Új Élet, 1996 (51. évfolyam, 1-24. szám)

1996-01-01 / 1. szám

2 A Társaság vendége: a privatizációs miniszter, „civilben” a keszthelyi hitközség alelnöke A hitközség székházának díszterme adott otthont a Magyar—Izraeli Baráti Társaság összejövetelének, amelyre — a rossz időjárás ellenére — szép számban jöttek el az érdeklődők. Az esemény meghívott vendége ezúttal Suchman Tamás privatizációs miniszter volt, aki nem kevés állami feladata közepette is készséggel tett eleget a meghívásnak. A résztvevőket — köztük kiemelve a minisztert, valamint Kéri Lajost, a BZSH és a MAZSIHISZ örökös díszelnökét —, Hídvégi György, a baráti társaság főtitkára köszöntötte. Mivel Suchman Tamás csupán 1 órát tudott a jelenlévők körében tölteni, a hagyományoktól eltérően csak a baráti társaság elnökségének tagjai: Hídvégi György, Drucker Tibor és Mezei András tettek fel kérdéseket. A miniszter válaszai nyomán elhangzottakból — a teljesség igénye nélkül — adunk közre részleteket, olyan témaköröket érintve, amelyek — úgy véljük — érdeklődésre tarthatnak számot. — Ami a kárpótlási folyamatot illeti, azt az ország gazdasági helyzetének figyelembevételével —, különös tekintettel a jogosultak magas életkorára —, minél előbb le kell zárni —, hangoztatta a vendég. Ezután így folytatta: — A kárpótlási folyamatot — meg kell mondani őszintén — a társadalomban nem kíséri pozitív visszhang, ami érthető. A továbbiakban utalt arra, hogy ő már évekkel ezelőtt egyik felszólalásában nem értett egyet a kárpótlási jegyek bevezetésével. Nekünk politikai felelősségünk, hogy tisztességgel zárjuk le a kárpótlási folyamatot — jelentette ki Suchman Tamás. Tanácsként hozzátette: — Akik még nem adták el jegyüket, vagy nem használták fel életjáradék-igénylésére, azok számára megfelelő vagyonkínálatot biztosítunk, viszonylag magas értékű részvénycsere formájában. Ezt pénzintézetek bonyolítják majd le, a fővárosban és vidéken egyaránt. Egy kérdés kapcsán, ami a korábban egyházi tulajdonban volt vagyonra (ingatlanokra) vonatkozott, a privatizációs miniszter egyebek közt a következőképpen reagált: — A miniszterelnök úr tárgyalásokat folytatott valamennyi magyarországi egyház, illetve a zsidó felekezet vezetőivel. A visszaadás ügyében az alapállás, azonos lehetőségek biztosítása. A kormány arra törekszik, hogy az egyházakkal — és ez vonatkozik a zsidó felekezetre is — kötött megállapodást végrehajtsa. A továbbiakban Suchman Tamás kifejtette: — Felmerült, hogy a magyar államnak hozzá kellene járulnia különböző zsidó kulturális, szociális, jóléti intézmények, valamint templomok, temetők fenntartásához. Ennek tárgyalásos rendezéséről véleményem az, hogy ez reális. Ezután megemlítette a miniszter — miként fogalmazott — „az élők házában” gondoskodni kell a nagyon súlyos állapotban lévő zsidó temetőkről. Szörnyű látvány, hogy milyen elhanyagoltak — hozzátartozók hiányában — a sírkertek. Az előbbieket egy idézettel toldotta meg az est vendége, amely így hangzott: „Az ősök sírja teszi az országot igazán hazává.” Itt sajnos szörnyű az ősök sírja. Természetesen állami segítség nélkül ez a probléma nem oldható meg — hangoztatta Suchman Tamás. Egy újabb kérdés arra irányult: mennyiben hasznos Magyarországnak Izrael részvétele a privatizációban, hogyan vélekedik a miniszter a magyar—izraeli gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokról? A válaszból idézünk: — Az izraeli üzletemberek jelentős érdeklődést tanúsítanak a magyar gazdasági élet, a magyarországi privatizáció iránt. Nagyon sok — inkább kisebb, de jelentős — üzelkötés történt az elmúlt néhány évben Izraellel. Ez megmutatkozik a kereskedelmi forgalom növekedésében is. Az izraeliek magyarországi befektetése nagyobb arányú is lehetne. Az eddigieket kissé kevésnek tartom. Örvendetes, hogy újabb százmilliós nagyságrenddel növelik a Magyarországon befektetett izraeli tőkét. Bízom benne, hogy izraeli tárgyalásaim nyomán tovább erősödnek, szélesednek gazdasági kapcsolataink. Optimizmusra ad okot, hogy igen sok olyan magyar ajkú él Izraelben, akik fontos posztokat töltenek be az ottani kereskedelmi életben. Ők segíthetik a két ország gazdasági együttműködésének szélesítését. További kérdés kapcsán — amint az várható volt —, szóba kerültek a hazai szélsőjobboldali jelenségek, a zsidó közösségben joggal félelmet keltő, a félévszázaddal ezelőtti tragikus eseményekre vészesen emlékeztető megnyilvánulások. Fentiekre reagálva Suchman Tamás utalt arra, hogy évekkel ezelőtt ő emelt szót elsőként Csurka István ellen, majd hangoztatta: — Korántsem tettünk meg mindent, hogy gátat vessünk e tűrhetetlen jelenségeknek. Kormányülésen is felvetettem, hogy törvénymódosítás szükséges, amit a köztársasági elnök úr már korábban kezdeményezett. Remélem — gyorsított eljárással — a törvénymódosítás hatályba lép, s legalább olyan szigorral fogják büntetni a szóban forgó törvény ellen vétőket, mint ahogy ez Ausztriában vagy Németországban már gyakorlat. Mondandóját a Magyar—Izraeli Baráti Társaság vendége — aki egyébként a keszthelyi hitközség alelnöke — a következő szavakkal fejezte be: — Ha máskor is megtisztelnek a meghívással, ismét szívesen eljövök. jó kettős minőségben? Vendégek Moszkvai látogatásából hazatérőben néhány órát töltött Budapesten Oscar Lafontaine, a Németországi Szociáldemokrata Párt néhány hete megválasztott vezére, Saar-vidék tartományi miniszterelnöke, aki megtekintette a Dohány utcai zsinagógát, a Holocaust-emlékművet és a sírkertet. Lazarovits Ernő tájékoztatta a kedves vendéget a magyarországi zsidóság helyzetéről és a bemutatott létesítmények történetéről. A miniszterelnököt elkísérte Otto Rábán Heinicken, a Német Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövete. * A Budapesten rendezett EBESZ külügyminiszteri konferencián részt vett Ehud Barak, Izrael Állam külügyminisztere is. Útjára elkísérte felesége, Nava Barak. A Dohány utcai zsinagógát, Lazarovits Ernő, Budapesti Zsidó Múzeumot Turán Róbert mutatta be. A kedves vendéget a budapesti izraeli nagykövetség részéről Ariella Kövesi kalauzolta. Látogatás Debrecenben és Nyíregyházán A debreceni hitközség vezetőségi ülésén részt vett Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke és Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója. Dr. Weisz György, elnök köszöntötte a megjelenteket, majd a vezetőség tagjai tájékoztatót hallgattak meg az egyházi ingatlanok visszaigénylésének helyzetéről. A vezetőség továbbra is fenntartotta a korábbi határozatát, amely szerint a zsinagógával egy telken lévő volt zsidó iskola épületének tulajdonjogát kérik oly módon, hogy az ne vezessen a városban társadalmi feszültséghez. A MAZSIHISZ vezetői megígérték, hogy miután a legfontosabb budapesti ingatlanügyekben már kedvező megoldás született, így a debreceni ingatlan ügyét a pécsi hitközség ingatlanaival együtt az első helyen fogják szerepeltetni. A vezetőség megvitatta a közösségi kártérítés ügyében követendő iányvonalat, ill. a 3. kárpótlási törvény módosításával kapcsolatos tendeket. Külön napirendi pontként szerep telt a debreceni zsidó temető helyzet, a jelenlévők ígéretet kaptak arra, hogy a jövő évi költségvetésben erre a célra külön költségkeretet igyekeznek beállítani. A MAZSIHISZ vezetői ezt követően Nyíregyházára utaztak, ahol Spíró Ignác és Zóber Jenő, a helyi hitközség vezetői fogadták őket és bemutatták az újonnan épített tollfosztó helyiséget és a kerítést. A későbbiek során megtekintették a temetőben felépített új összkomfortos gondnoki lakást, amelyhez külön irodarészt építettek. A mindig gondosan ápolt temető most is megnyugtató állapotban volt. Schweitzer József: Kisebbségekért־ díj Dr. Schweitzer József országos főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója december 18-án vette át a Parlamentben az első ízben átadásra került ״ Kisebbségekért” díjat. A magasrangú kitüntetést a Kisebbségek napja alkalmából a tolerancia és a keresztény—zsidó viszony ápolásáért adományozták a főrabbinak. Az ünnepségen a kitüntetett felesége, Zoltai Gusztáv vv. igazgató, valamint Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke jelent meg. ÚJ ÉLET A Jad Vasém újabb kitüntetettjei A jeruzsálemi JAD VASÉM fennállása óta több mint 150-en részesültek az „Igaz Ember” megtisztelő címben Magyarországon. A közelmúltban a zsúfolásig megtelt Bálint Közösségi Házban nyújtották át a díjat. Deák Gábor, az izraeli nagykövetség sajtótitkára üdvözölte a megjelenteket, majd felkérte Gabriel Baár Shaketet, a Jad Vasem munkatársát, hogy szóljon néhány szót az ünnnepeltekhez. Beszédében hangsúlyozta, hogy általában az intézet képviselői nem vesznek részt a kitüntetés átadásán. Az intézet a hozzá beérkező felterjesztéseket csupán elbírálja és egy Társadalmi Bizottság ítéli oda az „Igaz Ember” címet. Ez a kitüntetés Izrael Államának kitüntetése azoknak, akik a holocaust alatt zsidókat mentettek valamelyik európai országban. Nem véletlen, hogy Gabriel Baár Shaket részt vesz ezen a kiemelkedő eseményen. Ugyancsak nem véletlen az sem, hogy a Bnei Baraki Abelesz Benjamin és neje is, hiszen itt nyújtották át közös megmentőjüknek, illetve Shaket szülői megmentőjének, Stolcz Ferencnek és Csík Imre „Igaz Embereknek” az oklevelet és a plakettet. Járón Majer kultúrattasé köszöntötte a kitüntetetteket, kiemelve hősi tetteiket, bátor magatartásukat, majd a következőknek nyújtotta át az oklevelet és a plaketteket: Angyalosi Béla, Barta Péter és felesége, Barta György, Bán Dezsőné, Bitter Károly, Tóth Magda, Darvassy Endréné, Döbrössy Erzsébet, Fekete Sándor, Janovics Pál és felesége, Horváth Lujza, Schadl Imre, Jámbor Zoltánné, Jurisich Borbála, Kelenhegyi Emil, Kiinda Pál atya, dr. Kraiczi Kálmán, Lauber Mátyás, Lakatos Anna, Ónodi Lajos, Pálffy Dénes, Sátori József és felesége, Stolcz Károly és Eta, Csík Imre és felesége és fiuk, Imre, dr. Szécsény Andor, Szabó Ferenc Lajos, Tóth László, Ilona és fiuk László. A kitüntetések átadását követően tartott fogadáson szívélyesen elbeszélgettek az életmentők és a megmentettek, felidézve a holocaust szomorú korszakát. Az ünnepségen részt vett dr. Fodor István, a HM politikai államtitkára, Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottság elnöke, mint megmentett Szepesi György, a népszerű volt rádióriporter. Lazarovits Ernő 1996. JANUÁR 1. Névadás A Bethlen téri zsinagógában VÁJESEV szombatján Kálmán Tamás főkántor ünnepélyesen szólította a Tórához Zoltai Gusztáv úv. igazgatót abból az alkalomból, hogy leányának, Hajósné Zoltai Andreának gyermeke született (az igazgató 2. unokája). A kisleány a Base Rivke nevet kapta, néhai nagyanyja után. Az istentiszteleten részt vett Bakos Lajos, a ZSVK kelet-európai alelnök, Engländer Tibor, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke, Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke, Korn József, a BZSH elnöke, Garami László, a Chevra igazgatója, Kardos Péter és Fröhlich Róbert főrabbik, Heisler László, Karádi Gábor, László Miklós, Lazarovits Ernő körzeti elnökök, Olti Ferenc, a MAZSIHISZ elöljárója. Az istentiszteletet követően zsúfolásig megtelt a zsinagóga kultúrterme, ahol az ünnepeltek kialdáson fogadták a kedves vendégeket. Deutsch Róbert főrabbi üdvözölte a megjelenteket, méltatta ezen ünnepi esemény jelentőségét, külön köszöntötte a boldog szülőket, a nagypapát, aki alig tudta meghatottságát leplezni. Gratulált és sok örömet kívánt a felnövekvő gyermeknek, Feldmájer Péter, Heisler László, László Miklós, Engländer Tibor. Az elhangzott jókívánságokat és gratulációkat meleg szavakkal köszöntötte meg Zoltai Gusztáv. A kiddás zmiresz énekléssel jó hangulatban zajlott le. Kívánjuk az Új Élet Olvasói nevében. Base Rivke szerezzen sok örömet a szülőknek, a nagyapának és az egész zsidó közösségnek. Észrevétlenül (sic!) Szándékommal — s nyilván a szerkesztőségével is — ellentétesen, a december 1-jei szám címoldalán együttérző soraim végkicsengésükben fordított előjelet kaptak. A nyomda ördöge jóvoltából a meggyilkolt Rabin miniszterelnök méltatlan kompániába került, amennyiben a ״ béketemetők” közé soroltatott. A fogalom ilyetén értelmezése azokra érvényes, akik háborúval, öldökléssel ״ maguk alá temetik a békét”. Akkor is így van ez, ha végül mindenki a ״ temetői béke” részese lesz, hacsak fosztogatók, sírgyalázók nem randalíroznak — ami sajnos nem ismeretlen és elképzelhetetlen manapság. Jichak Rabin béketeremtő történelmi személyiség volt, s mint ilyen sorsazonosságot vállalt Gandhival, Martin Luther Kinggel. A visszájára fordult malőr ellenére szívemben béke van. Sálom! Mihálovics Zoltán Egyházak az Erzsébetvárosban A VII. kerületi önkormányzat és az Almássy téri Szabadidő Központ a közelmúltban fórumot rendezett. Bakonyi Karola, a VII. kerület polgármestere megnyitójában üdvözölte az egyházak képviselőit és a fórum minden résztvevőjét. Beszédében hangsúlyozta, hogy e fórum célja: a kerületi lakosság szemtől szembe találkozzon az egyházak, felekezetek képviselőivel, intézményeivel, megismerjék tevékenységüket, majd kérdéseket tegyenek fel munkájukkal kapcsolatban. Ezt követően Topercher Ferenc alpolgármester bemutatta az egyházak képviselőit: Spányi Antal katolikus plébánost, dr. Boros Gyula református lelkész-igazgatót, Szirmai Zoltán evangélikus esperest, Lazarovits Ernőt, a zsidó hitközség képviselőjét, dr. Sasvári László történészt, aki Virányi György görög katolikus parókus helyett vett részt, végül Lukács Gyula baptista lelkipásztort. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták az egyházak képviselőinek beszámolóját, hisz a rendszerváltás óta ez volt az első ilyen jellegű fórum, ahol a kerület lakossága találkozhatott az egyházak, felekezetek képviselőivel, és kérdéseket tehettek fel. Az előadók válaszoltak a már korábban, valamint az előadás alatt írásban benyújtott kérdésekre. Az egyházak és felekezetek képviselőinek feltett körkérdések közül ki kell emelnem az ökuméné szükségességével, fontosságával kapcsolatos kérdést. A válasz szinte egybehangzó volt: az egyházak, felekezetek vezetőinek és híveinek mindent el kell követni az identitástudat megtartása, és a másság elismerése mellett, jó kapcsolatok alakuljanak ki a különböző — a kerületben is működő — monoteista vallások között. Ezt a célt is szolgálta a jelenleg itt megrendezett fórum. L. E.