Breznay Béla szerk: Religio, 1889. 2. félév
34. szám
274 EGYHÁZI TUDÓSÍTÁS. Budapest, okt. 25. Kongnia, katholikus egyetem s kath. autonomia czimü csikkünk vége. — Itt az ideje, hogy e hosszú czikksorozatot (lásd. a Ref. II. 29. sz.) befejezzük. Az idő rá éppen a legkedvezőbb. Tegnap tartott Magyarország püspöki kara tanácskozást, melynek főtárgyai, hir szerint, a kongr.ua, a tanulmányi alapnak adandó segély és az egyházat a kath. praeparandiákban az állami felügyelettel szemben megillető autonómia ügye valának. A püspöki konferenczia eredményei nem sokára mutatkozni fognak. Addig is azonban mi kötelességünknek tartjuk az eszmék tisztázását, melyet előző czikkünkben (Ref. II. 29. sz.) a kath. autonomia akadályairól szólva megkezdettünk, folytatni és ezidőszerinti szükségleteinkre való tekintettel befejezni. Legelső s legnagyobb akadályul autonomisztikus mozgalmaink sikerére nézve múltkor azt említettük fel, hogymég most sincs teljesen átszűrődött, egyöntetű kath. közvélemény arra nézve, hogy tulajdonképpen mit is akarunkazzal az autonómiával, s miben álljon annak a lényege ? Még igen sokan vannak most is, kivált a világi katholikusok körében, akik az egyház kormányzása némely ágában oly befolyást kontemplálnak maguk számára az autonómia neve alatt, milyent például a protestáns felekezetek egyházi gyülekezeteiben a nem prédikátor hitközségi tagok, kivált az értelmesebbek s hatalmasabbak, mint gondnokok, egyházkerületi, konvent-tagok, felügyelők és főfelügyelők stb. gyakorolnak, azaz szavazattöbbségekben nyilvánuló döntő,uralkodó befolyást. És e meggyőződés helyességéről támadt balvéleményekben csak megerősödnek némely egyházi férfiúnak azon balhite által, mintha a kath. autonomia csakugyan nem volna egyéb, mint az egyház bizonyos országos ügyeinek elintézésében a világiaknak a/3, a papságnak]/;a'részben való részeltetése, a mint ezt az 1869/70-iki kath. autonomiai kongresszus megállapította. Sehogy sem tudnak némelyek megbarátkozni a kath. autonomiai mozgalom tulajdonképpeni értelmével, a kérdés velejével, az autonomisztikus küzdelmek és fáradozások végczéljával, a mi mind a három együtttvége tulajdonképpen nem egyéb mint, — ismételve hirdetjük, — az egyház Krisztustól nyert szabadságának, önállóságának, saját szellemében, saját elvei szerint való önrendelkezésének, minden bürokratikus vagy bármiképp államszolgaságos nyűgtől menten való érvényesülése. A kath. autonomia kérdése tehát lényegileg az egyház Istentől nyert szabadságának, a lelkiekben való szuverainitásának a kérdése; a kath. autonomiai mozgalom — e szerint — törekvés arra, hogy hazánkban, például mindjárt az egyházi javadalmak betöltésében, az egyházi javak és alapok kezelésében, a kath. ifjúság nevelésében a kisdedóvó iskoláktól fél az egyetemig, minden az egyház elvei és szellemei szerint történjék. Ez a kath. egyház isteni eredetű, mert magától Kr. Urunktól nyert autonomiája; ennek érvényesülése végett, ennek biztosítására uj valláspolitikai viszonyaink között megfelelő formulát kell találni, s a katholikus köztevékenység számára uj csapást kell készíteni és megnyitni, a mely uj csapáson azonban tiszteletben és épségben maradjon minden, a minek maradnia kell, még pedig elsősorban a királyi legfőbb patronatus mely az egyházi legfőbb jurisdictio kifolyása lévén, Magyarországban az egyház isteni eredetű autonómiájának egyik legerősebb egyházi, bár világi hivő mint államfő kezében levő, őseredeti támasza és biztosítéka. És ezzel elértem már fejtegetéseim fordulópontjára, amely pont egyszersmind a kath. egyház autonomisztikus mozgalmainak és azok helyes megértésének, és mindenek fölött azok üdvös azaz sikerre vezető irányzásának is fordulópontja. Ha valaha megesett, hogy kértem, most kérve kérem Magyarország papságának szíves figyelmét teljesen. Én világosan kimondom mindjárt itt, hogy : nekünk itt Magyarországban, minden kath. előtt az egyház isteni eredetű szervezete dogmájának erejéhez és fényéhez méltó világossággal és határozottsággal konczipiálva kell nyilvánulnia annak, hogy : micsoda vallásügyi politikája van 1848. óta Magyarországnak ; igen, tudnunk kell, hogy teendőink, kötelességeink teljesítésében „a fine usque infinem," alphától egész ómegáig tájékozva legyünk, tudnunk kell,miféle valláspolitikai vezérelve van tényleg ;e hazában az apostoli királynak, a törvényhozásnak, a kormánynak, a különféle felekezeteknek, és mit szólunk mi mindezekhez, azaz , hogy van-e nekünk 10 millió magyarországi katholikusunk magunknak is világos és egyöntetű, határozott végesésal bíró vallásügyi politikánk, és ha nincs, miért nincs, és hogyan kelljen szerét tennünk. Furcsa kérdések első pillanatra, de tüstént ki fog tűnni, hogy jövőnk, egyházunk hanyatlása, és sülyedése vagy áldásos virágzása van hozzájuk kötve az események elvből folyó egymásutánjának vas következetességénél fogva. Szándékosan nem enyhítem a keserű igazság keserűségét, éspedig azért, mert azt akarom, hogy valláspolitikai viszonyaink s egyházpolitikai helyzetünk prekárius, hogy ne mondjam elnyomorodott természete egészvalóságában nyilvánvaló legyen, Arra a kérdésre, hogy van-e nekünk 10 millió katholikusnak 1848 óta világosan és hariopottan konczipiált és következetesen megtartott, a katholiczizmusnak tért hódító, az egyháznak jogállásásában és befolyásában haladást mutató vallásügyi politikánk és programmunk , sajnos, azt kell felelni, hogy nincs! Arra a kérdésre, hogy van-e talán ily határozottvallásügyi politikája aZ apostoli királyi széknek: azt kénytelen az események szigorú szemlélője felelni, hogy legalább is bizonytalan, van-e, sőt még jobban megközelítjük az igazságot, ha azt mondjuk, hogy határozott, állandó ily vallásügyi politikája 1848 óta ennek sincsen. Arra a kérdésre végül, hogy van-e a törvényhozásnak, a kormánynak világos és határozott, tehát kétségbe vonhatót és soha nem ingadozó ily vallásügyi politikája a kath. egyházzal szemben, szintén nem lehet egyebet felelni, mint, hogy ..nincsen. Csak egy tényezőnek, egy hatalmas tényezőnek e hazában, egyetlen egynek — van világos és határozott, haladó és hóditó vallásügyi politikája, programmja és végczélja , s e tényező — a magyar protestantizmus!. .S ennek szolgálatába áll 48 óta a magyar állam ! Térjünk vissza emlékezetünkben, 1848-ra. Ez évnek XX. t.-czikke fordulópontot képez Magyarország vallás- RELIGIO.