Dudek János szerk.: Religio, 1907.
33. szám
33. szám RELIGIO Ivek méltán jellemzik szent Imre önmegtagadó, jámbor életét: «Beatus itaque Emericus medico contentus sopore per singulas noctes, cunctis se in lecto collocantibus... in psalmis Deo decantandis vigilabat et in miusculusque psalmi fine veniam cum cordis contritione a Deo postulabat.» Egészen ezen szavakkal jellemzi szent Imrét Pelbárt, majd meg az Érdykódex (615.1.) : «szent Imre sokat vigyáz vala és kevés álmot veszen vala; mikor egyebek álom miatt elnehezültenek, ő akkoron... az szent zsoltárkönyvet éleibe vette és azt olvasta, szolgálván az Úristent és minden psalmusnak utána töredelmes szívvel és ájtatos lélekkel bűne bocsánatját kérte az Úristentől». Szent Imre nagyon szerette a tudományokat. Elvégezte kora iskolai tanulmányait és pedig részint Székesfehérvárott, részint Pannonhalmán. Latin nyelvben elég járatosnak kellett lennie, mert nevelője, szent Gellért, latin nyelven tartotta, mint tudjuk, beszédeit; tehát szent Imrével is ezen nyelven beszélhetett. Az Érdy-kódex is ezt mondja (615. 1.): «Mikoron pedig deáki tudományban értelmes volna.» Dandolo szintén «litteratus»-nak mondja. Történelmi hitelességűnek tarthatjuk, bár a történetírók erre nem is terjeszkednek ki, hogy szent Imre Isten különös kegyelméből magasabb fölfogásban szüzességet fogadott egész életére. A veszprémi szent Györgytemplomának éjjeli csodás jelenetét,s ha talán már a legenda színezte is ki ennyire és köti helyhez, nem lehet tagadni főleg azt, amit e jelenet magában rejt: hogy t. i. szent Imre tisztán, szeplőtlenül élt. Hiszen épen ez szent Imre legnagyobb és legszebb dicsősége: ezen az alapon lett az ifjúság örök példaképe. Ezt pedig csupán kemény önmegtagadó életével, testének szigorú fékezésével érhette el. Meg is említi a Legenda (c. 6.): «ieiurnis corpus maceravit, animam autem pane Verbi Dei saturavit ne carnis titulacio et dominaretur». «Deinceps autem specialiter directus a Spiritu Sancto , nonintermittebat corpus suum affligere reiurnis, vigiliis ac precibus observans mandatum benignissimi Salvatoris nostri, vigilate...» (Illyés, 351. 1.) A pannonhalmi csókjelenetet szintén nincs alapos okunk kétségbevonni, bár a történelmi kritika még nem mondotta ki erre véleményét. Valami történelmi alapjának mindenesetre kell ennek is lenni ; a kiszínezés talán már legendás művelet. A történelem oknyomozással és kritikával megvitatta és bebizonyította, hogy szent Imre atyja és az országnagyok kívánságára házasságot kötött. Érdekes jelenség, hogy ámbár már az 1110-ben készült Legenda is említi szent Imre házasságát és majdnem valamennyi történetírónál előfordul ennek följegyzése, mégis megütközik még ma is a nemzeti kegyelet szent Imre házasságának gondolatánál. «Szent István legendája (szent Imre) nejét nem említi, de valószínű, irja — Pauler Gy. — hogy atyja megházasítá. A Vita sancti Emerici csak általánosságban szól róla: (Ivirgo nobilis, utpote orta regali prosapia, beato Hemerico desponsata esset et adducta...». Ugyanennyit mond Pelbárt is, a ki ezen Vita alapján dolgozott, a mint ki lehet mutatni. Az Érdy-kódex (616.1.) hasonlóképen szól : «Azonközben, kiben őneki ingyen hite sem vala, nemes szüzet hozának őneki házastársul királyi nemből».4 Szent Imre nejéről három irodalmi vélemény van. Az első szerint II. Kresimir horvát és dalmát fejedelem leánya volt szent Imre hitvese. Ezt tartották és védelmezték Katona, Szalay L., Szabó Károly , de főleg Horváth István vitatta a mult század első felében a «Tudományos Gyüjtemény»-ben. Ma is ezt a véleményt ismerik legáltalánosabban. — A második véleményt a szent Margit legendája alakította ki, mely szerint a «görög császárnak leánya» volt szent Imre neje. Ezen véleménynek kevés követője akadt. — A harmadik véleménynek vannak ma a történettudósok között legnagyobb hivői , hogy t. i. «Stephanus contraxit amicitias cum Meszkóne Poloniae rege, XVIII. 1. füzet. 6 Szent Imre jegyesére és tisztaságára a Margit legenda a következőket mondja: «És meggondolja vala szent Imrének életét és ő szentséges szüzességét, kinek mikoron volna nemességes jegyese, görög császárnak leánya, Istentől neki megjelentetett és az ő jegyesének szeplőtelen megtartá az tisztaságnak szüzességét e életeknek mind napiban, miképen az ő jegyese szent Imrének halála után megbizonyítás. — Prav . Vita S. Elisabeth et Margarethae, 264 . Nyelvemléktár VIII. k. 16. H. H. Fontes Dom. I. 144. C. 2. — Pelbart s. L. (217.) C. «Legitur enim quod beatus Emericus modico contenlus sopore per singulas noctes cunctis in lecto se collocantibus .. in psalmis Deo dicendis, vigilabat et in uniuscuiusque psalmi fine veniam cum cordis contritione postulabat» Ugyanezen gondolat sermo III. : 219. B. — Ugyanígy ír Illyés A. i. m. 348 1. — Bonfinius i. m. i. h. «Emericus ... ab ineunte pueritia quo sanctitatis evasurus esset, facile declaravit, quippe qui cum esset somni parcissimus, a secunda fere vigilia noctis, ad lucem usque Davidicos rhythmos lectitabat et per singulos repetito mentis examine a Deo veniam implorabat». — L. még Karácson Imre dr. i. m. 15 1. ä I. m. i. h. 3 Legenda c. 5. H. H. F. D. I. 133. — Pelbárt s. 1. (217.) G. — Erdy-kódex 616. 1. — Bonfinius i. m. 138. 1. — Karácson Imre i. m. 19. 1. Pray i. m. 36 1. csak a tisztaságot emliti s azt mondja, hogy szent Imre ezt 13 éves korában (1020-ban) fogadta Istennek Veszprémben. 1 Legenda c. 3. 4. II. II. F. D. I. 131—132. — Pelbárt s I. (217.) H. — Érdy-kódex 616. 1. — Bonfinius i. m. 138. 1. — Illyés A. i. m. 348. 1. 2 I. m. 530. 1. 3 S. I. (217.) G. 4 616. 1. — Bonfinius i. m. 139. 1. ennyit mond. (liber 1.) «... quare excellentissimam forma et virtute virginem ac regali genere natam, huic desponsat páter ;... sed maiorem (si dici potest) quam antea castitatem servare comparit. Quin etiam uxorem, quam virginem Emericus acceperat sub coniugalis practextu consueludinis castissimam, santissimamque praestiterat, ratus multo fore praestantius, virtutum quam liberorum foecunditate pollere». 139. 1. 561