10-es Honvéd, 1934 (15. évfolyam, 1. szám)
1934-05-06 / 1. szám
;2 -10-ES HONYED 1931 Hjájos 6, a támasz nélkül maradt szülőt és testvért. Ennek a szent kötelességnek az érzete már a harctéren megszülte a lélekemelő gondolatot, hogy a hadiözvegyek és hadiárvák részére otthont kell teremteni, amelyben védelmet találnak a sors mostohaságai, az élet nehéz küzdelmeivel szemben. A nemes gondolat nem maradt jámbor óhajtás. A gondolatot tett követte és a hadiárvaház terve, amelyről — fájdalom — ezeréves küzdelmeink folyamán hősi halált halt vezéreink árváinak elhelyezése céljából gondoskodás sohasem történt, a tizes honvédek kezdeményezéséből a megvalósulás stádiumába lépett. Saját filléreikből, majd később Borsod, Heves, Zemplén vármegyék közönségének nemes áldozatkészségéből a háború végéig körülbelül 700 ezer aranykorona gyűlt egybe. Az árva alap szolgálatába állították valamennyien, ezredparancsnoktól lefelé az utolsó honvédig, minden tudásukat, képességüket, anyagi erejüket. Ezt a célt szolgálták a kitűnően szerkesztett „10-es tábori újság“, tábori verses levelezőlapok, 10-es hadinaptár, hadikiállításokkal kapcsolatos kulturális előadások és sok más hasznos és értékes vállalkozások. Az ezred hadimúzeuma és hadiképtára oly nagyszabású és nagybecsű volt, amilyennel a budapesti honvédezredeken kívül más ezred nem dicsekedhetett. Fájdalom, úgy a pénzvagyont, mint a gyönyörű hadimúzeumot a forradalom és a kommün elpusztította ; a tekintélyes pénzösszegből csak körülbelül 370 pengő volt megmenthető, a hadimúzeumot pedig teljesen széthordták. Kivételes szerencse, hogy a nagyértékű képtár épségben maradt. A nemzeti hadsereg megalakulásával a volt tizes honvédek elsőnek alakították meg az országban a tizes bajtársi szövetséget, ezóta évenként megtartják a tizes ezrednapot, felállították a tizes honvédszobrot, a Hősök emléktábláját létesítették, újjá szervezték a tizes hadimúzeumot és hadiképtárat. Megalakították 1931-ben az alapszabályokkal rendelkező és a Honvédelmi Miniszter ellenőrzése alatt működő „Hadiözvegy és Hadiárva Alap“ot, amelynek célja a hadiözvegyek és hadiárvák gyámolítása. A hadiözvegy és hadiárva alap kezelő bizottsága az elmúlt év őszén a rendelkezésére álló összegyűjtött pénzből a miskolci Tapolca-gyógyfürdő melletti Verebes-tanyán telket vásárolt oly célból, hogy ott szerényebb keretek között pensió-rendszerű „Tizes Üdülő Házá“-t létesít nyomorba jutott, elöregedett, munkaképtelen hadiözvegyek és hadiárvák számára. Az alapkezelő bizottság lelkes munkájának eredménye, hogy az üdülőház céljaira vásárolt telek vételára már ki is van fizetve, nemeslelkű adományokból pedig az építkezési anyag nagy része is rendelkezésre áll. Tervünk megvalósításának céljait hivatott szolgálni a kormányhatóság által engedélyezett azon akció is, amely a miskolci tizeshonvédszobrot ábrázoló képes levelezőlapok országos terjesztését végzi. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A zsenge palántából, amelynek gyökerét dicsőséges harcterek hőseinek, a vitéz tizes honvédeknek szíve vére táplálta, terebélyes fa lett; a harcmező zúgó tengerében életrekelt bajtársi nemes gondolat reális valósággá vált. Leküzdve a cél megvalósításának útjában tornyosuló akadályokat, a vitéz Sáfrán Géza altábornagy úr őnagyméltóságának vezetése alatt működő tizes honvédek, illetve az ő elnöklete alatt fáradozó honvéd-árvaalapot kezelő bizottság lángoló lelkesedése, lankadatlan akaratereje, kiapadhatatlan buzgalma, rövidesen megnyitja a bajtársi kegyelet, szeretet és hála lerovásának kapuiit, megdicsőült hőseink — nélkülözésekkel küzdő — árvái számára. Ennek a szent célnak a szolgálata hozott bennünket ide. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely város érdemes, nagyrabecsült közönsége elé. Elhoztuk ide magunkkal szívünkhöz nőtt elveszített legjobbjaink utolsó sóhajtását s teljesítjük azt a szent fogadalmat, amelyet véres csaták mezején s a testet-lelket ölő szomorú rabságban tettünk sírjába hanyatló vitéz tizes honvéd testvéreink megtört szemei fölött. Kérve-kérjük e nemes vármegye és nemes város nagylelkű, áldozatkész közönségét, , fordítsa résztvevő szívének áldásos hajlandóságát megdicsőült tizes hőseink özvegyei és árvái felé. Fogadja szívesen mai vállalkozásunkat, amely ennek a felemelő gondolatnak a jegyében született. A mi lelkünket megacélozza s további feladataink teljesítéséhez erőt és ihletet ad, hogy itt jártunk, a vitéz tizes honvédek sasfészkében; csordultig terítjük itt lelkünket a hálás emlékezés, a lángoló hazaszeretet, az önfeláldozó példaadás, a soha el nem múló dicsőség kiapadhatatlan erőforrásánál, amely dicsőségnek fénye átragyog a Ronyván, átragyog a trianoni határokon, felderíti rabmagyar testvéreink szívét, felszárítja keserű könnyeiket s ébren tartja bennük a szentséges szent hitet: „Megvirrad még valaha!“ Kedves magyar Testvéreim! Bízzunk a Magyarok hatalmas Istenében, s köszöntjük a sötét magyar éjszakában felcsillanó, biztató reménysugárt: ,,E porba omlott szép haza Fel fog virulni még, Van bíró a felhők felett, Áll a villamos ég!“ Hevesmegyei Takarékpénztár, Eger Alapittatott: 1846. Fiókintézetei: Füzesabony, Kál és Tiszanána. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Elfogad pénzt kamatozásra takarékbetétkönyvre és folyószámlára. Váltókölcsönöket folyósít. Idegen pénzek vételével és eladásával foglalkozik. Átutalásokat a legelőnyösebben eszközöl.