Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 2. félév
10. szám
sain, egy-két hét alatt, mi lesz a' dologból. De az ámitás még úgy is bűn marad, ha a' nép kiábrándulhat. Több okai is lehetnek a' nép' miveletlenségének, de szerintem ezek a' fök. Azért ti, kikre a' haza legjobb reménynyel veti szemeit, segítsetek a' népen. Egyetlen mód van, mind az emberi gyarlóságot edzeni, mind a' régi bus idők' maradványait orvosolni, mind az ámítók és néperkölcs-megvesztegetők ellen sikeresen hatni. Legyetek mindnyájan külsőleg és belsőleg vallásosak! Kiki igyekezzék a világ előtt is kitüntetni, a' fövalóság iránti tiszteletét, a' népi példájára! Mi inkább szellemi életre vagyunk képezve, mint anyagira, lélekben különbözvén inkább a' többi állatoktól,mint testben. A'religio mindnyájatoknak elsőbb kincse, mint a' nemzetiség. Ha tehát ezért annyi áldozatra, sokszor olly üres, mint nevetséges demonstrátiókra készek vagytok, amaz sokkal inkább érdemli egész gondotokat. Én azt hiszem, az emberiség nagyobb része inkább szellemi érdekei,azaz: vallása'tekintetéből vállalja el a" társadalmi kötelezettségeket, mint anyagi hasznok" szempontjából*), mellyeket családi körben sokkal kényelmesebben élvezett a' hajdankor, mint a' jelen idők' embere, kire annyi korlátozó törvény, olly mély börtönök, olly sok fizetéses apró zsarnok, olly csúfos bitófák agyarkodnak minden oldalról a' társadalomban.**) Részemről inkább elajtanék az állam' kedvezéseitöl teljes bucsut venni, mint vallásomban általa talán háborgattatni, és mint megtámadóim ellen általa nem védelmeztetni. Ha az egyházat a' status, a' religiót a' nemzetiség, a' kereszténységet a' politica, a' szeretetet a' törvény és jog, helyéből kitolván, a' kormányrudat kezeibe ragadta, igyekezzék most a' politica jól vezatni az emberiség' hajóját, és meg nem vetni tanitó dajkájának, a' religionak üdvös szavait , különben az utasokat okvetlenül meg fogja rontani, az átalakulás' kétes charybdise és scyllája körül. És látom lelkemben, mikép fejledez a' vallási érzelem sokkal jobban ezentúl, mint a' mult időben ! Bár voltak eddig is nagy keresztény magyarok, de örömest hiszem, a' magyar egyházi élet csak most fog egész öntudatában és erejében virágozni. A' régi katholicus családok ismét tündöklenek a' magyar nemzet' tiszta egén, és uj milliók emelkednek közéjek. Az unió' boldog órája ütni fog, 's mint világrendszerünk egy naptól kölcsönzi egész erejét, ugy egy katholicismus fog mindnyájunk' lelkén diadalmaskodni. Szent István'hite és vallásos alkotmánya Antaeussá tette ez országot, melly néhányszor veszélyesen földhöz vezettetett, de a'benne rejlő hatalom és erő mindig izmosabb életre keltette azt. Ha nemzetünknek dicső jövendője van, a'minthogy van, és oh mindenható Istenség legyen is : ugy ezen dicső jövendő, csak az egy hitben gyökerezhetik. A' többi mind csak hiúság, czifra semmiség, festett mankó. Az legyen országgyűlésen és házi körünkben, ifjúnak és vénnek, papnak és világinak, férfinak és nőnek egyetlen jelszava, sziv-és észgondja: ,,A' vallásosságot előmozdítani !" De mi lelkészek csakugyan leginkább talpon legyünk. Ha valaki köztünk eddig nem töltötte volna be egészen hivatását, nem igyekezett teljes erővel a' nép' mivelésén , az jövendőre kettős tartozást rójon le. Ne adjunk elleneink' kezébe mintegy nyelet, hogy bennünket tovább is kények szerint meghurczolhassanak azon selejtesek, kik a' nép' vonzalmával alattomban olly embertelenül visszaélnek. Mi Magunkat és egyházunkat nincs okunk vésztől félteni. A' mi szerkezetünk ollyan, mint a' jó mestertől jól rakott boltozat : minél több terhet halmoznak rá, annál erősebben áll az. Vetkezzünk ki mindnyájan tehetségig a' gyarlóság' öltönyéből, 's öltözzünk ama' világosság' fegyvereibe. Harczunk az Isten és nép' érdekében lesz. A' szent kereszt alá seregelve, megfogjuk győzni jóval a' rosszat. Szabó István, pilisi plébános. *) Legalább az álladalom által biztosítandó anyagi javaknak, eszközül kellene szolgálni a' szellemiek, mert nemesebb- és örökkévalók, és magát a' társadalmi léteit is, kizárólag garantirozókra. A' kapocs , melly az embereknek a' társaságbani egymásmelletti lételét lehetségessé teszi, a' religionak isteni kapcsa. Ennek hiányát semminemű államgépezet, semmi más kötelékek nem pótolhatják. Csupa atheusok társadalmat nem képezhetnek. Francziaország, mellyben erre a' legnagyobb erüködések téettek, e' kérdést, a' többi világtartományok' roppant tanulságára, már megfejtette. Szerk. **) Nem tudjuk a' tisztelt és tudós szerző, millyen hajdankorra kivánja ezeknek ellentétét vitetni. A' régi pogány társadalmakban a' jegyrendszer valamint átalában szigorúbb, ugy annak kezelése is mondhatlanul iszonyúbb, vadabb és vérengzőbb volt ; a' patriarchális élet pedig csak kevés ideig tartott, és szinte nem szűkülködött számtalan embertelen, vért fagylaló foltok nélkül. Abrahámi példák csak fölötte ritkák. Feledni nem kell, hogy valamint mindennek, ugy a' társas életnek is meg van az ő árnyoldala, 's a' természeti föloszlásnál mindazon gonosz, melly a'társadalomban, az emberek' soha eléggé nem fékezhető gonoszsága miatt csak kivétel, rendes állapottá válnék. Itt nincs egyéb hátra, mint a' becsületes ember' lelkéből illy panaszokat fölidézett bajok ellen, a' keresztény szellem' terjesztése által, Istenben vetett bizodalommal 's értté és embertársainkért minden átkot szívesen viselni kész lélekkel 'küzdeni, 's ekként az Isten' országának ideáljához mindinkább közelebb hozni, az első bűn' következtében olly sokat és olly siralmasan hányatott emberiséget. Szerk.