10-es Honvéd, 1918 (2. évfolyam, 1-21. szám)
1918-10-15 / 20. szám
1918 i6-Es nosvéti 13 folyt a vér és vergődtek a kezében, ő nevetett és ijesztgetett vele tacskó lányokat. — Na, urfi kezgyük mán, — szólt oda hozzá egy vén őrmester. Neki mindig a madarak jártak a fejében. Mi lesz ezekkel a két vonal között, ha megkezdődik a tüzelés Az ő rajának kell elkezdeni az előnyomulást. Kiadta gyenge hangon a parancsot. Az öreg emberek mellette még vártak kissé, olyan kár volt a csendet megzavarni. Loholtak mellette, sürgették mi lesz? Valami fura érzés szállta meg. Mászott a fa felé, mintha a madarakra akarna vadászni, aztán lőtt egyet feléjük. Az öregek is lassan tüzelni kezdtek, a köd tisztult. Előre kellett kúszni még. A fejét a földre nyomta és remegve túrta sapkájával a homokot, előre nézett és látta, hogy a két madár már a fa alatt fekszik. Lelőtte őket. — Furcsa, gondolta magában és az öregekre ordított: Gyerünk ! Gyerünk! Ő hátrább maradt. A többiek már előbb voltak és jött a tartalék is. Nagy volt a zaj, a géppuska sziszegve szólt a feje felett Látta, amint az öregek, ott elől, hátranéznek és fenyegetik . Integettek, hogy másszon gyorsabban utánuk. Remegve kúszott a fa tövéhez, azt hitte, hogy megbújhat. Többen feléje tartottak, kik szintén ott akartak lapulni A tüzérség megérkezett és beleszólt a harcokba ... zzz ... zzz... Három csapást érzett magán. Tudta, hogy meglőtték. Zsibbadná lettek tagjai. A lábát se bírta vonszolni. Lefeküdt a hátára. Ott feküdtek mellette a madarak. Mosolygott. Ők élnek még és hátukon feküsznek. is. Majd ha elszállítják őt, hazaviszi a sebesült bajtársait és megszelídíti őket. Örült... Érdekes lesz! Valami elhomályosodott szeme előtt. A szájához nyúlt és a a vért, ami kibuggyant, letörölte. Sokáig nem bírta ki. Hörgött. „Anyukám .. a madarak a madarak “ — emlékezett, úgy mondta régen, akkor Üvegesedő szemével felnézett a kékségbe Élvezte a reggeli pompát. A kristályos, tisztuló levegő oly kellemes volt. Szép kék ég... csak néha surrant át rajta egy-egy zizegő valami, egy száguldó felhő .. zzz... zzz... Fecskék. A fiú azt hitte. Szárnyuk suhogását hallotta és azt motyogta újra ... Madarak... Madarak Spanyol nátha. — Eredeti harctéri interjúk. — A spanyol nátha híre kijutott egész a vonalig. Időszerűnek tartottuk tehát, hogy kiváló doktorunkat meginterjúvoljuk, mint minden olyan dologban, melyhez semmi köze — Mit tud, kedves doktor úr, a spanyol nátha eredetéről ? — kérdezte munkatársunk. Elsősorban is szemtelenség, hogy a spanyolok maguknak vindikálják ennek a nagyszerű betegségnek a feltalálását. Hisz a neve is mutatja, hogy ókori eredetű. Az nem nátha, hanem náthán. A másik nemtelen eljárásuk az volt, hogy nem közölték velünk a betegség bacillusát, hanem saját védjegyüket ráütötték. Egyedüli háborús találmány, melyet az összes hadviselő államok átvettek. Képzelheti, hogy a háború után — mikor a nemzetközi egyezmény szerint a szerzői, gyártási jogokat védik — mekkora kártérítést fogunk fizetni Spanyolországnak. Miben látja, doktor úr, a spanyol nátha tüneteit ? — Abban, hogy az illető beteg ! — Hallatlanul szellemesnek tetszik lenni! — Természetesen. Mikor az egyén érzi, hogy közérzete nem normális. Vagy beteg, vagy pénze nincs, ami egy kutya. Ha félre beszél — lázas, vagy bolseviki, ami egyaránt veszedelmes. Ha annyira rosszul van, hogy szétküldik a gyászjelentését és eltemetik, akkor meghalt. — Pompás diagnózis! Most már azt tessék elárulni, hogy kell ellene védekezni! — Nem kell megkapni! — Pompás! — válaszolt munkatársunk. — Természetesen ezt nem tudja mindenki megtenni. Hogy ne lenne kapós, mikor mindenki megkapja, aki akarja’; még jegy sem kell hozzá Fontos védelmi intézkedéseket kellene tenni. Így be kellene zárni mindazokat a helyeket, hol emberek jönnek össze : színház, mozi, villanyos, vasút, posta, telefon, piac, vásárcsarnok, üzlet, utca. Mindenkit külön elzárni, így legalább a titkos árdrágítók is ülnének Szóval teljes szeparálás . De hisz akkor megállna a föld! . Az nem lenne baj. Ez az öreg sárgolyó is addig forog itt a világűrben — hol tudvalevőleg meglehetős hűvös az ájer —, míg szintén náthás lesz, ez pedig kissé kellemetlen lenne a csillagászoknak, kik oly szépen elrendelték az öregnek, hogy mennyit seregjen egy évben a saját tengelye körül. Bolond egy állapot és hiába való munka, de én ezen már nem tudok segíteni. — Hogy gondolja a doktor úr elejét vermi a spanyol nátha terjedésének a harctéren ? — Ha itt terjedni fog a nátha, bezáratom a frontot! „— ? ? ? ? — Még a levegőt is ; igy lesz vége a háborúnak. Hálásan megköszöntük a szíves felvilágosítást. (t. n. I.)