Somogyi Károly szerk.: Religio és Nevelés, 1848. 2. félév
12. szám
al halmaztatott, ha épen ő, a' szerepek'fölcseréltetése által, a' status' szolgálatára szorittatik. „Az egyháznál ugy mond Montalembert, ,,a' statusnak, hivebb, 's állandóbb szövetségese nem volt, de nem is lesz soha ; mind a' mellett nem szolgája, mert ő senkinek sem alárendeltje." Elhagyni ezen valóban elemi eszméket, elhagyni azokat akár theoriában, akár pedig a' gyakorlat' terén, miként ez mainap történik, nem egyéb, mint az országban olly lázas állapotot, 's mozgalmat táplálni, mellynek rossz következéseit nem az egyház fogja egyedül szenvedni. Ugyanazért legyen a' kormány egész bizodalommal, hogy az egyház, ellensége soha, sőt a' megmásíthatatlan tan' alkalmazása mellett , minden lélek a' felsőbb hatalomnak alárendeltessék, többnyire segéde is leend ; de ne kívánja, hogy részletes parancsolatinak a' papság, más körű hivatásának veszélyeztetésével, sikert eszközöljön. Vajha e' szerény észrevételt méltányolva az ország' főpapjai, mentülelőbb erélyes közbenjárók lennének, hogy ezen, a' hivek' üdvösségére ugy, mint a' lelkészek* anyagi állására kártékonyan ható zavar megszüntettessék. Bakacs. Szózat a' nevelés, és a' kath. iskolák' ügyében. (Folyt.) Tudatlanság, önvallásának elveibeni járatlanság volt mindenkor a' forrás, mellyböl az egyház iránti közönyösség és hithidegség származott. A' járatlan és közönyös tagot minden mellékes érdek félrevezetheti; 's uraim! szégyen pir futja el a' jó érzésű, becsületes ember' arczát, midőn a' belmeggyőződéssel űzött szemtelen játékoknak tétetik szemtanujává. Egy kalmár, könyvkötő vagy serfőző, élet©' unalmában, vagy szorultságában a' szószékre lép, 's kifejezvén czifra szavakban a' fekete sereg iránti irtózatát, uj valláselveket fejteget, mellyeket ismét csak rágalommal szentesit ! Mit az ember nem tanult, azt nem tudja; pedig ,ignoti nulla cupido." Hány honpolgár van, ki kisded korától antikatholicus szellemben neveltetett ? "S illyentöl ki kívánhatná, hogy kath. institutioinkról ugy érezzen 's ugy beszéljen, mint az igazság kivánná? Ő nyilatkozni fog, mint szive sugallja, lelkesedni, sőt dühöngni is fog nézete mellett, 's a' kath. papot mint rémet, mint setétség' angyalát mutatandja be a' mívelt világnak, mint ki ollyakat mer hirdetni, mik az ő nézetével össze nem férnek ! De hát most már el van döntve, hogy mi vagyunk a' csalók, vagy legalább is, hogy sötétben botorkálunk ? ! — Akaratom ellen is eszembe jut ama' franczia csillagász, ki kormányától tudományos felfedezések végett a' lapponiaiak' földére küldetvén, miután kirakta csillagászati szereit, 's küldetéséről értesítette volna az öt körülcsoportozó apró sereget, ettől hangos kaczaj és ujongások közt eszelősnek neveztetett. A' csillagász azonban, e' mulattató kitörés által nem igen hozatott kísértetbe, tudományának alaposságán kételkedni. Vannak határok, mellyeken tul a kétségnek helye nincsen. Ez határokon tul emelkedik, ugy hiszem, minden katholicus, ki saját vallásának tanát, szakbeli tudományos készültséggel egész terjedelmében elemezte. Illyennek aztán lehetetlen szivből nem sajnálkoznia azon üres elbizottságon, mellyel bizonyos urak egyházunk' szelleméről nyilatkoznak , mellynek még x-jét sem ismerik. Mondhatnók nekik: ,Venite et videte opera Dei11; figyelmeztethetnék őket azon számos tüneményekre, mellyek a' katholica, 's illetőleg más egyházak' láthatárán mutatkozván, minden jó érzésű férfit méltán komolyabb gondolatokra vezérelhetnek, minek egy Stolberg, Hurter, 'stb.*) Azonban, egyházunknak mindég voltak, lesznek is olly ellenségei, kik minden tudományos kiképzettségök mellett, a' kath. tant soha figyelemre nem méltatják ; nem ismerik, 's mégis satyrájoknak egész csipősségét, 's tudományos készültségüknek teljes sulyját annak megbuktatására használták és használni fogják ; voltak 's lesznek ollyanok is, kik tudván és értvén, hogy a' katholica egyház joggal neveztetik egyedül igaznak, 's mégis szívok' megátalkodottságában ellenséges indulatjokkal föl nem hagynak. — Már most kérdezem : valljon illy lelkekkel áraszszuk-e el iskoláinkat, szabad tért nyilván lelkesedésök'ömlengéseinek, az illető egyházi hatóság minden hozzászólhatása nélkül ? Illy lelkekre bízzuk gyermekeink jövendő nevelőinek kiképeztetését ? Illy lelkekre bizzuk saját gyermekeinket, kiknek valódi keresztény kath. nevelést adni nem csak tartozunk, hanem adni akarunk is, akarunk pedig atyai és polgári jogunk'teljénél fogva ? A' status e' jogunkat nem sértheti, különben ellenkezésbe jön önmagával, ellenkezésbe polgári szerkezetünkkel, melly részünkre szabad vallásgyakorlatot biztosit. E' szerkezetnek ugyanis vagy értelme nincs, vagy ha van, úgy bizonyosan szorosan megkülönbözteti azt, mi fölött határozni *)L. Staudenmaicr, ,Das Wesen der kath. Kirchemit Rücksicht auf ihre Gegner.'