Danielik János szerk.: Religio, 1850. 1. félév

32. szám

hyerarchia' ellenségeitől akkor a' franczia elerus ? Nem győzték eléggé fekete színekkel festeni annak hálát­lanságát, mintha a' kormánytól vett anyagi jókról egészen megfeledkezett volna. Mert hiszen az o­lyatén emberek előtt a' hit úgyis mit sem nyom, ezt ama' felhánytorgatott kedvezések-, kitüntetések- 's jutal­mazásokért , mellyekben egyik vagy másik tagja ré­szesült, szerintök fel lehetett volna áldoznia, holott épen azt kellett volna a' buzgó és erényes papságban tisztelniek, hogy Istennek 's lelkismeretnek minden földi jóllétet utána tud tenni ; és midőn az egyház' ellenségei amaz óvó eljárásért olly igazságtalanul vá­dolták a' clerust, ugyanakkor ők más részről magok is elismerték, hogy az egyetemi philosophia nem egyéb pantheismus- és atheismusnál, a' német philosophia' idétlen majmolásánál, melly a' legyőzhetlen materia­lismuson szenved hajótörést, azon materialismus- és communismuson, melly Francziaországban végtére is mindent elnyel. És ez noha nyilván elismertetett, még­is , az igazság' elleni tusakodásból, hálátlanság lob­bantatott a' clerus' szemére, hogy hitét, 's meggyő­ződését mulandó javakért eladni nem tudta, és eszte­lenséggel vádolták az egyház' szolgáit, hogy hitsze­gőkké lenni nem akartak. Akkor igy itélt 's igy kár­hoztatott ama' felekezet, melly a' februariusi forrada­lomban csakugyan hitszegővé lenni tudott, mellynek tetszését akkor olly sokan szerették vadászni, 's melly­nek helyeslése a' közvélemény és Isten' szavául tar­tatott. De az igaz keresztény az illy ítéletek 's rágal­mak miatt akkor sem tántorodott meg, most pedig még kevesebbé, kivált, ha az előzményeket egybe­veti a' következményekkel. Az indulatoknak milly szánandó martalékjai jöt­tek ki ama' nevelő-gyárakból, a' forradalmi napok megmutatták, midőn Francziaországban polgárvér om­lott. Valljon hallottak-e az ezeket előidézők és elkö­vetők leczkéket az indulatok' megzabolázásáról ? Érzet­tek-e valaha szivökben a' gonosz iránt utálatot, az er­kölcs iránt pedig égő szeretetet? Behatottak-e Isten' boldogító ismeretének 's szent törvényeinek tárházába ? Hitték-e, hogy a' sir' határain tul várakozik emberre egy nagy jövendő, mellybe az idők elsülyednek, 's mindazokra, kik embertársaik­ boldogságát lázitó me­rénylettel meggyilkolják, rettenetes bűnhődés várako­zik ; de természetes, hogy olly intézetekben, mellyek­ről még az egyház' ellenségei is megvallották, mikép azokban a' tanitási szellem pantheismus- és atheismusra elfajult, az ifjú nemcsak hogy olly igazságokról nem hallhatott, 's azokról meg nem győződhetett, sőt inkább ellenkező elveket szőtt be. Az illy intézetekből azután kilépett 's tisztviselőkké 's hivatalnokokká avatottak, a' hűséget könnyen feladták , a' fejedelem iránt lekö­tött eskü' szentségével mit sem gondolván. Az említett nevelési rendszer' sarjadékai igazán a' társaság' veszedelmei szoktak lenni, és pedig annál nagyobb veszedelmei, minél nagyobb elmetehetséggel, de vallásos ihlettség által ki nem m­ivelt akarattal bir­nak , mert az ollyanok a' fenálló intézmények­ 's kor­mányzatformákban gáncsot keresve, mindent önfejűk és belátásuk szerint akarnának kormányozni és átala­kítani , 's maguk elégedetlenek, boldogtalanok és az indulatok' rabjai lévén, másokat bol­ogitani, 's sza­badokká tenni törekednek, 's erre a' vallásos alap nélkül szerzett minden erőt és tudományt felhasznál­ván , végre is elcsábított áldozatjaikkal együtt a' ve­szély' örvényébe sülyednek. A' mult századbeli istentagadóknak egyik nagy hirü patriarchájok, a' franczia akadémiának ama' kér­dése fölött , a'tudományok több jót vagy rosszat hoz­tak-e az emberi­ nemzetre ? pályamunkát irt, bebizo­nyítván , hogy a' tudomány sokkal több veszélyt 's kárhozatot hozott az emberiségre, mint a' tudatlan­ság. Nekünk ugyan ezt vitatni szándékunk nincsen, midőn állítjuk, hogy amaz írónak tökéletes igaza vala, csakhogy azon értelemben, a' mellyben ő és tár­sai a' tudományok' birtokosai voltak, kik a' beléjök zárkozott elmeszikrát az emberi­ nemnek nem javára, hanem boldogságának feldulására használták fel. Ők a' tudománynyal monopoliumot űzvén, az akadémiát ke­zükre kerítették *5), 's az ifjúság' nevelését befolyásuk ál­tal akkor, a'jövő kort pedig vallástalan irományaik által, még politikai elvekre nézve is annyira megveszteget­ték, hogy abból korunknak sem sikerült egészen ki­gyógyulhatni. Innét merültek fel hazánkban is a' so­cialismus, communismus, republicanus'stb. féle hajla­mok , mellyeket sokszor az iskolából vitt az életbe magával az ifjú 's azok felett gyülekezetekben szaba­don vitatkozni, azokhoz konokul ragaszkodni, annál nagyobb dicsőségének tartá, minthogy az időszaki sajtó többször e­ mellett nyilatkozván, neki eszméket nyújtott. Innét a' republicanus formáknak, mint a' kormányzatok' idealjának, kivált ha szó Amerikáról fordult elő, egész ábrándozásig dicsérői, a' fönálló monarchiában nem hiányzottak, 's illy eszméket ter­jesztő munka a't. társaság által jutalomra is méltatott. A' mult század' középéig a' franczia akadémiának tagjaivá csak kath. tanítók, 's azok is feddhetetlenek 's tudományosok alkalmaztattak, mig nem sikerült Voltaire és Alembertnek, később Diderot és Helvét­nek az akadémia' tagjaivá lehetni. Ezután már az ezen szövetségesekhez tartozó hirtelen társaknak könnyű do­log vala oda bejuhatni, 's többé nem is vétetett más fel, mint a' ki a' vallásnak és egyháznak nyilvános ellensége vala. L. Huth Kirchengesch. II. p. 286. Be mégis mutatta a' következés, hogy ezek olly sarjadé­kot nevelének, melly tetteket követett el, hogy azok még a' pogány világnak is szégyenére válnának. És ez természetes következés vala ; mert a­ ki az igaz Isten­től elesik, igen nagyot esik.

Next