Új Élet, 1995 (50. évfolyam, 1-24. szám)
1995-01-01 / 1. szám
A Szochnut első országos konferenciája .A Jewish Agency for Israel (JAFI), héberül Haszochnut Hajehudit Leerec Iszrael, a világ legnagyobb zsidó szervezete, amely a híd szerepét tölti be Izrael és a diaszpórában élő zsidóság között. Az egyik célja, segítséget nyújtani a diaszpóra zsidóságának, hogy megőrizhesse és ápolhassa nyelvét, hagyományait és kultúráját. Ezért különböző oktatási programokat szervez és támogat szerte a világon. Fontos feladata, hogy az Izraelbe települni szándékozókat támogassa és segítse. A szervezet egyik legismertebb akciója a „Salamon-művelet” volt, amelynek során 24 óra leforgása alatt 14 500 etiópiai zsidót segítettek hazatérni őseik földjére. Legjelentősebb feladata azonban a volt Szovjetunió területéről több százezer zsidó hazatelepítése volt. Izraelben a JAFI feladata: megkönnyíteni az új bevándorlók beilleszkedését. Ezért nyelvtanfolyamokat, átképzési programokat szervez részükre, és anyagi segítséget is nyújt nekik új otthonaik megteremtéséhez, első lépéseik megtételéhez. A Stadion szálló különtermében december 18-án tartották a Szochnát első Országos konferenciáját. A számos meghívott a hazai zsidóság jeles vezetőiből került ki. A Hitközség vallási és világi vezetőin kívül a vendégügyért van, maradandó eredményt hoz. Ez a gyűlés ilyen - kezdte beszédét Schweitzer József, majd méltatta a Szochnut munkáját, amelyet az orosz alijáért, a fiatalok kinti tanulásáért, a héber nyelv oktatásáért kifejt, elismeréssel adózva Tuvia Ravivnak. A feladatok között a főrabbi nagy fontosságot tulajdonított a zsidó intellektuális erők aktivizálásának, a kettős kötődés elve elfogadásának, de mindenekelőtt a zsinagóga elsőbbségének. - Zsinagóga nélkül a galatban nem lehet zsidó életet élni - hangoztatta. - Attraktívvá kell tenni templomainkat - vonta le a tanulságot az országos főrabbi. Zoltai Gusztáv úv. igazgató volt a következő felszólaló. - Drámai a kérdés: mit kell kos zsidók” megnyerését a közösség részére. Hivatkozott a nemrégen itt járt izraeli külügyminiszter szavaira: tartsátok meg gyermekeiteket zsidónak. A zsidósághoz tartozást nem lehet kikényszeríteni, sokkal inkább örömmé kell tenni. Az igazgató végül az izraeli rádió magyar nyelvű adásának megszületéséről szóló hírekről a következőt mondotta: - Ez az egyetlen telekommunikációs híd Erec és a diaszpóra között. Szükségünk van erre a direkt vonalra. Ne engedjék, hogy itthoni küzdelmünket egy újfajta viszonyért Erecből valaki felelőtlenül megszakítsa - mondotta Zoltai Gusztáv. Utána Úri Gordon a Világszervezet Alija Osztályának elnöke az együttműködés fontosságát hangsúlyozta, kiemelve: - Sehol a világon a zsidók nem lesznek egyenjogúak - csak Izraelben. Nekem Magyarország Herzl Tivadar és Szenes Hanna volt, ma 80 ezer zsidó, nagyszerű hitközséggel. Egy család vagyunk, amelynek tagjai részben otthon, részben szétszóratásban élünk. Ha bárhol a világon merényletről hallunk, közös a gyász. Elismerem, nehéz alijázni otthagyni az anyanyelvet, a megszokott kultúrát és helyette mást választani nem könnyű. Ezért már azzal is elégedett vagyok, ha a zsidók országaikból akár anyagiakkal, akár másként segítik Izraelt. A továbbiakban a hagyomány fenntartásának fontosságát méltatta, rámutatva a vegyes házasságok veszélyeire... Az alija kérdéseiről megemlítette az amerikaiak negatív hozzáállását, akikaz orosz zsidókat segítették, mert szükségük volt intelligenciájukra, de az etiópokat bezzeg nem akarták Izraeltől elcsábítani”. A Messiás napjait éljük, hiszen naponta ezrek érkeznek az országba - hangsúlyozta Úri Gordon. Nem szabad elfecsérelnünk erőnket, a siránkozás nem munkaprogram. A jövőt építsük, Am Jiszraél Cháj, Izrael népe él - fejezte be nagy hatású beszédét Úri Gordon. Úri Gordon vicce Az elnök az alijáról egy viccet mesélt. A gyerek hazamegy az iskolából, és azt mondja az anyukájának: azt mondta a tanító bácsi, hogy a jövő héten jön a Messiás, és akkor mindnyájan megyünk Izraelbe. Az anyuka keserves sírásra fakad és azt mondja: én nem megyek, én nem akarok alijázni. Beállít a férj, és látja a szomorú jelenetet: Mi történt? - kérdezi. Az anya szipogva elmeséli, hogy mit mondott a tanító, mire a férj: ne szomorkodj, a jóisten, aki az égben van, megment bennünket minden bajtól... látók részéről Tuvia Raviv küldöttségvezető, Úri Gordon, a Szochnut Bevándorlási Osztályának elnöke, Joel Áron nagykövet, valamint díszvendégként dr. Eörsi Mátyás, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke vett részt. A konferencia tárgya: Izrael és a diaszpórában élő zsidóság kapcsolata. A magyar és izraeli zászlókkal díszített teremben Tuvia Raviv igazgató beszédében visszatekintett eddigi életére, felidézve a holocaustot megelőző újvidéki vérengzés eseményeit, családjának Pestre költözését, és 1944-et, amikor „meg akartak ölni, csak azért, mert zsidó voltam”. 1948- ban, az állam megalakulásakor alijázott. Az utolsó négy évről szólva elmondotta: 3 éve megrökönyödtek az itteni zsidók a ״ zsidó” vagy a ״ cionista” szó kimondásán. A közelmúltat idézve nagyra értékelte Horn Gyula miniszterelnök júliusi levelét, amely ״ az első őszinte szó volt 50 év után”. 2-3 hónap múlva elmegyek - folytatta -, remélem, hogy itteni munkám méltó folytatásra talál, tovább erősítve a két ország zsidóságának kapcsolatát - fejezte be beszédét a Szochnut küldöttségének vezetője. Ezután dr. Schweitzer József országos főrabbi lépett a mikrofonhoz. - Minden olyan gyűlés, amely jó tennie a Hitközségnek és Izraelnek, hogy megmaradjon a zsidó élet Magyarországon - kezdte beszédét. Történelmileg a zsidó nép Izrael létrejöttével, hála a Teremtőnek, megmenekült! Nem felmorzsolható, nem legyilkolható, nem pellengérre állítható többé, mint a diaszpórában annyiszor. Ez egy új, önbizalmat adó helyzet. Ebből az erőből kell merítenünk a diaszpórában is. Napjainkban áttörni látszik a XIX. századi tévút, amely szerint mi Mózes-hitű magyarok lennénk, vagyis semmi közünk a világ különböző részein élő zsidó testvéreinkhez. A magyar zsidó más, mint a francia zsidó vagy az angol zsidó, de mindannyian a zsidóság részei vagyunk. Meg kell találnunk a kisebbségi lét méltóságát! Hány magyar zsidó író nem meri vállalni zsidóságát, pedig a keresztény környezet, ahol élünk, ma már nem akarja kikényszeríteni közösségünk megtagadását. Saját szóhasználattal, ezen urak az utóbbi időben hajlamosak ״ zsidó származásúnak” titulálni magukat. De hát mit jelent ez? Hogy már nem az, hogy valamikor volt, de már túl van rajta? Vagyis elfelejti, hogy itt sok ״ zsidó származású” zsidó él még. Az identitászavar sajnos már hagyományos a magyar zsidóság soraiban. A zsidóság megélésének többféle formája lehet, nincs helye hát semmilyen kiszorítósdinak. Zoltai Gusztáv a továbbiakban a feladatok közé sorolta a ״ iit Dr. Feldmájer Péter a MAZSIHISZ elnöke volt a következő felszólaló. Köszönetet mondott a Szochnutnak tevékenységéért és a konferencia megrendezéséért. - Milyen a jövőképünk? Lesz zsidó élet, s ennek megfelelően kell dolgoznunk - mondotta. A továbbiakban - csatlakozva az előtte szólókhoz - a zsinagóga fontosságáról szólt, kiemelve, hogy itt, Magyarországon már a közhelynek számító megjegyzés, hogy „nem vagyok vallásos zsidó, de ...” már ez is informál. A holocaustra való emlékezés mellett, ha tenni kell, akkor a jövőre kell gondolni - mondotta. Az asszimiláció tény, küzdeni kell ellene. De van már disszimiláció is. Bárki bárhogy élje is meg a zsidóságát, szívesen kell fogadni, ha még él benne a szikra. Aki úgy dönt, hogy elhagyja zsidóságát - szuverén joga. A mi feladatunk, hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy testvéreink zsidóként élhessenek. Ezután a magyarországi zsidóság nevében elbúcsúzott Tuvia Ravivtól. Az ebédszünet után Joel Áron nagykövet és dr. Eörsi Mátyás felszólalása következett, majd hozzászólásokkal folytatódott a konferencia. Jubileumi évfolyam Önünneplés? Talán nem. A magyarországi zsidóság lapja, az Új Élet 50. születésnapját ünnepli novemberben. De az évfolyam, az ötvenedik, mégis címlapra kívánkozik. Kiváló szerzők sora távozott el az évtizedek folyamán. Talán lesz módunk (és helyünk) az új, a számunkra jubileumi esztendőkben idézni elődeink írásaiból. Köszöntjük olvasóinkat! Simon Peresz a Hitközségen Simon Peresz, Izrael Állam Nobelbékedíjas külügyminisztere legutóbbi budapesti tartózkodása során a hitközségi székházban találkozott a magyarországi zsidó közösség képviselőivel. A magas rangú vendéget Zoltai Gusztáv vv. igazgató, dr. Feldmájer Péter elnök, dr. Schweitzer József országos főrabbi fogadta. Ugyancsak jelen volt Joel Áron, Izrael Állam magyarországi nagykövete. A szívélyes légkörű megbeszélés után az izraeli külügyminiszter megtekintette a korábban elrabolt, majd visszakerült múzeumi műkincseket. Simon Peresz programja a Goldmark Teremben folytatódott, ahol több százan gyűltek össze, hogy meghallgassák az izraeli diplomácia vezetőjének előadását. A magas rangú vendég a jelenlévők hosszan tartó, lelkes tapsa közben foglalta el helyét az elnökségi asztalnál, Joel Aron nagykövet, valamint dr. Feldmájer Péter, Zoltai Gusztáv, dr. Schweitzer József és az Autonóm Ortodox Hitközség elnöke, Fixter Herman társaságában. Felcsendült a Hatikva, majd Kálmán Tamás főkántor meggyújtotta a hetedik banukkalángot. Ezután dr. Schweitzer József országos főrabbi köszöntötte héberül a zsidó állam külügyminiszterét, a felekezet nevében.Mint ismeretes, a holocaust 50. évfordulóját tartottuk ebben az évben, és ennek kapcsán több megemlékezésre került sor. Az egyik igen jelentős megemlékezésünkön Méir Lau, Izrael Állam főrabbija mondott gyászbeszédet - hangoztatta dr. Schweitzer József. A továbbiakban kiemelkedő jelentőségű eseménynek minősítette Izrael külügyminiszterének jelenlegi látogatását. Hozzátette: Kiváltképpen növeli ennek jelentőségét, hogy Chanukka ünnepe van. Chanukka a zsidó hősiesség történelmi emlékünnepe. Izrael államát a hősiesség tartja fenn és oltalmazza megalakulásának pillanata óta. Tudjuk, hogy ez napról napra milyen rengeteg áldozattal jár és mennyi bölcsesség kell ahhoz, hogy biztosítani lehessen Izrael Állam jobb jövőjét. Ehhez a nagy történelmi munkássághoz erőt, sikert és áldást kívánunk. E gondolatok jegyében kérem fel külügyminiszter urat előadásának megtartására. Az üdvözlőbeszédet követően Simon Peresz szólt az egybegyűltekhez. - Négyezer éves utat tettünk meg ellenségekkel szemben, gyűlölet, fenyegetések, gyilkosságok közepette - kezdte beszédét, majd így folytatta: - Amikor megszűnt a száműzöttség, szétszóródtunk. A vészkorszakban elvesztettük családjainkat. Most ismét együtt vagyunk, saját országunkban. A hatalmas sivatagok-bár - amelyek Izrael helyén voltak - virágzó mezőgazdasággal rendelkező országot hoztunk létre. Negyvenöt év alatt öt háborút vívtunk meg, és győztünk. Most szeretnénk a békét megnyerni. Igazi demokráciát építünk ki. Bevezettünk egy nagyon fejlett, korszerű oktatási rendszert, jogrendszerünk mindenütt a világon tiszteletet élvez. Elmondhatjuk: mi vagyunk a föld egyik legsikeresebb országa. A továbbiakban az izraeli külügyminiszter elmondotta, hogy az utóbbi három évben az ország több mint félmillió a volt Szovjetunióból érkezett embert fogadott be. Jöttek akadémikusok is, 80 ezer tudós van a félmillió között és 12 ezer orvos, aminek eredményeként megduplázódott az izraeli orvosok száma. Más szakmák művelői is megtöbbszöröződtek. Különösen vonatkozik ez a zenészekre. Minden faluban van már filharmonikus zenekar, nem győzzük hallgatni őket — jegyezte meg Simon Peresz. A hatalmas arányú bevándorlási hullám ellenére a munkanélküliség nálunk sokkal alacsonyabb, mint Magyarországon vagy bármely más európai államban. Felvetette ezután: - Megoszlanak a vélemények arról, hogy ki minősíthető zsidónak. Az egyik álláspont szerint az, akinek szülei zsidók, illetve édesanyja zsidó. Tény az: egy zsidó anya, egy zsidó apa olyan személy, akiknek a gyermeke is zsidó lesz. A szülőket nem lehet lecserélni. A legfőbb üzenet: tartsátok meg gyermekeiteket zsidónak, ne hagyjátok őket elveszni számunkra. Ezt a kötelezettséget mélyebben, erősebben kell érezni, minden korábbi szenvedés ellenére. Tartsátok meg a héber nyelvet élőnek, olyannak, amelyen beszélünk. Tehát az örökséggel kell azonosulni. Semmi sem erősebb, mint az ember hite. Nincs nemzet, amely olyan hatalmas árat fizetett hitének megőrzéséért, mint mi - fejezte be nagy érdeklődéssel kísért, és hosszantartó tapssal fogadott előadását Simon Peresz. Ezt követően a közönség soraiból elhangzott kérdésekre válaszolt. Dr. Schweitzer József országos főrabbi zárszavában a következőket mondotta: - Megtisztelő feladatom, hogy köszönetünk hangoztatásával e mostani találkozónkat berekesszem. Talmudi mestereink egy megragadó tanítása szerint a szívből fakadó szavak célba érkeznek az emberi szívekhez. Miniszter úr politikai bölcsességről, zsidó történelmi judiciumról és mély zsidó életérzésről tanúskodó szavai utat találtak a szívekhez. Köszönjük ezeket és köszönjük kedves vendégeink megjelenését, figyelmét, amellyel a mindnyájunkat gazdagító előadást követték. V. T. MEGHÍVÓ A Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Holocaust Emlékbizottság a budapesti gettó felszabadításának 50. évfordulója alkalmából 1995. január 18-án (szerda) dé. 10 órakor a Hősök Sírkertjében (Budapest VII., Dohány u. 2-4.), a gettó falánál megemlékezést és koszorúzást tart. A kegyeletes megemlékezésre mindenkit szeretettel meghívunk és várunk. Zoltai Gusztáv a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója Dr. Kéri Lajos a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke Beer Iván az Emlékbizottság elnöke