás nem minden!), én javasolnám a BZSH aktív tagjainak, hogy éves bruttó jövedelmük 1%-át ajánlják fel kultuszjárulék címen a hitközségnek. Dr. Kéri Pásártldök megszívlelendő indítványként könyvelte el Schweitzer Gábor javaslatát. A közgyűlés Deutsch Róbert főrabbi záróimájával fejeződött be. gáljuk: — Születésnap. Bensőséges esemény színhelye volt a Síp utcai székház díszterme. Chanukka hatodik napján ünnepelték Szántó Tivadar 80. születésnapját, családtagjai, tisztelői, barátai és számos volt tanítványa jelenlétében. Ebből az alkalomból fiai fogadást adtak édesapjuk tiszteletére, amelyen Deutsch Róbert főrabbi gyújtotta meg a canukkai gyertyákat, majd meleg szavakkal köszöntötte a jubilánst, a Mindenható áldását kérve reá. A tanítványok nevében Heffer Tamás mondott köszöntőt. Az ünnepségen megjelent többek között dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, dr. Schweitzer József, a Rabbiképző főigazgatója és Herczog László, az Ortodox Hitközség főtitkára. Befejezésül Szántó Tivadar hálatelt szívvel mondott köszönetet a feléje áradó szeretetért és jókívánságokért. Együtt az elnökség: dr. Kéri Lajos, a BZSH elnöke, Zoltai Gusztáv, üv. igazgató és Beer Iván elnökhelyettes (Antal József felvételei) Meghívó A Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Holocaust Emlékbizottság a budapesti gettó felszabadításának 49. évfordulója alkalmából 1994. január 18-án (kedden), de 9.30 órakor a Hősök Sírkertjében (Budapest VII., Dohány u. 2—4.), a gettó falánál megemlékezést és koszorúzást tart. A kegyeletes megemlékezésre mindenkit szeretettel meghívunk és várunk. Dr. Kéri Lajos, Zoltai Gusztáv, a Budapesti Zsidó Hitközség a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke ügyvezető igazgatója Beer Iván, az emlékbizottság elnöke ÚJ ÉLET 1994. január 1. OLÉ NAPLÓ (8) Mi nem csak beszéltünk róla . A szabadosság az általános iskolában és a gimnáziumnak megfelelő osztályokban igen nagy. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyerekek majdnem azt csinálnak, amit akarnak. Persze ez így nem teljesen igaz, de megközelítőleg igen. Kezdjük az elején ... Az izraeli bölcsődék és óvodák állami vagy magánkézben vannak. Színvonaluk eltérő, de a tandíjuk is. Semmi sem ingyenes. Az élénak nagyon komoly pénzébe kerül gyermekének óvodai, bölcsődei elhelyezése. Sajnos ez az összeg a havi segély felét is elviheti. Az iskolák nemcsak állami, de Szochnut-szervezésben pl. (alijat Hanoar) vagy más szervezetek felügyelete mellett működnek. Költségvetésük nagyobbik része állami szubvencióból, valamint a szülők anyagi hozzájárulásából áll. A szülők által fizetett éves tandíj akár több száz dollártól ezer dollárig is terjedhet. Ez természetesen az olékra is vonatkozik. A Szochnut segít az ólénak. A tandíj egy részét magára vállalja, ez abban az esetben, ha az ólénak még nincs munkája, akár a tandíj kilencven százaléka is lehet. A tandíj nem mindegyik esetben tartalmazza az iskolai könyvek árát, valamint az osztálykirándulásokat, buszokat stb. Általában további költséget jelent a délutáni foglalkozások, szakkörök, sportlétesítmények használatának díja. Ez akár a száz dollárt is elérheti havonta. Az izraeli iskolákon belül az osztályok humán és reál tárgyak köré szakosodnak. A gimnáziumnak megfelelő osztályok a tanulók képességeinek megfelelően különböző szintűek! Egyes tárgyakból osztályokon belül is különböző szinten vannak. Az oktatási rendszer számunkra legérdekesebb része a gimnázium felső 3 osztálya. Ez a 3 osztály készíti fel a tanulót a bagratra. Ennek megfelelően a legnehezebb is. A tanulót képességeinek megfelelően osztályon belül erősebb vagy gyengébb csoportba sorolják. Főleg a reál tárgyak (matematika, fizika, kémia, információtechnika) differenciálják a tanulókat. Az alaptantárgyakon kívül nincs meghatározva ki, mikor és miből érettségizik le. Saját maguk dönthetik el, hogy az általuk választott tantárgyakból mikor akarnak leérettségizni az utolsó két évben. Lehetőség van érettségi letételére a katonaságnál, illetve magánúton is. Az izraeli vizsgarendszer és az egyetemi felvételik pontrendszer alapján működnek. Azok a tanulók, akik érettségire készülnek, eldönthetik, hogy a kevesebb pontot érő könnyített érettségit akarják letenni, vagy a továbbtanulás miatt fontosabb, és képességeiknek jobban megfelelő tárgyakból az emelt szintűt. Biztos oldalakat, sőt könyveket lehetne írni az izraeli oktatásról. Minden család oktatási problémája egyéni, ezért az egyéni kérdésekkel a Szochnut budapesti irodájához érdemes fordulni. Az oktatásügy befejezéseként a mi élményeinkről is néhány szót. Gyerekeink beiskolázása jelentette az elmúlt 3 hónap alatt a lehető legtöbb problémát... Semmilyen ígéret, amit a Szochnut volt budapesti oktatási felelősétől kaptunk, sajnos, egyálta- lán nem állta meg a helyét. Az ő híres mondása volt; ha mindennel problémánk lesz is, a gyerekekkel nem lehet. Néhány példa, amely többünk életét alaposan megkeserítette. Az egyik család gyereke Budapesten az 5. osztályt végezte, tehát igazán természetes volt, hogy a 6. osztályba szerették volna beíratni. Lehet, hogy a magyarországi oktatási rendszer nagyon fejlett, de nem hittük, hogy ennyire. Itt Karmielben minden előzetes meghallgatás nélkül a 7. osztályba sorolták. Lehetséges, hogy ez komoly pedagógiai előrelátás, mert ha a gyerek a nyelvismeret hiánya miatt talán megbukik, csak saját magát éri utol. A másik család két gyermekét két különböző iskolába vették fel. Lehet, hogy ez figyelmetlenség, de lehet, hogy bölcs előrelátással gondoskodni akartak arról, nehogy megunják egymást?! Utoljára hagytuk azt az esetet, amely szerintünk párját ritkítja az oktatás frontján tapasztaltakból. Csoportunk egyik családjának gyereke Budapesten a Wesselényi utcai iskolába járt. A 0״. osztály, valamint a születési hónap miatti évvesztés következtében, ezen a nyáron töltötte be 18. életévét. Természetesen Budapesten a gimnázium 3. osztályába került volna. Bár június végén érkeztünk Karmielbe, de még október elsejére sem sikerült egyetlen iskolába sem beíratni. A kifogások széles tárházát tapasztaltuk, amelyekkel az oktatási intézmények a problémát a vállukról lerázták. Volt olyan szervezet (Alija Hanoar), ahol az alacsonyabb szintű beosztottak rendkívül pozitívan álltak problémánkhoz, de amikor a legfelső vezetőhöz fordultunk, telefonra, faxra még választ sem kaptunk. Talán felesleges arról írnunk, mennyire megkeseríti életünket ez az aprónak igazán nem mondható probléma, amikor — és ezt nem akarjuk gyakran leírni —, az újrakezdés minden nehézségét átéljük. Ezek alapján tudjuk javasolni, hogy aki gyerekkel alijázik, a Szochnut budapesti irodájában — kijövetel előtt —, biztosítsa gyermeke helyét a megfelelő izraeli iskolában. A Szochnut új vezetése biztosan segít minden beiskolázással kapcsolatos probléma megoldásában. (Folytatjuk) H. K. Ismét munkában a KKL 90 évvel ezelőtt kezdte meg munkáját Magyarországon — mint az 1991-ben Bázelben létrehozott Zsidó Nemzeti Alap tagszervezete — az a mozgalom, amelynek célját annak idején így határozták meg: Palesztina földjét a zsidó nép önkéntes adományaiból visszaváltani és azt a zsidó falusi és városi telepítés céljaira rendelkezésére bocsátani. A mozgalom mintegy jelképe, a kék persely Magyarországon is sok zsidó otthonában jelen volt. _ _ A mozgalom 1945-ben újjászerveződött , ,ugyan, ám az úgynevezett ״ fordulat évét” követően a magyarországi cionista szervezetekkel egyetemben a KKL is kimondta feloszlását. A demokrácia éltető levegőjében több, mint négy évtizedes szünet után 1990 februárjában ismét megalakult, gyakorlati mozgalmi munkára azonban egyelőre nem került sor. A közelmúltban aztán néhány zsidó aktivista elhatározta, hogy valóban, életrekeltik a Csipkerózsika-álmát alvó Keren Kayemeth Lejisraélt. Ben Menahem Neubauerrel és Újlaki Györggyel beszélgetünk — A KKL életében 1948, Izrael Állam megalakulása nyilván alapvető fordulatot jelentett. BMN.: — A függetlenségi háborúban aratott győzelem óta a földvisszaváltás „problémája” természetesen megoldódott, ám a KKL egyáltalán nem vált feleslegessé. A hangsúly áttevődött az erdősítésre, a sivatagok termővé tételére, amelyeket igen komoly oktatási-nevelési program egészít ki. Mozgalmunk legfontosabb eszköze változatlanul a kék persely, amivel folyamatosan el fogjuk látni mindazokat a zsidó szervezeteket, intézményeket és természetesen személyeket (családokat), akik ezt kérik. Az „igények” az alábbi címeken jelenthetők be: MAZSIKE Bp. 70. Pf. 216., továbbá: Lauder Javne iskola 1062 Bp., Lendvay u. 17—19. (Újlaki György). Hadd ragadjuk meg ezt az alkalmat, hogy kérjük azokat, akiknél az 1990-es újjáalakulás óta van persely és nem kerültek nyilvántartásba, ezt a fenti címek egyikén közöljék. Ü. GY.: — A KKL-perselyek újbóli elterjesztésének feladatain túl Izrael erdősítésének ügyét szolgálja, hogy ki-ki anyagi lehetőségének, azaz áldozatkészségének mértékétől függően megvan a lehetőség egyes fák, továbbá 5—10—100 fából álló facsoportok, sőt akár 500 vagy 1000 fából álló ligetek, erdők ültetésére. A budapesti zsidó iskolák tanulóinak körében mozgalom indult a jeruzsálemi gyermekpark építési program támogatására. A jeruzsálemi KKL-központban KKL-könyvek is várják a jelentkezőiket, akik az olyan örvendetes családi esemény alkalmából, mint a születés, a barmicva (bar-micva), házasságkötés, bejegyeztethetik nevüket. Ezek „tarifáját” a kövekező alkalommal közzétesszük. Szeretnénk, ha a hagyományoknak megfelelően a Tórához felhívottak a KKL részére istehetnének felajánlást, mindezeken felül KKL-bélyegeket is forgalomba hozunk. Ezeket Izrael legnevezetesebb művészei tervezik és a földkerekség úgyszólván mindegyik országában terjesztik. E sokszínű lehetőség célja egy mondatban foglalható: kapcsolatba kerülni és maradni Izraellel. Ismereteink szerint a két világháború között működött Budapesten a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, mint a KKL központja, pontosabban szólva a KKL volt e szövetség szakosztálya. Mi az a szervezeti keret, amelyben a mozgalom jelenleg kifejti tevékenységét? — Ü. GY.: — Az 1990-es újjáalapítók a KKL-t egyesületként jegyeztették be, de gyakorlati szempontból mintha az alapítványi forma jobban igazodna a magyarországi viszonyokhoz. Ettől függetlenül azonban teljesen nyilvánvaló, hogy a KKL a cionista mozgalom része volt a múltban és az napjainkban is. Következésképpen a Magyarországi Cionista Szövetség tagszervezete vagyunk. De meggyőződésünk, hogy minden zsidó szervezet sajátjának tekint benninket, és élvezni fogjuk a támogatásukat. Szeretnénk jelen lenni a Magyar—Izraeli Baráti Társaság rendezvényein, de a Keresztény—Zsidó párbeszéd körökön is, vagyis szeretnénk, ha perselyeink ott lennének mindazokon az összejöveteleken, amelyek résztvevői Izraellel — a Szentfölddel — érzelmi kapcsolatban vannak. Zsidó testvéreink pedig azon kívül, hogy a perselyekkel is dokumentálják Izraelhez való kapcsolatukat — mint jeleztük — születés, barmicva (bar-micva), házasság idején sem feledkeznek meg a KKL- ről és bejegyeztetik az örvendetes családi eseményt a megfelelő jeruzsálemi KKL-könyvbe. BMN.: — Befejezésül pedig ígérjük, hogy munkánkról (remélhetőleg sikereinkről) e lap hasábjain is időről időre beszámolunk. — Köszönjük a beszélgetést.