Breznay Béla szerk: Religio, 1889. 2. félév

33. szám

RELIGIO. járulnak ők is azon magasztos feladatok megvalósításához, melyeket a kath. kör maga elé tűzött, s lehetővé teszik, hogy megerősödve, mielőbb a vidékre is kiterjeszsze figyelmét. Másrészről pedig egy barátságos otthont szerez­nek maguknak, hol valahányszor a fővárosba jönnek, mindig kellemes szórakozást és rokonérzésű tagtársakat fognak találni , valamint mindennemű ügyeikben a leg­készségesebb fölvilágosítást, útbaigazítást, sőt lehetőleg azok elvégzését is megnyerik, ha e végre a kör titkári hivatalát (IV. ker. Szerviták bérháza I. em. 26.) akár személyesen, akár levél útján megkeresik. Az alapszabá­lyok értelmében a kör tagja lehet minden kath. vallású, feddhetlen jellemű egyén. És pedig rendes tag: ki a ren­des tagsági díjnak (évi 8 frt) három éven keresztül való lefizetésére kötelezi magát. Pártoló tag: ki tetszés szerint járul a kör czéljai elérésére. A pártoló tagok sorában a nőket is örömmel üdvözöljük. Budapest, 1889. október 10. Lévay Imre, ideigl. elnök."­­ A Szent-István-Társulat f. hó 24-én választ­mányi gyűlést tart. IRODALOM. *** Pázmány válogatott egyházi beszédei. Beveze­téssel és szótárral. Szerkesztette Bellaagh Aladár közép­iskolai tanitó. Budapest, Franklin-Társulat, 1889., kis 8-r. XX, 204­1. Ára 60 kr. Pázmány pompás és hatalmas magyar prózájának, stylusának, az ő szavával élve szavajárásának megismeré­sére, megkedvelésére és magyaros erejének elsajátítására törekszik e csinos, két bevezetéssel felszerelt gyűjteményes munka. Iskolai és magánhasználatban igen jó szolgálato­kat van hivatva tenni. Érdekes és irodalmunk közügyére nézve érdemesnek ítéljük belőle az Előszó következő részének átvételét: „Pázmány kétségkívül legkiválóbb irodalmi nagysá­gaink egyike. Nemcsak a vele egy véleményen levő kor­társak, hanem még ellenfelei, sőt irodalmunk legjelesebb múbirái is magasztalják. Valóban, arra a helyre való, a­melyen Kazinczy, Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, szóval legékesszólóbb nagy embe­reink, prózai s költői nyelvünk legnagyobb mesterei fény­lenek. Még ha nem volnának is Pázmánynak oly jeles írói tulajdonságai, mint a milyenekkel valóban birt, akkor sem illenék teljesen elhanyagolni, vagy — úgy­szólván — kiveszni engedni műveit. Mert Pázmány műveire is illik, a­mit Montesquieu mondott a maga művéről, a­melyben a törvények lelkéről ír: inkább helyeslik majd, mintsem olvassák ; a­mit Lessing, Klopstock Messiásáról : sokan dicsérik, de kevesen olvassák, bár dicsérnek keve­sebben és olvasnak többen ; és a­mit Greguss Kölcsey munkáiról , ama könyvekből valók, a­melyeket mindenki dicsér, de kevesen olvasnak. Pázmány műveinek eredeti, azaz első kiadásai igen ritkán találhatók valahol ; és habár a nagy embert kö­vető nemzedékek kegyelete egymásután többször kiadta egyes műveit, a Kalauzt, a Beszédeket és Kempis Tamás fordítását, mindazáltal ezek is annyira elfogytak, hogy ma csak elvétve, leginkább régi könyvtárakban, akadhatni rá e művek egyik vagy másik, de többnyire megrongált és hiányos példányára. Éppen azért, mert nehéz műveihez férni, csodál­hatni-e, ha ama nagy írónk és szólónk szellemi hagyaté­kát nem ismerjük eléggé? Irodalomtörténeti művekben és iskolai olvasóköny­vekben találhatni ugyan műveiből egyes, egybe nem függő, gyakran önkényesen megrövidített, sőt megcsonkított rész­leteket, de korántsem a legszebbek és legjellemzőbbek közül, a­miért is azokból lehetetlen kellőképpen meg­ismerni személyét és irodalmi jelentőségét. Bizony, Pázmány prózája, valamint sok más régi írónké is, az evangélium nyelvén szólva, rejtett kincs és véka alá rejtett világosság, melynek pedig világítania kellene mindnyájunknak. Más művelt nemzetek nagyrabecsülik régi íróikat, és nemcsak kiadják műveiket, hanem olvassák és tanul­mántyázzák is.­­ Francziaországban a művelt emberek, de különösen az írók, jól ismerik Rabelais, Bossuet, Bourdaloue, Féne­lon és más régi írók munkáit. Macaulay említi, hogy Congreve Vilmos, angol író, Dryden János színműveihez írt elöljáró beszédében, ezt írja : „Sokszor hallottam őt (t. i. Drydent) örömmel be­vallani, hogy ha az angol prózában némi tehetséggel bir, annak köszönheti, hogy a nagy Tillotson érsek iratait gyakran olvasgatta." *) Helyesen teszi hozzá, Macaulay magyar fordítója, Csepovezy: „Hányan mondhatják el ezt íróink közül Páz­mány munkáiról?"­­) Hogy a németek mily szorgalommal és mily gyak­ran adják ki régi Íróikat, mindenki tudja. Nagy ideje, hogy megismerjük régi Íróinkat, a­kik­nek irataiból sokat tanulhatunk valamennyien. Ha kellően ismertük volna őket, talán, nem nyögne nyelvünk az idegenszerűségek, de főképpen a roppant számú németességek súlyos járma alatt."­­ Jelentés: Van szerencsénk jelenteni, miszerint dr. Müller Ernő „Moralis"-ának magyarított III. kötete, — mint Pázmány-körünk munkálatainak XVIII. folyama — e hó végével elhagyja a sajtót. A 39 évre terjedő munka mint önálló mű­ is sikerrel alkalmazható; előfize­tési ára 2 frt 70 kr. Veszprém, 1889. október hó 17. A veszprémi növendékpapság Pázmány-körének ez évi tagjai.­­ Könyvismertetés. Az orgonajáték gyakori, tan­könyve. Egyúttal vezérkönyv orgonatanitók részére. Irta Németh Béla. Pécsett, Engel Lajosnál, 1889. Bolti ára 1 frt 80 kr. — Szerző e mű­ben igen jeles termékkel szapo­rította zenészeti tankönyvirodalmunkat. Honi nyelvünkön az orgonatan irodalma még parlagon hever, és azért két­szeres örömmel kell üdvözölni minden törekvést e téren. Németh Béla ügyvéd létére oly helyes módszerrel írta meg művét, oly világos, szabatos irálylyal él és oly szi­gorú tervszerűséggel állította egybe „Orgonajáték,t. l) Macaulay, Anglia tört. I. k. III. f. 340. lap, a jegyzetben, a magy. ford. második kiad. szerint.­­) U. o. 271

Next