Danielik János szerk.: Religio, 1854. 2. félév

68. szám

544 "hogy nem teendek unalmas dolgot, ha más kivonatokat is köz­lendek. — Térjünk vissza a VII. czikkre. Ezen cz, a m­­óvallás leglényegesebb része , a természet­erők szemlélése, azoknak varázshatalma, és nagyszerű befo­lyása mindig érzékeny hatást gyakorol az emberre, mit szól­junk tehát az emberiség őskori gyermekeiről, kik az összefüg­gő mindenség fölétokáról olly keveset tudának, és kiknek szá­mára csupán a természet nyilatkozó ereje maradt érzéki, vagy eszméleti tárgyul! kik okozatban kerestek okozót, teremtettben teremtőt ! Ma már nem vagyunk elemimádók, az ó világi kép­zett istenképek, szobrok, bálványok rég letűntek, s mégis milly számos az előítélet, a babona?! Ez elemekben első helyen áll a türelem, mellynek tisztelete minden pogány nemzetnél föllelhető. Herodot említi a scythákról különösen, hogy az istenek közül legkivált imádták h­e­s­t­i­á­t vagyis a t­ü­z­e­t ; e­mellett Zeust és Gaeát, tehát, az eget és földet, mert azt hívék, hogy a föld az ég neje ; Apollót mint napot, s egyebek közt Posseidont a vizet. — A mongolok a napot, tüzet, vizet, s földet imádák. Theo­philactus szerint a turkok, magyarok tisztelék : a tüzet, léget és vizet és énekkel dicsérék a földet; „de imádják egyedül, és Istennek nevezik azt, ki az eget és földet alkotta." A b u­­ f e d a határozottan igy szól : a magyarok török nemzet , tüzet imádtak ; Menandernél az avar kán tüzistenre esküszik, stb. De nézzük szavaink elágazó értelmét : ég: ardet, és coelum, így a sanskrit dj­u: coelum, és splendor, a hindu agni: tüz, tüzisten, lat. ignis; svéd o­g n­u , u g n ; szláv : ogen, oh en, ezek közt leghasonlatosabb a dju nálunk gyu, a mi gyul, ég, accenditur, p. o. „fag­-gyu, ál-gyu, ki-gyul, meg-gyul, gyula", innen lehet Gyula mint egykor isteni tisz­telet melletti szertárnok, gyújtás, gyulás, fény, láng; illyenek továbbá dju: d­i v : istenség, innen van : d­i, d­i­j, di v : po­testas, valor, pretium, innen : „divje, dijja, divatos, divatlan, disz, tisz", gyök, innen: tisztelet, tisztes, s közel a tüz: tüzté­tel vagyis tüzelés ; de irtak igy is őseink : „azzonywak zyz Marianak tyztosseegeere" az ur Istennek „tyztosseegheer, tyztosseg, tyztesseg" e szerint az y majd i majd ü hangot vett fel, s az élet ünnepélyesebb eseményei tisztesség szóval fejez­tettek ki ; innen ez osztályozás is : a „keresztség az első, a házas­ság a második, a temetés utolsó tisztességnek neveztetik"; mert tán az illyetén szertartásoknál, a vallási tüztisztelet gyakorol­tatott. A tűz az istenség kiváló jelképe volt, már az ó­szövet­ségben volt : tüzesbokor, villamos felhő, tüzesködoszlop, volt továbbá vestai tüz, tüzisten, tüzhalom, stb. Sőt Kállay szerint : „Mikor a szükség hirtelen fölkelést parancsol, minden széknek kapitánya dalokkal, s dobokkal lármáztasson, meggyújtatván egyszersmind az ismeretes tüzhalmokon nagy rakás fákat, és ki erre meg nem jelen, fejét veszesse el." A tűznek azonban több nemes lévén, a tüz mint istenség képe, mint természetben lappangó, s elő-elötünk tüz veendő, minő a villám; innen van : isten nyila, s innen a bolgárföldi magy. népeknél a szokás . Hogy ha villám üt be valamelly házba, távoznak tőle mindnyá­jan, s ugy hagyják, mig a szél­, és fergetegtöl egészen el nem romboltatik, isten haragjától ostoroztatni vélvén az ollyan házat. A tüznemek megkülönböztetése nem újdonság, a perzsa vallás 11. nemet különböztetett meg, illyenek voltak: a föld, az álla­tok, növények, felhők stb. tüzei. — Illyetén volt a görögöknél is Hephaistos, az égből letaszított tüzisten, az istenektől tüzet orzó Prometheus, stb. Éjszakamericában az aratási ünne­pély alkalmával három napi szigorú böjt után a házakban min­den tüz eloltatik, a negyedik nap reggelén a főpap két száraz fa dörzsölése által uj tiszta tüzet gyújt, mellyet a házakba elosz­tat, s csak ezután kezdenek a gabnabehordáshoz, stb. Innen lehetett a husvét-nagyszombati egyházi tűzszentelés, mikor is a pozsonyi missale szerint : az uj tüz megszentelése után az egész városban eloltatott a tűz, s helyette a megszentelt tüzet osztották szét a lakosok között; ezekből származhatott tehát a tűzáldozat, a tisztító, óvó, gyógyítótűz, a tűz általi tisztulás, élettüze, háztűz, az oldalias tüzes vas, izzó­szén, tűztündér, tüzkirály, tüzország, tüztáros, lidércz vagyis bolygótüz, tűz­okádó sárkány, tüzember, stb. (Vége köv.) S­á­r­v­á­r­y Béla: Vegyesek. Austria. Császárné ő felsége a gratzi iskolanénék felsegéllésére s az eggenbergi törzsház- s leánynevelde felépí­tésére 200, Ferdinánd öcs. kir. felsége 1000, Maria Anna császárné ő felsége 1000, Carolina Augusta anyacsászárné ő felsége 1000, s Sophia cs. főherczegasz­szony ő fensége 500 pártot ajándékozni méltóztattak. Németország. A lelkipásztorkodással foglalkozó papság használatára közelebb Gmündben Schmidnél egy gya­korlati könyv jelent meg, mellyre az illetőket figyelmeztetni akarjuk. A könyv czime következő : „De benedictionibus et exor­cismis Ecclesiae catholicae libri duo — Scripsit Theobaldus Bischofberge­r, Presbyter idemque Philos. Doctor." A munka ajánlatára alig lehet jobbat mondani, mint hogy a hit­valló freiburgi bajnokérsek e müvet a főpásztori „Inprimatur"­ral ellátta. A püspöki ordinariatusok dicsérő ajánlásokkal teszik közhírré e munkát s a cath. sajtó méltánylólag szól felőle. A brünni ordinariatusnak erre vonatkozó kibocsátványából a kö­vetkezőket emeljük ki : „Noha örömest hiszszük, hogy a papság körében alig találkozik ollyvalaki , ki az egyházi áldásokat közönséges szokásos jókívánságoknak, az exorcismusokat régi ördögűzési formuláknak higye , mindazáltal nagyon szeretnők, ha a czímzett könyvecskét a lelkészek buzgóan tanulmányoznák. Útmutatás közöltetik itt, hogy a felszentelés alkalmával mondott magasztos ima : ,Consecrare et sanctificare digneris, Domine, manus istas per istam anctionem et nostram benedictionem, ut, quaecunque benedixerunt, benedicantur, et, quaecunque con­secraverint, consecventur et sanctificentur in nomine Domini nostri Jesu Christi­ a hivek üdvösségére teljesedésbe menjen, nehogy az áldozat sikertelenül nyerte légyen az isteni malasztot, s más részről a szent cselekvényeket szentül végezze, stb.­ Francziaország. Az academia alkalmasint is­mét egy cath. tudóssal fog gazdagodni. Az előbbi cultusminis­ter F­a l l o u­x úr áll a legtöbb választási listákon a legelső helyen, noha a liberális lapok nem készek másokat az ellenfél táborából ajánlani. Falloux hazájának , az egyháznak s a tudo­mánynak kitűnő szolgálatot tett. Számos művei közül ,XVI. Lajos' s .V. Pius' életrajzok a legjelesebbek, a mit mint minis­ter a cath. egyház érdekében tett, sokkal ujabb, semminthogy arra mindenki teljes méltánylattal vissza ne emlékeznék. Az 1849-iki parlamentben — a republicanus Roma ellen kül­dendő expeditio mellett, nem különben a sajtó­­s tanitásszabad­ság ügyében tartott beszédei fényes hírnevét megalapították. Az academia fényben csak nyerni fog, ha illy férfiút sorol tagjai közé. Tartalom. Voltaire halála. (Folyt.) Levelezések. Dansville (Éjszak-america) : úti részletek , megérkezés és fogadtatás. Egyházi tudósítások. Esztergom: Levéltöredékek a római útból. — P­é­c­s : a 12 apostol szobrainak felállítása a pécsi szék­egyházra. Irodalom. Ipolyi Arnold magyar mythologiájának ismertetése. Vegyesek: Austria, Német-, Francziaország. Tulajdonos és felelős szerkesztő : Danielik János. — Kiadó : Emich Gusztáv nyomdász. Pest, 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri-utcza 8. szám.

Next