168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-07-04 / 10. szám
s kényszerházasság, sőt Jászi elképzelése szerint harmonikus együttlét, életközösség. Nézetei nem utópisztikusak-e kissé?Martinovicsért párizsi utódai - Erre nézve választ ad az a könyv, amely most itt fekszik előttünk, és amelynek a kéziratát 1982-ben a New York-i Columbia Egyetem könyvtárában nagy izgalommal én fedeztem föl. Néhány év múlva sikerült is kiadatni, természetesen nem itthon, hanem a párizsi Magyar Füzetekben, Kende Péter közreműködésével, néhány hasonló irányú szellemű Jászi-cikk társaságában. Akkor persze, mint egyik hazai akadémiai intézetünk munkatársa, nem vállalhattam ennek a könyvnek a szerkesztését nyíltan, most vallom csak be ezt a bűnömet. Rendkívül megragadott annak idején ez a kétszáz oldalas kézirat, amely szinte fizikailag magán viselte - írásmódjában, a javításokban, a későbbi átírásokban - Jászi egykori gondolati gyötrelmeit, eszmei vajúdását a marxizmussal és a liberális szocializmussal kapcsolatban. A kötet először Marxizmus vagy liberális szocializmus címmel jelent meg Párizsban. Ennek a munkának elsősorban a kritikai tartalmát tartom jelentősnek. Kétségtelenül van utópisztikus színezete is, főleg a tekintetben, ami a liberális szocializmusra vonatkozik. De érdemes más oldalról is szemügyre venni nézeteit, hiszen Jászit elsősorban az orosz forradalom fejlődése, eseménysora foglalkoztatta. Nemigen ismert Magyarországon az a tény: ő a húszas évek végén Amerikában javaslatot tett különféle tudományos intézeteknek arra, hogy koncentrált vizsgálatsorozatot indítsanak. Küldjenek ki közgazdász-szociológus-politológus-tudós delegációt Szovjet-Oroszországba, amely az ott épülő új gazdasági és társadalmi rendszer vizsgálatát tárgyilagosan elvégezhetné. Azt mondta akkor, ha egy kopár hegynek, a Mount Everestnek a meghódítására rengeteg dollárt tudnak költeni, akkor a társadalomnak a Mount Everestjét talán mégis legalább olyan fontos vagy még fontosabb lenne megismerni, meghódítani. Ez teljesen jóhiszemű tudományos javaslat volt, melyet persze az akkori amerikai társadalomtudományi kutatóközpontok és intézetek egyszerűen „lefricskáztak”, elhárítottak. Azóta persze, dollármilliókat költenek ugyanerre a célra. SZOCIALIZMUS REFORMÁCIÓJA SZÁZADVÉG FÜZETEK 1. ■ - Mikor működött utoljára hazánkban szabadkőműves-páholy? Az utolsó páholyt - amelynek különben Benedek Marcell, a kitűnő irodalomtudós és egyetemi tanár volt a vezetője, „nagymestere”, ahogy ezt mondják - 1950-ben a kormányzat feloszlatta. A páholy székházát elkobozták, bezárták, s valamilyen belügyminisztériumi épület lett belőle - a vagyonát is elvették. Azóta Magyarországon hivatalosan szabadkőművesség nincs. A kívülálló hallgat - És nem hivatalosan, hiszen tudjuk, a szabadkőművesek nagyon tudnak titkot tartani... - Én nem tudok erről egészen határozott adatokat adni. A helyzet tudniillik a következő : aki szabadkőműves, az általában hallgat, aki kívül áll a páholyon, mint például én, az pedig keveset tud. Valamit azért mégis tudok: jelenleg még nincs Magyarországon szabadkőműves-páholy, csak alakulóban van, létre fog jönni. Pillanatnyilag a világon egyetlen magyar nyelvű szabadkőműves-páholy működik: a párizsi Martinovics-páholy. ■ Ennek a páholynak néhány képviselője szintén részt vett a fórumon? Épp ez a páholy rendezte ezt a fórumot, voltaképpen azzal a céllal, hogy bemutatkozzék a hazai szellemi életnek, közvéleménynek. Ez a páholy annak a nagy múltú Martinovics szabadkőműves-páholynak utóda, amely az első világháború vége felé alakult meg polgári radikálisok s a Nyugat-mozgalom közreműködésével. Olyan kiváló tagjai voltak, mint Ady Endre és Jászi Oszkár hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ennek a páholynak a munkáját újította fel néhány párizsi magyar emigráns 1956-ban. - Az emberek többsége - és magam is így vagyok vele - nincs teljesen tisztában azzal, hogy valójában mit is jelent a szabadkőművesség... - A szabadkőműves mozgalom is a tizennyolcadik században alakult ki, tehát abban az időben, amikor Európa-szerte számos úgynevezett titkos társaság jött létre. Voltaképpen azoknak a progresszív eszméknek a népszerűsítésére, amelyek a francia, az angol felvilágosodás nyomán döntötték Európát, még a nagy francia forradalom előtt. Nagyon hamar meghonosodott ez a mozgalom azután Magyarországon is, hiszen köztudomású, hogy az úgynevezett magyar jakobinusok - Martinovics és társai - voltak a legkoraibb magyar szabadkőművesek. ■ - Tehát ez valójában forradalmi konspirációként indult? - Nem volt konspiráció. Inkább olyan egyesülés, amely három nagy eszmény jegyében fogta össze tagjait: az emberszeretet, a bölcsesség, a türelem jegyében. Erre szükség is volt, hiszen a tizennyolcadik században még a vallási és a politikai türelmetlenség számos jele és következménye érvényesült, s amikor a szabadkőművesek ezt a három nagy eszményt írták lobogójukra, valójában az emberi nem előrehaladásán dolgoztak... A beavatás rítusai. - S vajon miért hisszük általában mégis azt, hogy a szabadkőművesség valamiféle misztikus játék? - Igen, kétségtelenül van legendája a szabadkőművességnek, élnek mítoszok is körülötte. S ezeket a mítoszokat nagyon sokszor a szabadkőművesség ellen használták fel különböző kormányzati politikák. De, úgy hiszem, ezek a mitikus, misztikus jegyek nem jellemzőek erre a mozgalomra, egyesületi rendszerre... - Akkor tehát valójában nincsenek is különös beavatási ceremóniák... - Rítusok vannak, már amennyire én ismerem őket. De minden emberi közösségnek vannak rítusai és minden rítusnak van szemiotikája. Tehát meg lehet fejteni, dekódolni Páholyban a szabadkőművesek Fehér nap a művészklubban ! Hírek szerint a párizsi Martinovics szabadkőművesek páholyának budapesti „fiókpáholya” megalakult a közelmúltban. A Fiatal Művészek Klubjában mindenesetre úgynevezett „fehér nap”-ot tartottak, amelyen beavatottak és avatatlanok - akár egy szabad pártnapon - egyaránt részt vehettek. Pomogáts Bélával Márványi Péter beszélgetett a magyar szabadkőművesség múltjáról, jelenéről.