Kiss János szerk.: Religio, 1915.
7. szám
480 zámboy béla döntő igazságai; a toll röpül, az ívek telnek, az órák múlnak s este, egy-egy szakasz végén megalázkodva hajlik meg a fej : Domine, tu et in me omnipotenses ! A lélek, a gondolkodó elme szinte anyagilag, érzékileg érzi, mint esnek reá s belé a gondolatok. S hogy ez ideák mégis véget érnek, az az egyén nagy tökéletlenségének, szive hidegségének s annak a homálynak tudható be, amely Jézus szent nevét, édes, kedves, imádandó alakját, isteni személyét, elragadó életét, lelket kormányozó beszédeit födi bennünk. Mert Jézus Krisztus s minden, ami Vele összefügg — Nervmann bíboros szép kifejezésével élve — az a tenger, amelynek tökéletességeiben elvesznénk, ha minden cseppje életet nem adna. Milyen igaz, milyen okadatok szent Ágoston sóhaja: Domine, noverim Te! Menjünk át tehát az Úr beszédjének minket részletekben is érdeklő, tulajdonképeni tárgyalására, hogy abban, amit tőlünk kíván, jobban megismerhessük őt. * * * Aki megfigyeli az életet s annak folyamatát, végét, követelményeit és az utána következőket a hit szempontjából nézi, aki itt idézésünket nem célnak, hanem annak veszi, ami valóban, vándorlásnak; aki az élet esélyeit nem látja véletlennek, fátumnak, kizmetnek, hanem egy felsőbb, isteni, szerető Gondviselés rendelkezéseinek , az előtt itt e földön minden áthatolhatatlan homályba borulna, ha nem volna Jézus, aki programmbeszédjében vezető, világító sugarakat küld számára. Mivelünk is úgy van, mint a pusztában bolyongó zsidókkal történt, előttünk is tüzes oszlop jár, a mi Urunk és Mesterünk, Dominus meus et Deus meus. Benne van a lelkünk legmélyén a vágy a tökéletesedés után. Nem csoda. Az ördög paradicsomi, azaz a paradicsomból kiűző szavát : olyanok lesztek, mint istenek, eritis sicut dii, s mely romlott természetünk gőgjében megmaradt, az Úr Jézus, aki ez értelemben is «teljesíteni» jött, mint isteni kertész, égien nemesítő ággal oltotta be: legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes. Megkapó ellentét. A sátán e szavával felkeltette az emberben a gőgöt, Isten megvetését, az engedetlenséget.