Kiss János szerk.: Religio, 1915.

7. szám

a heoyi beszédről 479 S ennél az Úr által szemünk elé helyezett eszménynél az a szép, az a megkapó, hogy bármilyen magasztosan ideális is, nem chymera, nem elérhetetlen fata morgana, hanem olyan magaslat, amelyre, önlegyőzéssel, erőfeszítéssel ugyan, de mindenki feljöhet, aki csak akar : király és koldus, pap és hivő, gazdag és szegény, tudós és tudatlan. Valóban: katholikus kép. Küzdenünk mindenesetre kell. A vezényszó : aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem. A hivő szükséges jellemvonásainak Jézus szavaiban feltün­tetésével már a harmadik fejezethez, a 10-ik oldalhoz jutottunk, s még mindig csak az elején tartunk. Nem az a különös, hogy még, hanem az, hogy a bevezetésen már túl vagyunk. Jézus Krisztus élete, működése, beszédei egy-egy végtelen tenger, me­lyet kiüríteni nem lehet. S ha a katholikus dolgokról iró mégis a munkája végére jut s aquinói szent Tamás példájára elmondja a záró Ave Máriát, elmondhatja az angyali mesterrel, csakhogy sokkal jogosultabban : gyarlóságom, tudatlanságom immár letéteti velem a tollat, Uram. A katholikus tudományokkal, különösen az aszketikával fog­lalkozók mindannyia egy igen különös lélektani tüneményt figyel meg önmagán. Azt a papot, aki a világtól, várostól jó messze eső, hegyek­völgyek s olyan utakkal elválasztott, szinte hermetice elkülönzött faluban működik, ahová s amelyeken ritkán téved valaki, s ha jön, az a barátság, a szeretet hősies jele : izolált magányában két végzetes veszedelem fenyegeti : az elparasztosodás s a pohár­szerelem. A lelki élet, a maga kedves gyakorlataival nem tölti be vagy: nem tölti ki a napot teljesen. Azt a sok órát, mely a be­csülettel végzett kötelességteljesítés, házi gondok, lelkigyakorlatok mellett is még megmarad, a szükséges szórakozás, felüdülés idejét leszámítva, csak a Szentírás szavának követése foglalhatja le: ama scientiam scripturarum, et carnis vitia non amabis. S ezek között a kedves órák között akad egy-egy Istenál­dotta perc, amelyben mint a villám csap le a gondolat: ez jó volna, ha meg lenne írva. S másnap, egy kis Szentséglátogatás után, ha a munka megkezdődik, felelevenül az a sok szép gon­dolat, melyet hallottunk, olvastunk, átelmélkedtünk, az évi exer­citium soha el nem mosódó, az örökkévalóságot elénk táró

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék