Új Élet, 1994 (49. évfolyam, 1-24. szám)
1994-04-15 / 8. szám
Tisztelt Szerkesztőség! Segítség reményében fordulok Önökhöz. A napokban megkeresett az egyik itteni zsidó kulturális szervezet képviselője, Jefim Csornij, a kisinyovi (Chisinau) zsidó dalszínház vezetője, aki magyarországi zsidó kulturális egyesületek címét kérte kapcsolatfelvétel céljából. Különösen érdekelné jiddis népzenével foglalkozó, azt gyűjtő, feldolgozó, előadó, vagy olyan testvéregyüttes, amellyel együtt esetleg közösen muzsikálhatnának. De más, a zsidó kultúra ápolásával foglalkozó intézmény ugyanígy érdekes lehet számukra. Jelenleg bővítik nemzetközi kapcsolataikat, Izraelen és a volt szovjet köztársaságokon kívül nyitni szeretnének Közép-Európa, illetve a nyugati világ zsidósága irányába is. Végezetül megosztom Önökkel egy korábbi kedvezőtlen tapasztalatomat. Másfél éve, amikor nagykövetségünk megnyílt, megkeresett bennünket ugyancsak kapcsolatfelvétel céljából az itteni zsidó sportegyesület, a chisinaui Maccabi SE vezetője. Levelét elküldtem a budapesti testvérszervezethez, saját referencialevelemmel együtt. Választ egyikünk sem kapott. Az itteni maccabista vezető egy év múltán megjegyezte: Úgy tűnik, budapesti testvéreink bennünket szóra sem érdemes szegény rokonnak tartanak. Bízom benne, hogy nincs igaza. Postai címünk: AMBASADA REPUBLICII UNGARE 277012 Chisinau, Strada 31 August, Nr. 125 Hotel ״ CODRU” Republica Moldova Üdvözlettel: Nagy József nagykövet * A tapolcai zsidóság minden év július első vasárnapján emlékezik meg az 1944. évi tragikus eseményekről. A megemlékezést a szokásos módon, idén július 3-án a temetőben kezdenénk, ahol a szertartást követően megkoszorúznánk a mártírok emlékoszlopát, majd elmennénk a volt zsinagógához, ahol szintén virágot helyeznénk el a templom falán lévő emléktáblára. Ezután a zsinagógából átalakított művelődési ház nagytermében emlékülést rendeznénk, odaillő kultúrműsor keretében. A résztvevőknek átadnánk a Tapolcai zsidóság történetét, amelyet Mayer Dénes tanár lelkes kutatómunkáját követően a Városszépítő Egyesület adott ki, mintegy 400 oldal terjedelemben. A részletes program összeállítására az önkormányzat egy bizottságot hozott létre. Kérjük, akik idevonatkozó tapolcai dokumentumokkal, fényképekkel, iratokkal, stb. rendelkeznek, juttassák el a bizottsághoz, a címemre. Tóth József ny. ált. isk. igazgató 8300 Tapolca, Béke utca 40. A plébános és a papnövendék embersége követésre méltó cselekedetről értesültünk a szerkesztőségben járt egyik ügyfelünktől. Temesiné Klein Magdolna mondotta el, hogy a közelmúltban - kárpótláshoz szükséges igazolás ügyében - szülőhelyére, Bükkszenterzsébetre utazott. Mint egykori ottani lakost, nagy szeretettel fogadták. Miután a polgármesteri hivatalban - ahol készséggel álltak rendelkezésére - elintézte hivatalos tennivalóját, két volt iskolatársa (ők igazolták tanúként a kárpótlás alapjául szolgáló adatok hitelességét) felajánlotta, hogy kikíséri a helyi ortodox zsidó temetőbe. Ott nyugszik ugyanis Klein Magdolna nagyapja, Klein József, akinek sírját - a két önkéntes kísérő segítségével — sikerült könnyen megtalálni. Beszélgetés, a régi szép és a szomorú emlékek felidézése közben, a két volt iskolatárs - Hegedűs Gábor és Utassy Béla - elmondotta, hogy az elárvult temetőnek a gondozását - az időközben elhunyt helyi katolikus plébános - Vincze István vállalta magára, és éveken át iskolai tanulókkal közösen meg is oldotta. Utóda - aki több környékbeli helységben is funkcionál - nem tudta átvenni a temető gondozását Vincze plébánostól. Viszont egy fiatal papnövendék, Ködmön Ferenc folytatja a sírkert rendben tartását - amint ezt a polgármesteri hivataltól megtudtuk. Különösen jóleső érzés hallani az ilyen nemes, kegyeletes cselekedetről most, amikor elérkeztünk a példa nélküli népirtás, a holocaust 50. évfordulójához. Örömmel vennénk, ha Vincze István plébános és Ködmön Ferenc papnövendék példáját minél többen követnék, mert - sajnos - az országban még jelenleg is nagy számban találhatók gazdátlanul maradt zsidó temetők. V. T. KONKURENCIA (Kecskemétről kaptuk) „Újból és mindörökké” Néhány nappal a német megszállás 50. évfordulója előtt könyvbemutató színhelye volt Budán a várbeli Litea könyvkereskedés és kávéház. Az eseményre a Kner Nyomda és Múzeum Alapítvány invitálta az újságírókat abból az alkalomból, hogy új kiadásban jelent meg a Magyar Zsidók Évkönyvének több mint fél évszázada, 1943-ban készült kötete. Az ״ Újból és mindörökké" címmel ismét napvilágot látott könyvhöz az előszót Hajdú János írta. A sajtóbemutatón ugyancsak ő szólt a hasonmás kiadás céljáról, időszerűségéről. Egyebek közt rámutatott: " Az eredeti kiadás célja az volt, hogy az értelmiségi vezető emberek egy szűk rétege vegye már észre, irodalmi és művészeti élményeken keresztül próbálja önmagában feldolgozni azt is, hogy a fajvédő ideológiák és azok következményei a XX. század legborzalmasabb dolgai közé tartoznak. Akik 1943-ban ezt a könyvet készítették - a kötet legjelentősebb részének alkotója Rónai Mihály András volt (a bemutatón özvegye képviselte) -, akkor azt hitték, 1943-ban, hogy egy ilyen kiáltás talán még ér valamit. Hónapok választották el őket a német megszállástól. Ideológiájuk, ügynökeik és politikusaik magyarországi jelenlétét követően maguk a nácik is megérkeztek hadseregükkel együtt, és közreműködtek abban, ami az ország több mint félmillió polgárának elvesztésében manifesztálódott. - Ha most e könyv megjelentetését indokolnom kellene - folytatta Hajdú János -, akkor nem is azokra a szélsőségekre hivatkoznék, amelyek példának okáért néhány hete a kisföldalatti végállomáson történtek. Azokat az embereket, rétegeket nem is tudjuk elérni, mert ők nem racionális kategóriákban élő és gondolkodó emberek. Amiért egy ilyen könyvnek újrakiadását fontosnak tartom, az az, hogy a klasszikus magyar jobboldali gondolkodás — ami a világért sem azonos azokéval, akik Auschwitzig juttatták el az embereket -, ami e pillanatban meghatározó politikai erő ebben az országban, ezeket a tényeket le akarja tagadni, részben át akarja rajzolni. Azon a címen, hogy "a kommunisták meghamisították a történelmet" - most egy olyan folyamat zajlik, amely - megítélésem szerint- az utánunk következő magyar generációkat, ha nem ébredünk időben és nem cselekszünk időben, akkor teljes egészében dezorientálja — fejezte be szavait Hajdú János. d. r. ÚJ ÉLET Beszélgetés David Moskovitscsal David Moskovits, az Amerikai Alapítványi Iskola „atyja” beszélgetésünk alkalmával nem titkolt büszkeséggel tájékoztatott: 1992. március 16-án Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és a New York-i főpolgármester részvételével a két város együttműködéséről szóló proklamáció szellemisége alapján mint az előző évben is (New Yorkhoz hasonlóan) — ünnepségsorozatra került sor. A Washington-szobornál történt koszorúzáson a fővárost Demszky Gábor főpolgármester képviselte, az amerikai nagykövetség részéről Richard L. Baltimore, a nagykövet első helyettese, a Magyar-Amerikai Társaság nevében Kard Aladár, míg a New York-Budapest Együttműködési Bizottság nevében David Moskovits helyezett el koszorút. Este a Sátorszínházban a West Side Story ünnepi előadása után a főváros fogadást adott Budapest-New York napja alkalmából. David Moskovits évek óta dédelgetett vágya válik reális valóvá - előreláthatóan szeptemberben -, amikor izraeli, olaszországi, angliai minta alapján létrejön Budapesten az a Kereskedelmi Centrum, amelyet ő kezdeményezett. Arra hivatva - mély előrelátásról téve bizonyságot hogy az iskolában tanultakat a gyermekek hasznosítani tudják. Mindehhez a lehetőség immár adott lesz. * A kapcsolatteremtés, az összetartozás fémjelezte annak a díszvacsorának légkörét, amelyen közéleti személyiségeken kívül az Amerikai Alapítványi Iskola diákjainak szülei is részt vettek. Tervek szerint a nagy sikerű összejövetelt szeptemberben követi egy másik és ezután az évente két alkalommal rendszeressé válik. Gratulálunk az iskolának, David Moskovitsnak, akinek további ötletgazdag, célratörő munkát, jó egészséget kívánunk. gátjuk A peszachi ünnepeket magánemberként családjával Izraelben töltő Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ és a BZSH ügyvezető igazgatója, a Keren Karemet felkérésére, a jeruzsálemi hegyekben 600 ezer zsidó mártír emlékére létesülő magyar erdőben elültette az első fát. 1994. ÁPRILIS 15. Kitüntetés a „megfagyott gyermeknek” Az 55 esztendő elmúltával újjáéledt OMIKE Művészakció, amely Ribári Színpad néven folytatja működését, március 6-án tartotta bemutatkozó előadását. Ez alkalommal vette át a holocaust idején mártírhalált szenvedett Berky Harrynak posztumusz odaítélt kitüntetést, a Ribáremlékérmet bátyja, Péter. Tőle tudtuk meg, hogy öccse színészi pályafutását Lakner Artúr népszerű gyermekszínházában kezdte. A közelmúltban kiadott, Lakner bácsi és 100 gyermeke című könyvben is emlékeznek róla, s a könyvben fényképe is látható. Már fiatal korában szaval és énekel, különböző szerepeket vállal a Hitközség kerületi körzeteiben. A Magyar Rádió több hangjátékában is hallani lehetett. Szerepet kapott számos filmben is, így pl. Tomi, a megfagyott gyermek címűben és az Álomsárkány-ban is. Berky Harry színházi pályafutásának csúcsa volt, amikor Góth Sándor 40 gyermek közül őt választotta ki a francia Birabou Déligyümölcs c. darabjának főszerepére. Amikor a zsidó színészeket 1944- ben leparancsolták a színpadról, a filmvászonról, s a rádióban sem szerepelhettek, Berky Harry a Ribák Géza által megszervezett OMIKE Művészakció keretében rendszeresen fellépett a Goldmark Teremben, ahol az emléktáblán az ő neve is ott van a mártírművészek neveinek sorában. Főszerepet kapott az Anyaszív című darabban, amelyet utoljára éppen 1944. március 19-én - a német megszállás napján - adtak elő. Berky Harryt - édesapjával együtt -1944 októberében a csillagos házból először a téglagyárba vitték, ahol a nyilasok különválasztották őket. Harry Harkára, majd onnan Félixdómfba került, ahová 10 napig szállították, étlen-szomjan. Lehetséges, hogy még a vagonban halt meg, de az sem kizárt, hogy - másokkal együtt — az SS-ek gyilkolták meg. 1945-ben a Rákoskeresztúri temetőben volt jelképes sírkőavatása, amikor - az OMIKE Művészakció nevében — Szigeti Jenő búcsúzott Berky Harrytól. Ugyanezen a napon a Magyar Rádió reggeli adásában emlékezett meg a mártír művészről. Koszorúzás Kőszegen Mint minden évben, az idén is megemlékeztünk a kőszegi téglagyár előtti emlékhelyen a 49 esztendeje történtekről. Március 24- én - 1945-ben - az ott fogva tartott, járni nem tudó, beteg zsidó munkaszolgálatosok közül a tábor evakuálása előtt, az e célra hevenyészetten átépített egyik téglagyári szárítóhelyiségben 80-100 zsidót gázzal megöltek. Hauer Tamás, a Kőszegi Baráti Kör titkára beszédében emlékeztetett a 49 esztendővel ezelőtti szörnyű napokra, s felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek jelenleg Magyarországon mindinkább tapasztalhatók: a rasszizmusra, az antiszemitizmusra. A beszédet koszorúzás követte. Az emlékművet megkoszorúzta a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága nevében dr. Szenes Iván elnök, a JOINT részéről prof. dr. David Guttmann, a Salem Klub nevében Kardos Zsuzsa, a szombathelyi hitközség képviseletében Lakatos János elnök. Ugyancsak elhelyezték a kegyelet koszorúját a kőszegi önkormányzat, a helyi MDF-, SZDSZ-, MSZP-szervezet, valamint a Kőszegi Trianon Társaság képviselői. A megemlékezés után e sorok írója — mint túlélő—az egybegyűlteknek, köztük mintegy 200 iskolai tanulónak, megmutatta azokat a helyeket, ahol a vészkorszak idején laktak, s a három barakkot, amelyek a tragikus időszakból fennmaradt kordokumentumok. Dr. Bács Pál