Új Élet, 1997 (52. évfolyam, 1-24. szám)
1997-01-01 / 1. szám
A Zsidók és Keresztények Nemzetközi Tanácsának (angol nyelvű rövidítése ICCJ) több jubileuma is volt az utóbbi időben. Elsősorban 50 éve, hogy a második világháború alatti megalakulásuk után az első konferenciát tartották Angliában. Akkor még csak egynéhány ország küldötte vett részt ezen a — ma már túlzás nélkül jellemezhető — történelmi eseményen. A nagy világégés és a Soá hihetetlenül borzalmas tragédiái után a lelkek békéjének, a gyűlölet megszüntetésének nemes feladatát tűzték ki célul. Nyilvánvaló, hogy elképesztően nehéz feladatra vállalkoztak, hisz köztudott, hogy a fizikai romokat jóval könnyebb eltüntetni, mint a lelkiekét. Azt a maroknyi embert azonban, akik akkor hozzákezdtek nemes feladatukhoz, nem rettentették el a legyőzhetetlennek tűnő akadályok, így ma már legalább tízszer annyi országban van az ICCJ-nek szervezete, amelyek jelentős tevékenységet fejtenek ki a felekezetek közötti béke előmozdítása terén. Jelenleg egyik fő célkitűzésük a keresztény felekezetek vallási tárgyú tankönyveinek a vizsgálata, hogy a gyűlöletkeltésre alkalmas kitételeket megváltoztassák, és a történelmi hűség alapján való átdolgozásukra tegyenek ajánlatot számos országban. Ugyancsak jelentős eseménye volt az ICCJ- nek Sir Sigmund Sternbergnek, ügyvezető elnöküknek 75. születésnapja. Ez a kiemelkedő üzletember fáradtságát nem ismerve dolgozik a szervezet érdekében, amelynek szinte megalakulásától tagja és az utóbbi évtizedekben egyik fő irányítója. Az egész világot bejárta már, hogy a hat világrész országaiban létrehozza a Zsidók és Keresztények Nemzeti Tanácsát, amelyek aztán csatlakoznak a Nemzetközi Tanácshoz és így ennek súlyát és hatását fokozzák. Az utóbbi időben az ő kezdeményezésére más vallások képviselői is csatlakoztak a világszervezethez. Államfőkkel, kormányfőkkel, a pápával és főpapokkal tárgyal nemes ügye érdekében. Ugyancsak neki köszönhető a szervezet nemzetközi díjának megalapítása, amely a felekezetek közötti megértés terén kiemelkedő tevékenységet végzők közül évente két személyt magas kitüntetésben részesít. Sir Steinberg egyébként magyar származású. Édesapja a budapesti Gránátos utcai ortodox temetőben nyugszik. A magyarországi Zsidók és Keresztények Tanácsának megalakításában oroszlánrésze volt. Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy együtt kerestük fel Paskai László bíborost esztergomi rezidenciáján, amikor beleegyezett a katolikus egyház részéről a magyarországi ZSKT-ben való részvételbe. (Amit hivatali elődje élesen ellenzett.) Ennek tíz éve, Sir Sternberg népszerűségére jellemző, hogy szerte a világon Sigi-ként emlegetik, ami bizonyítja, hogy számosan érzik magukhoz közel állónak, és rokonszenveznek törekvéseivel. Az ICCJ tagsága az elmúlt években rendkívül kibővült Kelet-Európában, ahol a volt Szovjetunió utódállamai is csatlakoztak a világszervezethez. A kelet-európai fiatal vezetők minszki konferenciáján a csernobili tragédia lelki sérüléseinek gyógyításával kapcsolatos problémákat tárgyalták meg. Ezen a konferencián is kiderült, hogy az ICCJ-nek milyen jelentős szerepe van ezen a téren. Különösen ott, ahol a vallási életet teljesen meg akarták szüntetni... Domán István ICCJ-évfordulók ITT PS ITT Zuglói krónika A templom újjáavatása és az új kultúrterem felavatása óta tovább „aktivizálódott” a körzet eddig sem passzív hitélete. Az alábbiakban távirati stílusban számolunk be az elmúlt hónap eseményeiről. Ajándékozás A Somogyi házaspár díszes asztalterítőt készíttetett a tóraolvasó emelvényre. Az ajándékot Kardos Péter főrabbi vette át, Isten áldását kérve Somogyiékra és családjukra. Bár micvá Mikóc szombatján Merker Dávid mártírként járult a Tóra elé felnőtté avatása alkalmából. A zsúfolásig megtelt templomban Kardos Péter főrabbi mondott avatóbeszédet, Kardos László kántor zsoltárénekkel köszöntötte a nála nem sokkal fiatalabb ünnepeltet. A kiadáson Dávid rövid beszédben mondott köszönetet mindazoknak, akik felkészítették és közreműködtek élete e nagy napjának eseményén. Chanukka Az új kultúrteremben — ahogy mondani szokták — még a csilláron is lógtak, annyian voltak, amikor a zsidó iskolák növendékei egy részének „seregszemléje” zajlott. Kardos László kántor gyertyagyújtását követően a Lauder-iskola kicsinyei Kardos Ágnes és Szabó Éva tanárnők vezetésével hagyományos danukkai dalokat adtak elő, és táncoltak is. Ezután Jiszráél Neumannak, az amerikai alapítványi iskola új vallási igazgatójának vezetésével a „Wesselényi utcaiak” adtak műsort, amelynek fénypontja — kétségtelenül — a vallási igazgató óriási sikert aratott ״ magánszáma” volt; imádkozott és imádkoztatott, énekelt és énekeltetett. Az ünnepről Kardos Péter főrabbi és Lazarovits Ernő elnök beszélt. A nézőtéren ott volt Dán Ofry, az izraeli Új Kelet főszerkesztője is. Esküvő Tévét 5-én tartotta esküvőjét Somogyi Jenő és Hirschkovics Berta. Mindketten régi látogatói a zsinagógának, akik ezzel az ünnepi szertartással találtak végleg vissza gyökereikhez. Erről is szólt köszöntőbeszédében Kardos Péter főrabbi, Isten áldását kérve a házaspárra. A kántori teendőket Kardos László látta el. A fogadáson Haas László a templom látogatóinak nevében köszöntötte a házaspárt, majd Somogyi Jenő meghatott szavakkal szólt azokról az időkről, amikor a „zuglói család” befogadta őket. Utóirat Valamennyi rendezvény előkészítése, lebonyolítása, mint már egy negyed százada — a 87. évében járó Földvári Ármin munkáját dicséri. Olvasói levelekből Szeretnék gratulálni Önöknek a lap november 15-ei számához, amelyet nagy érdeklődéssel olvastam. Ez a gratuláció Önöket és azokat illeti, akik ilyen gerincesen kiállnak a magyar hatóságok gyengesége miatt, mivel azok képtelenek fellépni a különböző neonáci, antiszemita csoportokkal szemben. Különösen időszerűnek tartottam azt a levelet, illetve annak közlését, amelyet Torgyán Józsefnek küldtek. Az az eszme, amit ő képvisel és hirdet, még veszélyesebb, mint azoknak az álláspontja, akik tagadják a holocaustot, mivel ő és elvbarátai a tekintélyes politikusok közé sorolják magukat. Tisztelettel: Prof. Randolph L. Braham New York *** Volt jesiva-bócher társam és barátom, Schmelzer Hermann Imre rabbi St. Gallen-i magányából levelét megírta, amely meg is jelent a lap november 15-ei számában. Engem, illetve a Hertz-Bibliáról szóló cikkemet ״ egyoldalúságában is megtévesztőnek" aposztrofál, mivel szerinte elhallgattam, hogy Hertz-Biblia néven már korábban megjelent egy jól ismert tórafordítás és kommentár, amely nem csupán az angol eredeti fordítása volt stb., stb. Nem értem Sch. levelének mondanivalóját. Az, hogy a most kiadott Hertz-Biblia reprint kiadása a ’30- as évek angliai és a ’40-es években magyar fordítású bibliának — ez cikkem témája és a kb. féloldalas cikk fele. Lehet, hogy Sch. nem olvasta el a cikkemet, mielőtt reagált rá? Nem tudom. Lehet, hogy arra gondolt, hogy cikkemben nem emlékeztem meg az 1984-es pesti kiadásról? Ezt sem tudom, mert leveléből nem derül ki. Sdt. még azt is megemlíti, hogy „a magyar átdolgozás jobb az eredetinél, pontosabb, széleskörűbb, önállóbb” — ez privát véleménye, amin lehet vitatkozni. De amikor azt írja, hogy ״ az eredetivel való összehasonlításból ez mindenki számára nyilvánvaló”, akkor megkérdezem, miért kellett annak idején megvárni, amíg Hertz rabbi kiadja bibliáját, azt lefordítani (a tőle kapott pénzen?!), miért nem csinálták ezt a ״ magyar rabbik és tudósok” (kiknek az érdemeit a jelenlegi kiadás csak kidomborította, de nem kicsinyítette), ״ pontosabban, önállóbban, széleskörűbben”? Levelének utolsó részében, amely szerint ״ miért kell a magyarországi zsidó múlt eseményeit, eredményeit csupán kárhoztatni vagy eltemetni, erről nyilatkozzék a t. szerző” — szintén nem értem. Én az elmúlt tíz évben hat könyvet írtam, kettőt fordítottam, a zsidó imakönyvet szerkesztettem, és valamivel (legalább egy bevezető tanulmánnyal) hozzájárultam a Hertz-Biblia mostani reprint megjelenéséhez is. Mindezt az élő, létező jelenlegi magyarországi zsidóság asztalára tettem le. Ugyanakkor nincs tudomásom Sch. hasonló ügyekben végzett munkájáról. Tehát — kívánságának megfelelően — nyilatkozom: ezeket bírálja el volt jesiva-bócher barátom, írja meg, hogy jók-e, rosszak-e, tévesek-e, feleslegesek-e ezek a könyvek. Olvassa el és bírálja el a Hertz-Biblia bevezető tanulmányát az írott és a szóbeli tan kapcsolatáról. Szívesen veszek minden bírálatot. De a "süketek párbeszédében" időhiány miatt nem vagyok hajlandó részt venni. Ui. Sch. levelének utolsó mondatával viszont egyetértek: a tollforgatás nemcsak jó ízlés, hanem becsület kérdése is. Ez azonban őt is kötelezi. Tisztelettel: Naftali Kraus Tel-Aviv *** Az utóbbi időben alkalmam van rendszeresen elolvasni az Új Életet. Sok érdekes van benne. A legutóbbi — december 1-jei — számban azonban nagyon megütköztem ״ gáljuk rovatábn. Azon csipkelődik, hogy Stuttgartban Rommel főpolgármester, az ismert náci tábornok fia adott át kitüntetést egy rabbi feleségének. Az őseit mindenki készen kapja, azokért, azok cselekedeteiért senki nem felelős. Az emberiesség elemi követelménye tehát: egyszer s mindenkorra legyen vége annak, hogy emberektől az őseiket kérjék számon! A magyar zsidóság lapjának pedig elsőrendű kötelessége lenne, hogy ezt az elvet képviselje. Hiszen fél évszázaddal ezelőtt itt százezreket hurcoltak halálba azért, mert zsidó ősöktől származtak! ״ gáljuk”-nak az is eszébe juthatott volna, hogy 1. Rommel főpolgármester azzal, hogy átadta ezt a kitüntetést, egyúttal pregnánsan állást foglalt az antiszemitizmus ellen, 2. Weizsäckernek, az NSZK egykori elnökének, az ismert, köztiszteletben álló humanistának is náci diplomata volt az apja. Bizám György Szolnok 1 fimaז ח X 1 1177/. JAMU/vK 1. Kedves Első Gyertya! így, ismeretlenül is szeretettel köszönöm meg Neked azokat a kellemes perceket, amelyeket szerepléseddel okoztál nekem, így — úgy mondják „nyílt levél” formájában — mert úgy hiszem, korosztályom ott jelen volt tagjai egy részének ugyancsak. Viszont most már kénytelen vagyok beazonosítani Téged, nehogy az olvasó azt higgye, ez egy ״ fal"-levél... Tehát: az Anna Frank Gimnázium Chanukka-bálján, az azt megelőző műsorszám egyikében 19.55 órakor , a 8 ״ gyertya”elsőjeként kellett volna elmondanod néhány soros versikédet. Csak az első sora ״ ugrott be”. A mi korunkban ezt felsülésnek hívták, ma azt mondjátok: ciki. Tanácstalanul tekintgettél társaidra, a többi „gyertyára”, azok azonban már a sajátjukra koncentráltak, nem volt ״ idejük” segíteni. Pedig biztos tudták... Mert mi is tudtuk... Ugyanez iskola növendékeként, sok évtizeddel ezelőtt... Sokszor jobban tudtuk a másikét, mint a sajátunkat... És most térnék rá arra, hogy mit köszönök meg. Napjainkban, amikor az üzlet, a szponzorok, a reklám és a pénz uralkodik körülöttünk, amikor a Ki mit tud? is csillogó díszletek, jelmezek, ״ jól fésült” körülmények között zajlik — mi idősebbek nosztalgiával gondolunk azokra az időkre, amikor az előbb idézett tévévetélkedő fésületlen, gyakran spontán pillanatok, „felsülések” közepette zajlott, s ezzel lopta be sokunk (legtöbbünk) szívébe és emlékezetébe magát. Ezzel a Te felsüléseddel visszaadtad hitemet (hitünket) mindabba, amiről azt hittük, hogy végleg eltűnt. Az emberi érzelembe, a jó értelemben vett „fésületlenségbe”, a természetes élethelyzetekbe. Még egyszer: köszönöm Neked! Ismeretlenül is üdvözöllek: Kardos Péter főszerkesztő Utóirat: A fentiek érvényessége mellett persze az sem baj, ha legközelebb hibátlanul mondod el a versedet. Nagy Csoda Történt Itt Ünnep a Lauderben Immár hetedik éve működik a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola és Óvoda, a gyerekek és tanárok hetedszer ünnepelték a Chanukkát. Az ünneplés módja— ha szétszórattatva is — közben hagyományossá vált minden „lauderes” számára: megemlékeznek az olaj csodájáról és a Szentély visszafoglalásáról gyertyagyújtással, amit zenével, néha tánccal kísérnek. A rituális bevezetőt „Ki mit tud?” követi, amelyet ebben az évben felvett, és ünnepi műsorként sugároz a televízió. A gyerekek heteken át készülnek az ünnepre, ahová meghívják a szüleiket is, és izgatottan várják, ki mit ad elő a gálaműsoron. Az idei ünnepet Ronald S. Lauder úr és felesége, Jo Carrol látogatása tette még emlékezetesebbé. Sokak összefogását felkarolva Lauder úr szinte a semmiből hozta létre az első újonnan épült zsidó iskolát Európában a holocaust óta. A danukkai trenderli betűi jutnak eszünkbe: Nagy Csoda Történt Ott... a Budakeszi úton, egy üres telken egyszer csak iskola lett, és nem is akármilyen. Az új épületben végre együtt tölthette az ünnepet hatszázötven gyerek és felnőtt. A nagy csodát az idei látogatás alkalmával egy kisebb csoda is követte: minden gyerek talált a padjában két barcheszt — Lauder úr küldte nekik, szombatra. Kicsi csoda, de annál kedvesebb — és ráadásul nem is egyszeri! Egyelőre havonta egyszer, a szombat bejövetelével két ünnepi kaláccsal térhet haza minden tanuló a Budakeszi útról. Lauder úr ezzel, és jókívánságával járul hozzá a családok otthoni ünnepéhez. Katonák Chanukkája Különleges ünnepségre került sor a Hősök Templomában. A Tábori Rabbinátus chanukkai istentiszteletet tartott a magyar hadsereg és az IFOR kötelékében Magyarországon szolgáló zsidó katonák és családtagjaik számára. Az ünnepséget felfokozott várakozás előzte meg mind a szervezők, mind a látogatók részéről. Ezt az érdeklődést és a honvédségen belüli változásokat, valamint a zsidó katonák zsidóságukhoz való visszatérésének kezdő lépéseit jelezte, hogy az ünnepségen részt vevő hivatásos és sorállományú katonák félig megtöltötték a zsinagógát. Az istentisztelet természetesen a Chanukka-gyertyák meggyújtásával kezdődött, amelyet Fekete László főkántor végzett. A gyertyákat a régi kedves hagyományok szerint egy gyermek, Fekete Dániel gyújtotta meg. Fröhlich Róbert vezető tábori rabbi beszéde elején köszöntötte a magyar és az amerikai katonákat, majd az ünnep méltatása mellett kiemelte az est történelmi nagyszerűségét, hiszen a rendszerváltozás óta ez volt az első olyan istentisztelet, amelyet a honvédségen belüli szabad vallásgyakorlás jegyében, kifejezetten a zsidó katonák számára és részvételével tartottak meg. A beszédet a mária ima követte. Az istentisztelet után a Tábori Rabbinátus kialdáson látta vendégül a megjelenteket. Az ünnepség megszervezését Radványi László, a Tábori Rabbinátus irodavezetője végezte. A kezdeti izgalom megnyugtatóan múlt el, hiszen a jelenlévők már aznap este, de még a következő napon is megelégedettségüket és köszönetüket fejezték ki. Ez az este reményeink szerint csak a kezdete a honvédségen belüli hitélet kiteljesedésének, s ezentúl ünnepeinket nemcsak a civil életben, de a honvédségen belül is megünnepeljük majd.