„Végre elértük azt, hogy a magyar repülésnek is van újságja. Mostoha körülmények között vagyunk. Minden sportot támogatnak, kezdve a horgászoktól a fotbalig, csaknem mindegyiknek van szaklapja. Támogatják őket minden oldalról. Nagy vállalatok hatalmas összegeket adományoznak fejlesztésükre, féláru vasúti kedvezményt kapnak stb.
A legszebb és legnemesebb sportot, a repülést nálunk sajnos, nagyon mellőzik, elhanyagolják. Megnemértés kíséri minden kísérletünket. Azt hangoztatják, elég volt már a repülőkből!
Belátjuk, hogy elég rémületet okoztak a harci gépek. Semmi köze nincs azonban ehhez a sportrepülésnek és a modelezésnek. Csak elfogult nyárspolgár talál párhuzamot. A háborúban részt vettek a technika összes vívmányai a motorkerékpártól a rádióig. Ezen az alapon akkor ne használjuk egyiket sem! Hogyan akarunk akkor az olimpiászra menni? A magyar sportrepülés világhírű volt. Repülőmodelezésben nem egy világrekordot döntöttünk meg. Nagy szó, ha számításba vesszük, hogy 8 milliós nép vagyunk és elvittük a pálmát 80 és 260 milliós nemzetek előtt!
Reméljük azonban, hogy az illetékesek figyelmét sikerül majd felhívni és támogatásukat megnyerni.
Lapunk egyelőre semminemű támogatást, kivéve erkölcsit, nem kap. Kérjük ezért szíves türelmüket kedves olvasóinknak, ha a kiállítás és szűk keretek kívánni valót hagynak maguk után. Nem áll még módunkban bővebbet, többet adni. Tekintetbe kell venni a papírhiányt, a magas nyomási költségeket. Minden kezdet nehéz. Ez a kezdet különösen. Kérjük tehát, ne kedvetlenedjenek el, mert csak néhány oldal terjedelemben jelenünk meg. Lesz még idő, amikor már többet nyújthatunk. Lassan megy a kapcsolatok kiépítése a külföldi szaklapokkal is. Elhatároztuk azonban, hogy minden nehézséget legyőzünk. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha olvasóink is támogatnak bennünket. Jó repülést! Szerkesztőség.” (1947. 1. szám)
