Kiss János szerk.: Religio, 1915.
7. szám
a helyi beszédről 481 Az, aki elmondhatta működéséről : a világ fejedelme ki lesz dobva, szintén Istent tűzi ki végcélul, de teljesen más úton, tökéletességeinek, szentségének utánzása által. Amint az Úr egész működése, célja, terve, homlokegyenest ellenkezik a sátánéval. Nézzük csak, mit csinált ez a szentnek, tökéletesnek alkotott emberrel s emberből. A paradicsom a béke, a szeretet, az egyetértés tanyája volt. A bukott ember — mutatja az első szülők elsőszülött fia — gyűlöl, engesztelhetetlenül, a vérig, a testvérgyilkosságig. A teremtett állapotában élt ember feltétlen ura volt természetének, érzékiségének, indulatainak, a test teljesen alá volt vetve a léleknek. Hogy mit csinált velünk s belőlünk a bűn, azt mutatja az ószövetség, melyben a paráznaságnak istennője volt s maga a kiválasztott nép, melyet emiatt ért a legtöbb csapás, melynek legszentebb királya ebben vétett a legsúlyosabban. S azóta? Most? Ez Christos Domini inficit. Jól mondta volt egyik hivő, egyetemi tanár-barátom : a vízözön csak negyven napig tartott s Isten megígérte, hogy egyszer volt s többé nem lesz ; az ember pedig maga magára bocsát egy másikat, nem víz, hanem bűnözönt s belevész, elmerül, ha Jézus nincs. A paradicsomi embernek szava, tette egybehangzóit gondolataival, érzelmeivel. Azóta? Csalfaság, álnokság, politika — a szó legrosszabb értelmében — az életeleme. E vétek előtt a föld királya nem ismerte a hevességet, indulatosságot, nem tudta, mi a harag. Utána? Fojtogat, mint a boszorkánynyomás, ha elszenvedett sértésért bosszút nem álltunk, lett légyen az még oly rövid szóval, vagy csak futó tekintettel is. S amíg mi megkívánjuk, hogy a mi hibáinkat, fogyatkozásainkat, gyarlóságainkat mindenki elviselje, mi minden csekélységért felpattanunk. Az Isten által teremtett lélek egyik legtermészetesebb hajlama — szinte azt mondhatnók, ösztöne — a könyörület, az irgalom; a boldoguláshoz feltétlen eszköze az okosság; legszebb díszeséke a megállapodott, törhetetlen jellem. Az áteredő bűn szomorú következménye volt, hogy az első helyébe a keményszívűség, a másodikéba a célösszetévesztés lépett; a jellemet felváltotta a vajgerinc. Úgy tanultuk, hogy a pokol szelleme a legkitűnőbb lélek-