Palásthy Pál szerk.: Religio, 1865. 1. félév
23. szám
térve mindezeket elvégezhetik, reájuk a jubilaeumi négy hét hazatérésekig van meghaszítva. Hazatérve, habár egy két hét alatt nem végeznek is, csak ok nélkül messzire ne halászszák, a jubilaeumot, elvégezvén a végzendőket, megnyerhetik. Hasonló eset, ha a gyóntató jelenben fel nem oldozhat, későbbre halasztván a feloldozást, mikor a négy hét már elmúlt. 1) Az örökös házi zár alatt élő apáczák, foglyok, betegek, felserdült ifjak, kik még az első áldozásra nem vitettek, a fölnevezett föltételi cselekedetek közül azokat végzik, melyeket végezhetik. Az apáczákat s foglyokat a pápa menti fel a templomlátogatástól a kiadott apostoli leiratjában, a betegeket pedig a gyóntató atya a templomlátogatástól és böjttől, kiszabván ennek cserében imádságot. Legelső helyen említjük a gyónást. Nincs bizonyosabb, minthogy a pápa „peccata sua confessi" szólam alatt a poenitentiatartás szentségét érti, úgyhogy a bűnbánat (contritio), habár más nehéz esetekben pótolja is a szentséget, amikor ennek felvétele anyagilag lehetetlen, a jubilaeumi kegyelmek elnyerésére teljesen elégtelen. XIV. Benedek „Fra le fatide" levelében említi, hogy ezt a római bibornoki egyesület már kimondta, s XII. Kelemen a hitküldéri állomásokra nézve, hol a gyónás néha lehetetlen, e nehézségen új apostoli intézkedéssel segitett. XIV. Benedek „vere poenitentibus et confessis" szólamot használ a „Benedictus Deus" rendeletében a) „Convocatis" rendeletében pedig (§ 46.) és „Fra le fatide" levelében a poenitentiatartás szentségét azokra is szükségesnek mondja, kiknek az utolsó gyónástól halálos bűnök nincsen. 3) A fiatalok , kik az áldozatra el nem készitvék, áldozás nélkül nyerhetik a jubilaeumot, mivel az apostoli irat „Arcano" ezeket ettől nyiltan felmentendőknek mondja: „cum facultate etiam dispensandi super communione cum pueris," „super communione" de nem „super confessione." Mivel pedig XIV. Benedek „vere poenitentes et confessi" szólamot használ, önkint következik, hogy ha a gyónás bűnbánat vagy a vétek szándékos elhallgatása által szentségtörő, és semmis, a jubilaeumi kegyelmek sem nyerethetnek el. 4) A gyónás végeztessék a püspök által a gyónásra felhatalmazott papnál. Nagy szabadság adatik ez alkalommal a gyóntató atyának megválasztására, habár ezt leginkább a két nemű szerzetesek vehetik igénybe, mivel ez a világiakra, vagy pedig a papi rendben levőkre nálunk a rendes időben nincs megszorítva, csak a püspöktől képesítve legyen a gyóntató atya. Spanyolországban, Olaszországban van megszorítás, úgyhogy a képesítés csak a férfiak gyónásainak hallgatására is adatik, nálunk ez nincsen , s ottan is az ily megszorítás a jubilaeum ideje alatt fönáll, mivel a jubilaeumi szabadság nem ad a papnak képesítést, hanem föltételezi ezt. Ezen képesíttetésről rendesen értetik, hogy a püspöktől adassék, mivel ez az Ordinarius, és pedig a papnak vagy a helynek püspökétől ; habár nem megvetendő tekintélyek állítják, hogy elég, ha a képesítés oly elöljárótól adatik, aki sajátjai fölött püspöki joghatóságot gyakorol. Ez azonban csak a quasi episcopális joghatósággal felruházott szerzetes főnökökről állíttatik , mivel máskint a zsinatokról nevezett bibornoki egyesület nyilatkozata áll, hogy a gyóntató atyának a megye püspökétől kell bírnia a felhatalmazást a gyóntatásra. Könnyítés reájok mindig, hogy annál gyónnak, kinél rendes időben szerzeteik szabályai szerint nem szabad , és a szentatya oly föltételekhez szabhatja a jubilaeumot, amilyeket akar, mondja pedig : „ut possint sibi eligere ad hunc effectum quemcumque presbiterum confessarium tam saecularem, quam regularem ex actu approbatis a locorum ordinariis." Az apáczákra nézve a választásban megszorítás van, mivel csak azok közül választhatnak gyóntató atyát, akik az ő gyónásaik elfogadására a püspöktől felhatalmaztatnak. A tudósok vitáztak efölött, s ha az apostoli irat nem szólna, a választási szabadság, mint kegyelem, kétség kivül a legszélesebbb értelemben vétetnék, s igy reájok is alkalmaztatnék ; de az ,Arcanae apostoli irat nyiltan szól „eligere possint quemcumque presbyterum confessarium, dummodo confessarius approbatus sít pro monialibus." Igy szólt XIV. Benedek is „Benedictus Deus" rendeletében : „ut sibi ad hunc effectum confessarium quemcumque ad excipiendas monialium confessiones ab actuali ordinario loci approbatum"; igy nyilatkozik „Celebrationem" „Cum autem vos" „Paterna Caritas" bulláiban is, ugy hogy erről semmi kétség többé nincsen. Azért ez ügyre az 1634 mart. 24-én a congregatio episcoporum et regularium a püspököknek utasítást adott, hogy az apáczák számára,miszerint a jubilaeumi kegyelemmel ők is élhessenek, az ő kívánságok szerint több gyóntató atyát hatalmazzanak fel. Kizáratva van a választatástól az excommunicatus, suspensus, irregularis, még inkább a depositus, kivéve a halálesetet, mikor épen más nincsen; ugyanez értetik a complex peccati sui papról is. ") .(Folyt.) KIS-MAJTÉNY, mart. 6. „Heu male diluitur teneris quod mentibus haesit !" — Becses lapjában (14. sz.) egy kis észrevételt hoz afölött, hogy t. i. mondatik, ahol mondatik az iUnió-ról , miszerint Síbja már megtörtént görög keleti román érsekség felállítása után bevégezte legyen missióját, et per consequens : „nem kell többé proselytáskodni !" Szabadjon elébe állanunk az ott ahol mondottaknak. Krisztus anyaszentegyháza mindaddig be nem végzi isteni missióját, mig egyetlen egy Isten képére teremtett ember lesz a földön, ki őt anyjának nem ismeri és nem vallja, „annak nem lehet az Isten atyja, kinek az egyház nem anyja." a) Krisztus anyaszentegyháza egyj hitben és szere ') Ferrari i. h. pag. 1015. n. 32. Bossius, Diana, Lugo, Sanchez, Gobat, Bellegambe La Croix után. Lásd Ferrari i. h. 988. lapon. 3) Ferrari, i. h. p. 994. n. 52. 4) XIV. Benedek „Convocatis" § 47. és VII. Sándor által kárhoztatott állítás : „qui facit confessionem voluntarie nullam, satisfacit praecepto Ecclesiae." Ugyanez XI. Incze által kárhoztatott állításból kitűnik : „praecepto communionis annuae satisfit per sacrilegam Domini manducationem." — A pápa a lelkek megújulását, megszentelését akarja a jubilaeum által ; különben bűnre adhatna okot, aminek gondolatja is bűnös. ") Bened. XIV. Constit. „Sacramentum poenitentiae," §. 5. 2) Hoc erant utique et ceteri apostoli quod fuit Petrus, sed exordium ab imitate proficiscitur, et primatus Petro datur, ut una Christi Ecclesia et cathedra monstretur. Ilanc Ecclesiae unitatem qui non tenet, tenere se íidem credit ? Qui cathedram Petri, super quem fundata est Ecclesia, deserit, in Ecclesia se esse confidit? Quam unitatem firmiter tenere et vindicare debemus. Nemo fraternitatem mendacio fallat. Unum caput est, et origo una, et una mater fecunditatis successibus copiosa.