Hanuy Ferenc szerk.: Religio, 1913.
1. szám
12 RELIGIO LXXII. évf. 1913. és közöltem vele azt a gyanúmat, hogy alkalmasint hamisítvánnyal van dolgunk. Teljesen igazat adott nekem és hozzátette azt is, kár volna vele egy percig is vesződni. Azt én is látom, felelem, de nem tudom elképzelni, hogy lehetett a hamisító oly ügyetlen, hogy magával a szokatlan ékírással árulja el magát. Azóta sokat töprengtem a dolgon és lassan-lassan derengni kezdett a fejemben a hamisítás históriája. Biztosra vehető, hogy a henger csakugyan Mezopotámiából került Kalocsára, amint azt anyaga és ajándékozójának nyilatkozata elárulja. Ha tényleg ott hamisították, a hamisítás ügyetlen mivoltát megérteni nem is volna nehéz. Az arábusok nagyon jól tudják, hogy a frendzsik az ilyen antikákat busásan megfizetik. Nem csoda, hogy az auri sacra fames kísértésbe hozza őket, hogy akár genuin, akár hamisított antikákat mennél nagyobb számban hozzanak forgalomba. Magától értetődik, hogy ilyen gondolatok elsősorban azok fejében támadnak, akik szemtanúi voltak annak a lázas, türelmetlen kutatásnak, mely európai tudósok vezetése alatt a régi Mezopotámia telljein, romhalmazain folyik. E pénzéhes, szegény ördögök a török törvény ellenére suttyomban maguk is ásatnak; egyik-másik kezén sok ékiratos felirat fordul meg. Szövegüket — persze — nem értik, nem is törődnek vele, de a jelek alakjára nagyjából visszaemlékeznek és az ékírás technikájába csakhamar belejönnek. Az ilyen arabusok vagy analphabéták, vagy ha olvasni tudnak, csakis az arabs betűket ismerik. Minthogy más nyelvekről és más írásmódokról sejtelmük sincs, eszük ágában sem juthat, hogy az ékírás balról jobbfelé halad, nem pedig megfordítva, mint a Korán ékes betűi. Ha tehát a kalocsai hengert bennszülött arabus hamisította, nyilvánvaló, hogy a maga módja szerint az ékiratos jeleket jobbról balfelé vetette, aminek természetes következményeképen a vízszintes ékek legnagyobb része a rendessel ellenkező irányt mutat. Remélem, ezt a «leleplezés»-szerű közleményt senki sem veszi résznéven. Elbeszélésem elrettentő például akar szolgálni annak illusztrálására, hogyan jár az ember, ha ahelyett, hogy az igazságot felismerve a következményeket rendületlenül, félelem nélkül levonja, értéktelen érzelmi momentumoktól vezetteti magát. Az én szeretve tisztelt kalocsai ismerőseim pedig bizonyára meg fogják bocsátani ezt a kis indiszkréciót, amely sem rájuk, sem a Patasich alapította nagyszerű, a XVIII. századbeli ideológiai irodalom dolgában páratlan könyvtárra árnyat nem vet, nem akar vetni, sőt egyáltalában nem is vethet. Az itt megbeszélt henger utóvégre is csak ajándék, ajándék marhának pedig nem szokás odvas fogát nézni. Kmoskó Mihály dr. A keleti egyház egyetemes jogfejlődése. A keleti egyház egyetemes jogfejlődésének alaptörvényei nem lehetnek mások, mint amelyek a törvényhozás hatalmával fölruházott intézmények jogkörét alkotják. Ezeknek elseje magában foglalja az első törvényt, amely azt mondja, hogy a hozott határozat vagy törvény jogereje a törvényhozó hatalom terjedelmével egyenes viszonyban áll. Oly általános ez a szabály, hogy az alól kivételnek helye nincsen. A keleti egyház egyetemes jogfejlődésének kérdése tehát ugyanabból az alapból indul ki, amely a törvényhozó hatalom és a hozott törvény érvényessége közt az egyenes arányt, mint nélkülözhetetlent, állapítja meg. Erre támaszkodva állítjuk föl a tételt, hogy a keleti egyház jogfejlődésének egyetemes jellege a XI. század közepén túl nem terjedhet tovább. A tétel első része a jogbölcselet körébe vág, a másik részt pedig az egyháztörténelem bizonyítja. Azáltal, hogy a keleti rész elvált a központtól, elvesztette a törvényhozó hatalom alapforrását is. Egész természetes azonban, hogy az elszakadt Kelet egyházjogászainál a keleti egyház jogfejlődésének egyetemes jellegével találkozunk egész a mai napig. A szerves életfejlődést nem lehet egykönnyen megakadályozni s ha elvetettük az erkölcsi alapot, a szervi élet továbbfejlődése, ha nélkülözi is ezt az erkölcsi alaperőt, de a benne lévő erőnél fogva tovább kíván fönnmaradni. Ez azonban már nem igazi fejlődés, annál kevésbbé egyetemes. Ily körülmények közé jutott az elszakadt keleti rész azáltal, hogy elhagyta az erkölcsi alapot, mely nélkül a valódi fejlődés ki van zárva. Mivel azonban a természetfölötti életforrás elvesztésével a természetes életerő nem szűnt meg benne, onnan van, hogy a keleti egyházjog az idők folyamán, tényleg továbbhaladt, előhaladása azonban csupán részleges fejlődés jellegével bír. A keleti egyházjogászok, hivatkozva a konstantinápolyi pátriárkai szék kiváltságos helyzetére, melynek alapján azt mint központot tekintik, a konstantinápolyi pátriárkák sok intézkedését olyannak veszik, mint amely a keleti egyetemes egyházjog tekintélyes és tényleges részét képezné. Ezen egyházjogi vélemény a szoros értelemben vett keleti egyházban ma annyira általános, hogy annak elvi kijelentésével a keleti szakadár egyházjogi gyűjteményekben hivatalos alakban is találkozunk. Onnan van, hogy a keleti egyházjogi gyűjtemények az egyetemes tételes jog keretén belül sok oly intézkedést sorolnak föl, melyeknek egyetemes jellegéhez nemcsak kétség fér, hanem amelyeknek általános jogerejét a jogbölcselet alapján is tagadnunk kell. Ily tételes intézkedések köréhez tartozik mindenekelőtt a konstantinápolyi pátriárkai székhez kötött számtalan törvény, melynek egyetemes joghatályát el nem ismerhetjük. Milasch Nikodém, dalmát keleti püspök és hírneves egyházjogász (NpaBO-