Palásthy Pál szerk.: Religio, 1866. 1. félév
41. szám
324 « 1522-ben történt II Lajos által sz. Pál fejének hazánkba hozatala, mely nagy ünnepélyesség közt sz. Lőrinczre vitetett s a szent többi ereklyéi mellé tétetett le Simon zágrábi püspök által. Ugyanekkor élt Lörincz barát, mind szent élete mind művészi ecsete miatt, korának hires férfia. 1526-ban, midőn a mohácsi vésznek siralmas következményeit legszebb zárdáinak pusztulásával gyászolta a szerzet, Szolimán tűzzel-vassal pusztító csapatai e nagyszerű kolostort sem hagyták kíméletlenül. A harczhoz nem szokott szerzetesek megrémülten részint szétriadtak, részint az ellenség vérszomjának estek áldozatul. A templom felgyújtatott, boltozata bedőlt, a kolostor füstölgő falai romba estek, a sírok feldúlattak, az oltárok felforgattattak, sz. Pál sírja darabokra töretett. De sz. Pálnak ereklyéit hű fiai az ellenség dühe elől megmentették, s Szapolyainak trencséni erős várába vitték, hol azonban azok idők folytán elhamvadtak. A szerzet főnöki széke pedig a biztosabb Mária-völgybe (Marien-Thall) helyeztetett. A kolostor pompás épületei közöl csak sz. Pál kápolnája maradt csudálatosan menten az Ozmán szentségtörő kezeitől, mely azonban később, hihetőleg midőn a török újból elfoglalta Budát, szintén engedett az enyészetnek. A mintegy 500 szerzetest magába fogadható zárdának hajdani helyét ma már alig jelöli egy pár kő, mely a mulató fővárosit az emberi sors mulandóságára figyelmezteti, s Istennek, a végzet urának, folytonos imádására hivja föl. Csillag Gyula: EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK. PEST, május 12-én. Ő eminentiája az ország herczegprimása e hó 12-én a pest-lipótvárosi templomban harangokat szentelt, hová már 18 reggel főt. Somogyi Károly kanonok és Császtka György pápai kamarás s primatialis cancellár urak kíséretében megérkezett, s a helybeli főt. Ráth József, méltóságos Szabó József pápai praelatus, s főt. Sujánszky Antal prépost urak, valamint a többi világi s szerzetes papság s városi hatóság által ünnepélyesen fogadtatott. Amint a menet a templomba bevonult, a helybeli praeparandia növendékei igen szépen énekelték : ,ecce sacerdos magnus"-t, mire ő eminentiája fényes papi segédlet mellett csendes sz. misét mondott, melyre a kápolna zsúfolásig ájtatoskodókkal megtelt. A sz. mise után a menet az oltártól a harangokhoz indult, melyek a templom oldalánál voltak elhelyezve, ahol egy nagy sátor alatt egy szép oltár állíttatott föl, s a hely zöld galyakkal s nemzeti zászlókkal kidiszittetett, a rend föntartására a városi hajdúk vigyáztak. A megszentelendő harangok száma 12, melyek közöl 3 a pest-lipótvárosi templomé ; a legnagyobbik 26 mázsát nyom, sz. István király tiszteletére, melyet Schlechta Ignácz ur a templomnak ajándékozott; a második 16 mázsás, st „Angelus"nak neveztetik, mert vele fognak az ur angyalára harangozni, s a hivek kegyes adakozásából került ki, a harmadik pedig a „lélek-harang" s 170 fontot nyom; 4 harang a szegszárdi uj templomé, s ,Sz. János', ,Szűz Mária', ,Antal Klára' és ,Christus resurgens' tiszteletére; az első 20 mázsás és 86 fontos, a második 10 m. és 12 fontos ; a harmadik 6 m. és 16 f. a negyedik pedig 1 mázsás. Ezen harangokat mind ő eminentiája az ő, mondhatni, határtalan bőkezűségéből öntette s a szegszárdi templomnak ajándékozta. Egy harang volt az itteni sz. ferenczrendieké, s közel 19 mázsás, ,Alcantarai sz. Péter tiszeletére ; 1. b. Auguszt méltóságáé, 1 uj pestieké, 1 Stoffer Márton uré, ki azt Ipolysági temető részére öntette és ajándékozta; ugyanaz, aki a lipótvárosi templomnak 57 mázsás harangot ajándékozott ; 1 Hampel Antal helybeli polgár s kereskedelmi iskola tulajdonosé, ki vallásos szive sugallatát követve, azt avégből öntette, hogy általa a városon kivül lakó s kertek közt szétszórt munkások az angyali üdvözletre s imádságra buzdíttassanak. Szép, utánzásra méltó példa. A harangok legnagyobb része tehát ajándék, itt azután el lehet mondani : amilyen a fa, olyan a gyümölcse , amilyen az ember, olyanok az ő tettei, „ex fructibus eorum cognoscetis eos." Így működik a keresztény szeretet az emberekben. A szent ténykedést, melyre nagy népsokaság gyűlt össze, ő eminentiája a 81 éves aggastyán fáradni nem tudó, valóban apostoli buzgalommal végezte, mely 10 órakor véget ért, mire ő eminentiája apostoli áldását adta a nagyszámú ájtatoskodókra és visszakocsizott Budára, hová őtet fiúi szeretet s tiszteletünk kisérte azon buzgó imával, hogy tartsa ő eminentiája drága életét még igen igen sokáig. Mind a 12 harang Walser Ferencz öntődéjében öntetett, lakása Pest Terézváros nagy-kereszt utcza 1 sz. Adja a fölséges Isten, hogy főpapunk imája ezen harangokon beteljesedjék, hogy a hivek ezen szent érezek szavára buzgó imákat rebegjenek az egek urához mind élők mind holtak lelki üdveért. Haec quoties pulsata sonant, mala cuncta recedant ; Et caleat quodvis pectus amore Dei. Alma Parens Jesu, et sator hujus Stephane ! regni ; Propitium nobis reddite, queso, Deum ! Egy szemtanú. ESZTERGOM, május 8-án. Erdélyi Ignácz zsigárdi születésű esztergommegyei áldozár, volt vadkerti káplán. 1858-ban lazarista lett, s mint ilyen Chinába küldetett missionariusnak. Két év előtt irt, még a Szent-István királyról nevezett papneveldében egykori tanárának ft. Zalka János kanonok urnak s kért is nem pénzt ugyan, hanem csillogó apróságokat, ennek folytán 60 frtnyi áru küldetett neki ; dr. Argenti oda mellékelt egy hasonszenvi gyógytárt s munkájának egy példányát. A küldemény 18 hónap múlva kezéhez ért. Folyó évi februárban ezeket ugyancsak ft. Zalka kanonok úrhoz küldött levelében, mely tegnap érkezett, megköszöni. A levél ugyan merőben magán jellemü, de közérdekű voltánál fogva engedélyt kaptam belőle egyetmást közölni, miután természetes, hogy a hitküldési tudósítások, az által, mert hazánkfiától származnak, sokat nyernek érdekességükben. Igy ir : „N. f. ur. Megkaptam a mult év vége felé a becses küldeményt , igen el lévén foglalva a jubilaeum hirdetésével, csak most juthattam időhöz, hogy néhány sorban köszönetemet mondjam a jó uraknak, kik chinai testvéreikkel jót tettek. Mily nagy örömük, vágyuk volt valamit kaphatni ! Bocsánat édes főt, uram, hogy még az is jutott eszembe, mit András apostol az ur Jézusnak mondott : ,sed haec quid sunt intertantos'? bocsássanak meg a jó urak, mert tudják meg, hogy ez minden missionariusnak gyenrt