A Budapesti Híradó 1844-1848 között hetente négyszer (a legutolsó hónapjaiban hatszor) megjelent lap volt. A Világ megszűnése (pontosabban átalakulása) után 1844. július 2-án új lapként, új cím alatt, mint Budapesti Híradó folytatódott egészen 1848. június 15-ig. A Dessewffy Emil gróf által 1844. július 2-án megindított lapot Szenvey József szerkesztette 1848 március 15-ig. Ekkor Vida Károly vette át a szerkesztést a lap megszűnéséig, 1848. július 15-ig. Irányvonalát „fontolva haladó” konzervatívnak nevezhetjük. A Budapesti Híradó olyan szakmai újításokat hozott, amelyekkel korábban a Világ, ugyancsak Szenvey szerkesztése alatt, nem dicsekedhetett. Ilyen volt mindenekelőtt az, hogy elsőként jelent meg Magyarországon hetenként nem két, hanem már négy alkalommal, kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap. A Világhoz hasonlóan a Budapesti Híradó is Landerer és Heckenast nyomdájában készült. A lap élénk, jól tájékozott, sokfelé figyelő, fővárosi színvonalú politikai orgánum volt. Részletes országgyűlési beszámolókat közölt saját tudósítói tollából. A Diéta befejezése után utóbb természetesen a megyei tudósítások vették át ezt a teret. Számon tartotta a lap az irodalom, tudomány, művészet, színházi élet új mozzanatait is. Előfordult, hogy „tudományos világ” cím alatt mindjárt a szám élén foglalkozott Hanák János, Fuchs Albert, Nendtwich Károly és mások új természettudományi munkáival. „Külföldi irodalom” cím alatt időnként francia és német tudományos munkák, így J. Liebig kémiája ismertetésére is sor került. 1845 júliusban Fáy András a takarékpénztárakról, augusztusban Vásárhelyi Pál a Pest-szegedi csatorna tervéről, december végén dr. Schoepf, a jeles orvos, a közegészségügy helyzetéről tett közzé hosszabb-rövidebb írásokat a Híradó hasábjain. A Budapesti Hírharang című rovatban, az egykori Pesti Hírlap nyomába lépve, Nagy Ignác közölte csípős megfigyeléseit a két város életéről. A külföldi híranyagot hivatalos közlemények, hirdetések követték.
