Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 1. félév

23. szám

Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szom­baton. — Az előfizetési díj félévre , postán küldéssel 5 frt. 25 kr., Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, s Pes­ten a szerkesztőnél (Lipót­utcza 19. sz.) s Kocsi Sán­dor nyomdai irodájában, (halpiacz és aldunasor sarkán , 9. sz. a.) helyben 4 fzt. 90 kr. a. é. RELIGIO. KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT. Pesten, martius 22-én. Sz. I. Félév. 1865. TARTALOM . A pestlipótvárosi basilica ügyében. — A szentatya levele a zágrábi érsekhez s bibornokhoz. — Fő­pásztori levelek a dec. 8-ki encyclicáról. (Folyt.) — Egy­házi tudósítások. — Szentszéki határozat. — Vegyesek. A pestlipótvárosi basilica ügyében. Ugy látszik, hogy a tél végső zord játékát űzi, s elköltöztével mindinkább ama nyájas időszak felé sietünk, mely az embert szintúgy mint a lelketlen természetet uj életre ébreszti. Minthogy ez idényben a munka nemcsak kan a mezőkön, hanem a váro­sokban is megkezdetik, illik, hogy mielőtt a lipót­városi templom körül a munkásság megindul, a mult év fölött szemlét tartsak a tisztelt nagy­közönség tá­jékozása végett. Aki a múlt év folyamában a lipótvárosi templo­mot csak amúgy külről tekintette meg, nem nagy munkásságot vett észre. A templom oldalfalai már az év kezdetével bevégezve voltak, s így vagy a propylaetsc.­­­, vagy a tornyok emeléséhez kellett fogni. Az építő bizottmány az utóbbit választotta, s itt is csak a legszü­kségesbre szorítkozott, a négy torony közül csak az egyiknek, az éjszak-nyugati­nak építését határozván el, engedve a plébános ismé­telt sürgető felszólalásának ; miután ugyanis Stof­fer Márton úr polgári kertészmester, és áhítatos neje, született Barnaszeder Anna asszony vagyo­nuknak mintegy heted részét egy 57 mázsás ha­rangban, mely felszerelésével együtt hatezer száz és még néhány forintba került, Isten dicsőségére, és a templom javára felajánlották, s e nemes éret a hátulsó torony második emeletébe helyeztetvén, alacsony függése és a negyedik ablak hiánya miatt szép hang­ját leginkább csak a Terézváros felé terjesztheti ; e harangnak, mely a templom javára már az első év­ben is háromszáz forintnál többet jövedelmezett, va­lamint az azóta öntötteknek is, melyekről alább szó­landok, az éjszak-nyugati torony harmadik emele­tébe kellene helyeztetniük, hogy a hang a Lipótváros fölött ömöljék szét. E torony emeléséhez fogtunk te­hát, s azt november hóban már az órakeretig fölvittük, s ez év derekán be is végezzük. Főczélján kivül, mint mintaképe a csak később bevégzendő tornyoknak fog diszteni előélvezetéül azon megható benyomásnak, melyet a négy torony összvégzete egykor tenni fog. Mig azonban külről csak egy torony törekedett a felhőkbe nyomulni, a templom bensejében sok tör­tént, habár csak kevesen vették is észre. Szabadjon itt épen nem vigasztaló incisum gyanánt megpanasz­tanom, miszerint igen kevesen vannak, leginkább főembereink közül, kiket e templom érdekel. A bí­boros főpapot, ő eminentiáját, s gróf Huny­ad­y László urat kivéve, nem tudok országos férfiút, kit az épület érdekelne, s kit belsejébe vezetni szerencsés lettem volna. Míg a Redoute bevégeztét alig tudta a nagy közönség bevárni, s befejezése előtt már annyira tolakodott a Chárisok és Grráciák eme fényes csarnokába — hol a régi költő szerént: „motus doceri gaudet ionicos matura virgo" — hogy a munkát fentartóztatta, az igaz Isten dicsőségére emelkedő templom bensejében, mely után Dávid annyit csengett: „deficit anima mea in atria Domini", alig tévelyeg egy-két kiváncsi jámbor árva lélek. De, hogy csakhamar visszatérjek tárgyamhoz, benn aránylag sok, igen sok történt, mert azon négyes övezetet kivéve, melyen az óriási klíp nyugodni fog, a többi ivek majd mind bevégezték, s az oszlopok is a tetőzetig vezettettek, mint mondám, aránylag igen sok történt, miről a nyájas olvasó meggyőző­dendik, ha elgondolja, hogy az építésre évenkint 40,000 frtnál több nem fordittatik, míg palotaszerü házainkba egy-egy év alatt százezerek beépíttetnek. Itt ismét e fonalat meg kell szakasztanom, és elpa­nasztanom, hogy ámbár ő csa­k. Fölségének legma­gasb határozatánál fogva az országos katholikus vallásalapítvány pénztárából templomunkra éven­kint negyvenezerig menthettünk volna, évi 20,000 frtnál többet soha sem vehettünk igénybe, mert nem voltunk képesek évenkint többet előteremteni, beleért-23 !) Az Idők Tanujából, a lelkes plébános úr felszólítá­sára. Szer­k.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék