Danielik János szerk.: Religio, 1851. 2. félév
1. szám
RELIGIO. KATNOLISIUS POLITIKO-EGYHÁZI ÉS IRODALMI LAP. BUDAPESTEN, JULIUS 1. 1851. 1. HARMADÉVI FOLYAM. Megjelenik e' lap hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton. Az előfizetési díj félévre postán 6, helyben 5 frt p. p. — Előfizethetni minden postahivatalnál , l'esten a' szerkesztőségnél (Züldt'a-utcza , 319. s..) és Hartleben K. A. könyvkereskedésében. TARTALOM : A' XIX. század' uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I. — Nyilt levelezés.— Egyházi tudósítások. Irodalom. — Politikai szemle. — Vegyesek.— Missio-tudósitások. A' XIX. század'uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I. E' czim alatt jelent meg B. Eötvös József hazánkfiának, nagy tudománynyal és gyönyörű nyelven irt legújabb munkája. Mi a' munkán, mennyire a' 29. nagy ivnyi kötettel ezt egy nap alatt elvégezni bírtuk, futtában keresztül mentünk. Szerző bebizonyítja, hogy a' szabadság és egyenlőség' eszméi egymással ellenkeznek; hogy a' nemzetiség' eszméje a' szabadság és egyenlőség' fogalmaival ellenkezésben áll; hogy a' szabadság és egyenlőség' azon formában, mellyben felállíttattak, nem valósíthatók anélkül, hogy valamennyi létező álladalom'fel ne bomlanék, valamint hogy a' nemzetiségi törekvések' czélja sem érezhetik el , hanem valamennyi létező álladalom' feloszlása által, hogy dato non concesso, ha mindez valósítható és elérhető volna is, kielégítő eredmények nélkül maradna. Továbbá visgálat alá veszi azon eszközöket, mellyektöl az álladalmak' bajainak orvoslását várják, kimutatja a'jövőt, mellynek a' társadalom szükségképen elébe hajtatik , ha a' felállított elvekhez azon formában, mellyben azok kimondattak, ragaszkodik. Szerző a' bajnak okát a' kornak vezéreszméiben 's azon ellentétben találja, mellyben az álladalom ezekkel mindenütt szemben áll. „Ha tehát, ugy mond, segíteni akarunk a' létező bajokon , vagy ollykép kell szerkeszteni az álladalmat, hogy az uralkodó eszméknek tökéletesen megfeleljen, vagy pedig magokat ezen eszméket módositni. A' közelebb múlt' történetet folytonos törekvés jellemzi, az álladalmat a' kornak vezéreszméihez képest átidomítani, 's ezen törekvésnek végre is csak az volt eredménye , hogy a' baj , mellyet gyógyítania kellett volna, súlyosabbá vált, még pedig azon mértékben, mellyben az egyes alkotmányok a' kitűzött czélt megközelítették; honnan az következik , hogy bajaink' gyógyszerét szükségkép az uralkodó eszmék' igazításában kell keresnünk. . . Az uralkodó eszmék nem természetűknél fogva képeznek ellentétet a' jelen álladalommal, hanem az ellentét a' formában fekszik, mellyben azok felállíttattak , a' belölök kivont következményekben 's alkalmazási módjokban,— és minthogy mindezekre nézve a' tudomány az, a' mi a' gyakorlatnak vezetőül szolgált, bizonyos, hogy a' létező bajokon csak azon esetre segíthetni, ha a' tudomány' tévedéseit elhárítanunk , 's a' legnagyobb szabatossággal bebizonyítanunk sikerül , hogy a' forma, mellyben a' tudomány a' vezéreszméket felállította, nem a' helyes forma. . . . Non est spes, nisi in regeneratione scientiarum." (28—30 1.) Az előttünk fekvő kötet tulajdonképen velős kritika, mellyben szerző azon végállitásra jut, hogy az államnak is azon fogalmak teendők alapjául , mik az egész társadalmi rendnek támaszul szolgáltak. (374. 1.) E fogalmak keresztényiek, mint mellyek' alapján fejlett ki eddig egész polgáriasodásunk. (373, 358. 1.) A' statusmindenhatóság, gyakoroltatva akár egyesek akár az öszszes nép által , 's ennek folytán az egyéni jogoknak kifosztása, nem keresztény fogalom. (351, 465—6.) A' kérdés' veleje tehát e' szavakban szoritható össze: „Az állam' korlátlan hatalmának elvét lehet-e megszorítani, a nélkül, hogy nagyobb álladalmak fenállása veszélyeztessék, 's mikép lehet elérni e' korlátozást?" 'S e' két kérdést szerző munkája' 2-dik részében fogja megfejteni. Mielőtt tehát a' nyert sikerről ítéletünket kimondanék, előbb ezen második részt szükséges bevárnunk. Szerző ez iránt jó reménységgel van. „A'tévedés, úgy mond,— vagy magokban a' fogalmakban, vagy ezen fogalmak alkalmazásában rejlik. Vagy azt kell feltennünk , hogy a' keresztény polgáriasodás összes fejlődése nem egyéb hosszas tévedésnél, melly által az emberiség nem valósulható eredményhez jutott; vagy pedig azt, hogy az öszszes tudomány és művészet (a' keresztény fogalmak' alkalmazásában) csalódott. Lehetetlen még egy harmadik lehetőséget feltennünk. (Szerintünk még a' következő is, mint látni fogjuk, megállhatna: vagy ugyanazon tudomány a' lényeges keresztény fogalmakat, mint például a' tekintélyt, mellynek fogalma minden véges lényre nézve előbb áll a'szabadságénál, miután ez amabból igen, de ebből amaz teljeséggel nem származhatik, kitagadta.) És „mégis senki sem fogja az első helyt emlitett lehetőséget elfogadni, mielőtt a' másodikat lelkismeretes visgálat után elvetni kénytelenittetett, kivált miután eddigi tapasztalásaink bizony ollyasok voltak, mellyek a' tudomány' tételei iránti vak bizodalmat jóformán megrendíthették." Szerző szerint tehát lehetetlen a'ker. polgárisodás'összes fejlődését föltétlenül hosszas tévedésnek állítani, vagy inkább és helyesebben, lehetetlen föltenni, hogy a' ker. fogalmakban rejlenék a' hiba , tehát szükségképen vagy ezeknek hibás alkalmazásában, mint szerző, vagy pedig épen kitagadásában, másokkal, nem keresztényiekkel felcserélésében is, mint mi, kell keresni a' bajnak gyökerét. Hogy szerző e' harmadik alternatívát nem ismeri.