Danielik János szerk.: Religio, 1851. 1. félév
59. szám
483» A' szerzetes rendek Amerikában. Nem ok és alap nélkül volt e' lapokban szó az áldásdus sikerről, mellyel Californiában előbb a'jezuiták , utóbb pedig a' szent-lerencziek működtek. A' jótétemények, mellyekkel ezen szerzetes testületek az indus népfajt elöntik, nemcsak a' kincseiről hires Californiára, hanem az egész spanyol Amerikára is kiterjednek, mellynek benszülöttjei minden szerzetesben, Las Casastól kezdve le napjainkig, valódi pártfogóra, oktatóra és testvérre találtak. Az újvilág azon vidékeiről, hová protestáns gyarmatok települtek le, a' benszülöttek lassan kint eltűntek; mert vagy erőszakkal űzettek el, vagy pedig a' szeszes italok által rontattak meg, a' nélkül, hogy a' prot. ministerek a' vadon természet' eme' gyermekeit keresztény hitre téríteni, és emberekké alakítani törekedtek volna. 'S hogy ezen állitásunk az igazságba nem ütközik, kitetszik a' körülményből is, miszerint a' történetíró, ki Amerika' első lakóinak rajzát akarná a' világ' elébe állítani, az amerikai protestantismus' kopár évkönyveiből mit sem szedhet ki, hanem kénytelen a' kath. szerzetesek' könyvtáraihoz folyamodni, mellyek gazdag adatokkal telvék, minthogy eme' férfiakat tevékenységükben sem a' bevándorlótt eretnekek' ágyúi, sem pedig a' benszülöttek' nyilai nem akadályozhatták. Legújabban ismét az egész tudós világ' figyelmét egy nevezetes munkának jelentése csigázta föl. Ezen nagyszerű munkának adatai a' római Jézus társaság' kézirataiból merittettek, 's az amerikai népfajok' történetére bámulatos világosságot derítenek. Az indus népfaj kezdetétől kezdve le napjainkig mindig a' kath. egyház' anyai gondviselésével találkozott. A' mint az első bevándorlások' alkalmával a' benszülöttek az európai fegyveres kalandorok között szerzetes csuhát és keresztet pillantottak meg, bizonyosak lehettek, miszerint ezen szerzetesek őket testvéreikül tekintendik, és elsők leendőek, kik nyelvűket megtanulván olly világossággal ömlesztendik el a' szegény vadakat, millyent a' durva fegyveres elfoglalóktól nem várhattak soha. A' szerzetes tolmácsa lett a' vadaknak, érdekeiket védte, nevelésökkel és lelki üdvökkel foglalkozott. Mig ma is az indus népfaj mindegyre gyarapodik és előrehalad Mexicoban, még az egyesült államokban sülyed és elenyészik. Ha napjainkban a' szerzetesek' buzgalma és kitürése Mexicoban alábbszállott, azt nem a' vallásnak, hanem korunk' álphilosophiájának kell vétkül felróni, melly oda is átszivárgott. Mig a' régi szerzetes rendek mellett ujabb szerzetes testületek, telvék ifjú élettel, léptek ki a' síkra, mindaddig az üdvös versenyzés gazdag gyümölcsöket termett. A' jezuiták, kik az eretnekek ellen hősöket, a' népeknek nevelőket, a* vadaknak missionariusokat, a' bálványoknak áldozatokat adtak, nemcsak Hudsont és Magellant, hanem Californiát és Paraguayt is édenné alakították át. És midőn a' vallás' ellenségei ezen társulatot elnyomták, a' domonkosiak és ferencziek a' nekik átengedett tért nem mivelték többé annyi örömmel, és annyi sikerrel. A'mexicóiak, kik határtalan bizalommal voltak a' jezuiták iránt, nem engedelmeskedtek utódaiknak, és függetlenség után törekedtek. A' forradalom, melly 1810. óta dúlta e' szép országot, a' vallási sülyedést mindinkább elősegítette. A' papság a' királysághoz ragaszkodott, és e' miatt üldöztetett. Több szerzetes rendek kiűzettek a' fenmaradtak pedig hasonló végzettől rettegvén, elnémultak. Ide járult, hogy a' rend' fölbomlásával vad indusok, a' Comanchesek törtek be Mexicóba; a' szerzeteseket legyilkolták, a' templomokat földúlták, és több századnak drágán szerzett gyümölcseit meghiúsították. Azonban Mexico erkölcsi sülyedésének egyik okát még a'mexicoi nép'szokásában is kell keresnünk. Mexicoban csak három osztály van : a' katonai, az ügyvédi, és a' papi vagy szerzetesi osztály. Ha valamelly jó polgárnak három fia van, minden osztálynak szentel egyet; a többi keresetmód méltóság alattinak tartatik, és azért csak külföldiekre bizatik. Márpedig csak kiki átlátja, hogy egészen más hivatás és előkészület kell arra, hogy valakiből jó szerzetes váljék, mint kívántatik arra, hogy valakiből jó katona legyen. Azon életnem , mellyben a' szenvedélyeket legyőzni és fékezni kell, bizonyára eleve is több erkölcsöt szükséges, mint az, mellyben a' szenvedélyeknek szabad tért és gyakorlatot lehet engedni. Miután tehát Mexicoban már eleve a' gyermekek' nevében a'szülők által annyi szerzetes és egyházi fogadás történik, csoda-e, ha ezek az azokra kényszeríttettek által itt ott meg nem tartatnak? Minden igazi katholikus fájlalja ezt, de azért mégis bevallani kénytelen, hogy eme' gyarlóság nem átalános, hanem szomorú kivételként tekintendő. Az eretnekek, kik Mexicot bebarangolják, és előítéletekkel telvék, mindent a' katholicismus' kárára zsákmányolnak ki, egy-két vétkes szerzetes vagy sülyedett pap' hírét hordván szét a' világban; nem lesik ezek meg az oltárok' zsámolyánál annyi meg annyi jámbor pap és szerzetes áhítatos imádságát; nem mennek ezek korán reggel a' kolostorok' kapuihoz, hogy meggyőződnének, milly bőven osztogattatik a' szegényeknek az alamizsna. Ők még mélyen alszanak, és legfölebb a' népek' szabadságáról és boldogságáról álmodoznak , midőn a' kath. áldozát már a' betegnek ágyánál áll, és életét kiteszi a' veszedelemnek, hogy a' haldoklónak szenvedéseit enyhítse, és őt az örök útra elkészítse. De ha ők papot vagy szerzetest valamelly tiltott helyen találnak, mit különben önmaguknak megengednek, az egyes botlást kárörömmel hiresztelgetik, és az egész egyházi rendnek vétkül rójják föl. Pedig mások, kik részrehajlatlanok, bevallják, miszerint az amerikai spanyol gyarmatokban sok kitűnő erényű és tudományu püspökökre és egyéb papokra találni, egyes kicsapongások és eltérések olly plebániák és kolostorokban történvén csak, mellyek e' végtelen birodalomban a' püspöki fölvigyázattól igen távol esnek. Mások ismét a' hibák' átnézését némelly püspökök' aggkorának ; a' kinövéseket pedig azon irigy szeretetlenségnek tulajdonítják, mellyel némelly lelkészek a missionáriusok ellen viseltetnek. Minden jó katholikusok pedig szemeiket Roma felé irányozzák