10-es Honvéd, 1917 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1917-07-15 / 1. szám
2 1917. 10-ES HONVÉD hangjai mellett ment „Előre“ a Koropiecz felé. Nem mintha harcokba, küzdelmekbe, a halálba, de mintha lakodalmi nászba ment volna az ezred. Pár nap múlva már a monasterzyskai harcterületen voltunk. Ott vannak az uj ezred elsőként elesett hőseinek fehér fakeresztjei. Azután jött az uj ezred igazi tűzkeresztsége, Podwiczolky, hol az ezred — már ismét saját hadosztálya kötelékében — megrendithetlen nyugalommal állta s védte ki egész nap az arcban és oldalakban jövő támadásokat. Ez a nap kovácsolta össze bizalomban és önbizalomban a parancsnokokat és legénységet. Azután jöttek rövid pár nap múlva a fényesen visszavert horozankai orosz lovas és gyalogsági tömegtámadások. Majd jöttek a román fronton a görgényi harcok, Labul-Scurt, Cotia, Szovátavölgy, majd az Uz-völgyi súlyos, dicsőséges harcok, Poiana Uzului elfoglalásával, majd a gyimesi védő harcok s végül a „Magyaros". Mintha egy égi, mennyei bűvös álom volna a 3. hadjárati évnek fényes diadalutja, hol az ezreddel mindig, mindenütt „együtt volt az Isten és a diadal". Mintha álom volna, melyből eltűnt a harc, a fáradtság, szenvedés, nélkülözés s csak a megtörhetetlen hit, bizalom, a szép emlékek, a hit és dicsőség maradtak meg. És még egy: a néma fakeresztek Brest-Litowsktól a Magyarosig. A néma fakeresztek, melyek alatt a magyar haza szabadságának, nagyságának, jövő boldogságának hősi halált halt mártirjai alusznak, a hol megdicsőült lelkeik a néma kereszteken át szólnak, kérnek, esdekelnek hozzánk és intenek szent kötelességeinkre: „árváink apjukat, özvegyeink gyámolukat keresik, ne hagyjátok el!" A tizedik ezred és Borsod-, Heves-, Zemplén-vármegyék, valamint Miskolcz thjt. város áldozatra kész, nagylelkű közönsége már régen megértette a néma fakeresztek alatt alvó hősök lelkeinek egyetlen vágyát s apjuk lett az árváknak, gyámolitójuk az özvegyeknek s már eddig is többféle módon lerótta a haza hősi védelmében elesettek iránt a hála adóját. A tizedik ezred azonban látja, érzi, hogy az a különben szép összeg, ami máris összegyűlt, igen kevés még ahhoz, hogy a még mindig nem fogyó, de egyre nagyobb számú özvegyek bánatos könnyeit letörölje s az árvák kesergő panaszait elhallgattassa. Azért , amit eddig az ezred rajta kívül fekvő okokból nem tehetett — lapot indít, hogy annak egész jövedelmével az ezred özvegy- és árvaalapját növelje. Nagy és nemes céljaink vannak, melyekkel nem csak az elhagyottakon akarunk majd segíteni, de amelyekkel a magyar nemzeti kultúrának is áldozni akarunk. Azért elsősorban a három vármegyéhez, de általában a nemeslelkű magyar közönséghez fordulunk s kérjük, hallgassák meg ők is a néma fakeresztek alatt alvó 10-es honvéd gyalogezredbeli hősök siri szózatát: „árváink apjukat, özvegyeink gyámolukat keresik, ne hagyjátok el!" Áldó imádság. Irta: Dömötör György, 10-es honvéd lelkész Megáldalak téged 10-es honvédek lapja, áldásával a magyarok Istenének, kinek szent nevében indítunk el hóditó utadra. Megáldalak téged áldásával a magyar hazának, melynek édes anyai szerelméről fog zengni dalt a felajzott lant arany lapjaidon. Megáldalak tégedet a bajtársi szeretet nevében, mely a mi talizmánunk, a mi drága vezérlő csillagunk. Megáldalak az örökkévalóság nevében, mely hisszük, osztályrészed leszen. Áldott legyen a pillanat, melyben kedves hirnökül érkezel most, midőn a honvéd név dicsőségesen száll ajkról-ájkra, innen és túl szent határain a magyar hazának. Áldott legyen a hely, ahol meglátod a fényes napvilágot, itt, ahol a magyar dicsőség tetőpontján állunk, a Magyaros ormain. Áldott legyen a gondolat, mely életre hívott, amelynél most nincsen nagyobb, nincsen szebb gondolat. Áldott legyen a név, mely fel van írva fenkölt homlokodra, amely drága név Isten neve után minden név felett vagyon. Áldott legyen a nemes cél, melyet munkálni fogsz lankadatlanul, minden földi sikert meghaladó sikerrel. Áldott legyen minden fillér, melylyel gazdagítod az árvák és özvegyek összekuporgatott filléreit s amelylyel letörlöd könnyeit az elhagyottaknak, kiket e szörnyű háború tett földönfutókká széles e hazában. Áldott legyen az ajk, mely áldani fog téged; a szem, mely figyelemre méltat; a szív, mely magába zár. Áldott le-