Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 1. félév
23. szám
—M 178 ér vén még a város által az épületre szánt évi 10,000 frtot. Ha elgondoljuk, hogy mindeddig a templomra csak 426,000 frt. fordittatott, s a roppant elő-, oldal-és házfalak, a tornyok, a krypta- és templomövezetek, a faragványok, az ideiglenes templom felszerelése mindezen öszvegből kerültek elő, míg a városi Redoute, melynek régi alapfalai egy részben megmaradtak, már eddig is benső felszerelésével 800,000 frtba került, bízvást elmondhatjuk, hogy kevés pénzzel sokat, igen sokat hoztunk létre. Eszmelánczolatnál fogva meg kell jegyeznem, hogy mindez a templomépítési bizottmány érdeme. Különösen meg kell neveznem az elnököt, tek. Ságody Sándor alpolgármester urat, ki sokfelé lévén elfoglalva, teendőkkel elhalmozva, még e czélra is magát feláldozta, továbbá az ügyes tollnokot és pénztárnokot, Cserhalmay Ferencz és Benke Endre, a bizottmányi tagokat Medecz lovag és Gross orvos, a fáradhatlan gondnokokat Hampel, Dietl, Gratzer, Safranko, s a főmérnök és építész Reitter és Hild urakat. Sok történt tehát a múlt évben is, aránylag sok. De ime már a határhoz közeledtünk, hogy a nagy kúp építéséhez nyúljunk. Ez nagy feladat, s habár többé nem oly mesés és hihetetlen, mint egykor , midőn Bruneleschi a Maria del Fiore templom kúpját a firenzei tanács előtt tervezgette, amidőn mint őrült a tanácsteremből kiűzetett „tenendolo del tutto pazzo" , s habár a kúprendszer szilárdságáról már úgy meggyőződtünk, hogy a földrengés ellen nem vonunk többé az épület körül vízárkokat, s nem idézzük többé a művészről a szavakat, miket Dante a felnevezett nagy építészről elzengett: „Dai terremuoti ti ho guardato io, dai fulmini ti guardi Iddio" , mindazonáltal még napjainkban ily óriási kúp emelése oly munka, melyhez harminc-negyvenezerrel fogni nem lehet, ha csak azt évekig húzni, a felső falrétegeket a behatott elemek és nedv miatt évenként lebontani, a költséges állványokat háromszor-négyszer megújítani nem akarjuk. Azért tervezett a bizottmány már két évnek előtte nagy sorsjátékot, s kérelmét illő helyen be is nyújtotta, de kérelmétől elüttetett. Már ekkor mondá szerénységem, és hálásan említem, hogy tek. Reitter cs. k. főmérnök úr által támogattattam is, miszerint kölcsönt kell kieszközlenünk, ha a kúphoz nyúlni akarunk, de nem találtam akkor elismerő visszhangra. Azonban legfényesebb igazolásomra a múltévi lipótvárosi búcsú előnapján telt. Gross Ferencz főorvosul tervezte az azóta már ismert és megindított százezer forintos kölcsönt. Öröm és aggodalom között fogadtuk el a tervet, de csakhamar jobb reggelre virradtunk, szerencsés jóslatként üdvözöltük az első magyar biztosító társaság vallásosan hazafias, nemes, lelkesítő, érezbe és kőre vésendő azon egyhangú határozatát, melynél fogva, még a tervnek fensőbb jóváhagyását be sem várva, bis dat qui cito dat, 20.000 forintot ajánlott fel. A jóváhagyás tovább késett, a városi felterjesztés csak f. é. január hó vége felé jutott a magas helytartótanács elé, de nagys. Havas tanácsos úr oly szaporán és annyi okokkal támogatottan adta elő az ügyet, hogy azonnal elfogadtatott. Azóta a munkához fogtunk, az első magyar biztosító társaság fényes példája gyújtott, a rokonérzelmű pesti takarékpénztár 10,000 frt., mint a mai „Lloyd" az örömhírt hozza, a jeles kereskedelmi bank ugyanannyit jegyzett volna alá. Mindenütt dicső férfiak állnak az élen. Szerény önmagam Medecz lovag úr kíséretében már egyéb intézeteknél is: Ipar, Hitelbank stb. tisztelkedtünk, s naponkint körutat teszünk a fővárosban. A többi bizottmányi tagok, nevezetesen Dr. Grross úr sem késnek részvényeseket keresni. Medecz, Hampel, Gross urak egyenkint 1000 frt. jegyeztek. A biboros áldornagy, kinek székesegyházi propylaeuma, a nagyszombati gymnasium fentartása, az esztergomi seminarium, szürke nének esztergomi, s minden néven nevezendő jótékony intézetei végtelen sommákat nyelnek el, úgy hogy pénzereje habár megtörve nem, de megfogyva már, 2000 frttal járult a vállalathoz, ki, miután templomunkra már ezreket költött, újra bebizonyította , hogy jótékonysága csak ott ismer határt, hol a lehetetlenség kezdődik. Reméljük, hogy a többi főpapok és káptalanok is, habár saját megyéikben majdnem mesés öszvegeket fordítanak templomok, iskolák, és más intézetekre, nem hagynak minket vigasztalás nélkül. A jótékony alapítványokat is lehet e czélra fordítani, minthogy a rendes ötszáztéli kamat pontosan fizettetik. Illik, hogy ez alkalommal a már megpendített, vagy jobban mondva megkondított tárgyat is befejezzem, a harangokat értem. A nagy harangon kívül, még két más kisebb szükségeltetvén, megkezdettem a gyűjtést. Isten egy jótevőhöz vezetett, Schlechta Ignácz úrhoz, egy 79 éves érdemteljes polgárhoz, ki sz. István király tiszteletére 27 mázsás harangot öntetett, mely felszerelésével együtt 3000 frtba került. "... . Ő eminentiája hivatalos levélben köszönetét és atyai áldását küldötte meg a tiszteletreméltó aggastyánnak. A másik harangra, mely 2000 frtba kerül, szintén szerencsés sikerrel gyűjtöttünk. A jótevők élén a