Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 1. félév
23. szám
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szombaton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel 5 frt. 25 kr., Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, s Pesten a szerkesztőnél (Lipótutcza 19. sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájában, (halpiacz és aldunasor sarkán , 9. sz. a.) helyben 4 fzt. 90 kr. a. é. RELIGIO. KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT. Pesten, martius 22-én. Sz. I. Félév. 1865. TARTALOM . A pestlipótvárosi basilica ügyében. — A szentatya levele a zágrábi érsekhez s bibornokhoz. — Főpásztori levelek a dec. 8-ki encyclicáról. (Folyt.) — Egyházi tudósítások. — Szentszéki határozat. — Vegyesek. A pestlipótvárosi basilica ügyében. Ugy látszik, hogy a tél végső zord játékát űzi, s elköltöztével mindinkább ama nyájas időszak felé sietünk, mely az embert szintúgy mint a lelketlen természetet uj életre ébreszti. Minthogy ez idényben a munka nemcsak kan a mezőkön, hanem a városokban is megkezdetik, illik, hogy mielőtt a lipótvárosi templom körül a munkásság megindul, a mult év fölött szemlét tartsak a tisztelt nagyközönség tájékozása végett. Aki a múlt év folyamában a lipótvárosi templomot csak amúgy külről tekintette meg, nem nagy munkásságot vett észre. A templom oldalfalai már az év kezdetével bevégezve voltak, s így vagy a propylaetsc., vagy a tornyok emeléséhez kellett fogni. Az építő bizottmány az utóbbit választotta, s itt is csak a legszükségesbre szorítkozott, a négy torony közül csak az egyiknek, az éjszak-nyugatinak építését határozván el, engedve a plébános ismételt sürgető felszólalásának ; miután ugyanis Stoffer Márton úr polgári kertészmester, és áhítatos neje, született Barnaszeder Anna asszony vagyonuknak mintegy heted részét egy 57 mázsás harangban, mely felszerelésével együtt hatezer száz és még néhány forintba került, Isten dicsőségére, és a templom javára felajánlották, s e nemes éret a hátulsó torony második emeletébe helyeztetvén, alacsony függése és a negyedik ablak hiánya miatt szép hangját leginkább csak a Terézváros felé terjesztheti ; e harangnak, mely a templom javára már az első évben is háromszáz forintnál többet jövedelmezett, valamint az azóta öntötteknek is, melyekről alább szólandok, az éjszak-nyugati torony harmadik emeletébe kellene helyeztetniük, hogy a hang a Lipótváros fölött ömöljék szét. E torony emeléséhez fogtunk tehát, s azt november hóban már az órakeretig fölvittük, s ez év derekán be is végezzük. Főczélján kivül, mint mintaképe a csak később bevégzendő tornyoknak fog diszteni előélvezetéül azon megható benyomásnak, melyet a négy torony összvégzete egykor tenni fog. Mig azonban külről csak egy torony törekedett a felhőkbe nyomulni, a templom bensejében sok történt, habár csak kevesen vették is észre. Szabadjon itt épen nem vigasztaló incisum gyanánt megpanasztanom, miszerint igen kevesen vannak, leginkább főembereink közül, kiket e templom érdekel. A bíboros főpapot, ő eminentiáját, s gróf Hunyady László urat kivéve, nem tudok országos férfiút, kit az épület érdekelne, s kit belsejébe vezetni szerencsés lettem volna. Míg a Redoute bevégeztét alig tudta a nagy közönség bevárni, s befejezése előtt már annyira tolakodott a Chárisok és Grráciák eme fényes csarnokába — hol a régi költő szerént: „motus doceri gaudet ionicos matura virgo" — hogy a munkát fentartóztatta, az igaz Isten dicsőségére emelkedő templom bensejében, mely után Dávid annyit csengett: „deficit anima mea in atria Domini", alig tévelyeg egy-két kiváncsi jámbor árva lélek. De, hogy csakhamar visszatérjek tárgyamhoz, benn aránylag sok, igen sok történt, mert azon négyes övezetet kivéve, melyen az óriási klíp nyugodni fog, a többi ivek majd mind bevégezték, s az oszlopok is a tetőzetig vezettettek, mint mondám, aránylag igen sok történt, miről a nyájas olvasó meggyőződendik, ha elgondolja, hogy az építésre évenkint 40,000 frtnál több nem fordittatik, míg palotaszerü házainkba egy-egy év alatt százezerek beépíttetnek. Itt ismét e fonalat meg kell szakasztanom, és elpanasztanom, hogy ámbár ő csak. Fölségének legmagasb határozatánál fogva az országos katholikus vallásalapítvány pénztárából templomunkra évenkint negyvenezerig menthettünk volna, évi 20,000 frtnál többet soha sem vehettünk igénybe, mert nem voltunk képesek évenkint többet előteremteni, beleért-23 !) Az Idők Tanujából, a lelkes plébános úr felszólítására. Szerk.