Az Ifjúsági Magazin (IM) - alcíme szerint a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség havonta meqjelenő képes folyóirata a 14—18 éves fiataloknak - 1965. novemberében indult, és évtizedekig a magyar tinédzserek kedvenc olvasmánya volt.
Az első szám bevezetőjében így írt az IM-65 szerkesztősége:
„Kedves Barátunk! Reméljük előlegezed nekünk a bizalmat, hogy barátunknak nevezzünk, noha még csak az első lapszámunkat vetted kezedbe. Mi azonban bizakodunk, hogy ez a találkozás hosszú időre szóló lesz és kölcsönösen igaz barátsággá mélyül. Szeretnénk, ha így lenne, mindent meg is teszünk érte. Szerény bizonyságul szolgál erre első számunk. Szándékaink, törekvéseink talán már eléggé érezhetően tükröződnek benne. Mi neked és barátaidnak - nektek (bár úgy is mondhatnánk nekünk) fiataloknak, 14-18 éves forrongó fiatal embereknek készítjük lapunkat, s legnagyobb örömünk, munkánk sikere az lenne, ha magatokra - vágyaitokra és kívánságaitokra, örömeitekre és gondjaitokra ismernétek oldalain. Hitvallásunk, hogy őszintén igaz szóval, baráti segítő szándékkal szóljunk életünk dolgairól, s együtt, közös erővel szeretnénk megoldani, hogy szebbé, értelmesebbé formálhassuk életünket. Ehhez a ti közreműködésetekre, segítségetekre számítunk. Ajtónk nyitva áll mindenki előtt, lapunk várja kérdéseiteket, kívánságaitokat, megoldandó problémáitok felvetését és önálló alkotásaitokat egyaránt Reméljük egymásra találunk.”
A lap a rendszer korlátozott nyilvánosságához képest színesen mutatta be a hazai és külföldi popzenei élet aktualitásait. Hasábjain lehetett először olvasni Magyarországon a Rolling Stonesról, és külön divatrovat szólt a korabeli trendekről. A Kádár-rendszer konszolidációjának jellegzetes terméke volt a magazin: olyan tartalmat adott a fiataloknak, amit ők szívesen olvastak, ezáltal a becsomagolt ideológiai üzenetek is célt érhettek, így kezelhetőbbé, kompromisszumkészebbé válhattak a kiadó szándékai szerint legalább is. Az IM a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) hivatalos lapja volt, így tekinthetjük a hatalom meghosszabbított karjának.
Az IM kezdettől feladatának tekintette a párbeszéd megteremtését a párkapcsolatokról és a szexről. A tizenévesek a lap újságíróitól kérhettek tanácsot kényes kérdésekben. A szexről való beszéd legfontosabb felülete a Doktor úr, kérem… című rovat volt, amely az évtizedek alatt összeforrt Veres Pál szexológus nevével. A hetente érkező levélmennyiségtől állítólag nem lehetett az irodájába lépni. Ő egy igazi korabeli celeb volt, az 1980-as évek második felére ő lett az ország talán legismertebb tiniszexológusa, akinek tanácsai még Hofi Géza kabaréiba is bekerültek. A negyven év felettiek közül aligha akad olyan, aki ne emlékezne Veres Pál szaktanácsaira, amelyek néha szájbarágósan, előre megírtnak tűnő kérdésekre válaszolva, de sok humorral és tagadhatatlanul hatékonyan igazították el a felnövekvő nemzedéket a testi szerelem ügyeiben.
A hetvenes évekre enyhült, de azért megmaradt az ideológiai nyomás. Az időszak liberalizációja következtében a magazin nem csak tartalmilag zárkózott fel a modernizálódó világ követelményeihez, hanem küllemében is megújult: 1978 októberétől színes nyomtatásban jelent meg.
A nyolcvanas évektől az erkölcsi elvárások és az egyre könnyedebb témák kettőssége, a fokozódó ideológia mentesség jellemezte a lapot: a nudizmus, a topless, az AIDS és óvszerreklámok témáin, illetve a szexshopok megjelenésén is nyomon követhetjük a Kádár-rendszer erózióját.
Az IM még a nyolcvanas évek végén is tartotta egyeduralmát az ifjúsági lapok piacán, hiszen hazai versenytársa nemigen volt, külföldi tinilapokat pedig csak a bőrönd alján becsempészve hozhattak haza a Nyugatra utazók.
Gyűjteményünk a kezdetektől a rendszerváltásig tartalmazza a magazin valamennyi lapszámát.
