Az Irodalmi Szemle egy magyar nyelvű irodalmi és kritikai folyóirat. 1958-ban indult, és 1963-ig kéthavonta, 1964 óta évente 10 alkalommal, 1991 óta havonként jelenik meg. Sokáig a csehszlovákiai magyarság egyetlen magyar nyelvű irodalmi lapja volt, ez meghatározta tematikáját is. A magyar nemzeti kisebbség nemzeti és kulturális önismeretét segítette, s az irodalmi műfajok mellett a nyelvműveléssel, a néprajzzal, a történelemmel, a képző- és színházművészettel is foglalkozott. Emellett mindmáig ápolja a cseh és a szlovák irodalom értékeit, s kitekint az anyaország és az egyetemes irodalom fő áramlataira is. A folyóirat az anyaországi és a környező országokban élő magyar íróknak, nyelvészeknek, műfordítóknak is biztosított és biztosít publikálási lehetőséget. Az orgánum egyik alapítója, s egyik szerkesztője (1958-1970) haláláig, Fábry Zoltán író, publicista, kritikus volt. Főszerkesztői: Dobos László alapító főszerkesztő (1958-1968), Duba Gyula (1968-1983), Varga Erzsébet (19831990), Grendel Lajos (1990-1992), Tőzsér Árpád (1992-1996) és Fonod Zoltán (1996-tól).A Fórum Kisebbségkutató Intézet (Somorja, Szlovákia) együttműködésével megvalósult digitalizálás keretében most tartalomjegyzékkel ellátva, teljes szövegében kereshetően tesszük közzé az 1958-2014 közötti időszak Irodalmi Szemléinek összesen 575 megjelent számát, melyekben közel 12 ezer cikk/ tanulmany/vers található. »„Kitörni önmagunkból” - ezt gondolta a legfontosabbnak Fábry Zoltán 1958-ban a lap indulásakor. Ma viszont már parancsoló tény, hogy megmásíthatatlanul létezik a szlovákiai magyar irodalom. Az Irodalmi Szemle érdeme és erénye, hogy a „semmiből” a társadalmi lét széléről a nemzeti megmaradás veszélyhelyzetéből a magyar irodalom eljutott odáig, hogy ma már négy nemzedék jelenlétét mondhatja magáénak a folyóirat. Nemcsak lehetőséget teremtett az alkotók számára, hanem a „kitörés” lehetséges változatainak, módozatainak megtalálásában is segített azáltal, hogy a lap szerkesztői sohasem kötelezték el magukat egyetlen művészeti vagy esztétikai irányzat mellett sem. A tehetség segítése és az egyetemes emberi, irodalmi, művészeti értékek felé való igazodás volt mindig a legfőbb célja.
