168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-05-09 / 2. szám
- Mindenki tehát minden választópolgár, formálódó szervezet, párt ha úgy ítéli meg, hogy „váltani” kell, élhet a jogaival... - Élnek is néhányan, vagy legalábbis kísérletet tesznek erre. De nem kínos például a kormányelnök számára mondjuk az, ami az elmúlt időszakban Korom Mihállyal történt? Részint a leleplező cikkekre, részint a visszahívási kísérletre gondolok, de legfőképpen arra, hogy dr. Korom Mihály még ma is az Alkotmányjogi Tanács elnöke... - Az Alkotmányjogi Tanácshoz a kormánynak semmi köze. Ez a parlament hatásköre. A parlamentnek mi nagyon sok előterjesztést, törvénytervezetet készítünk, de a parlament belső funkcióinak elosztását - hogy milyen bizottságnak ki legyen az elnöke - a kormánnyal nem szokták egyeztetni. Természetes tisztulási folyamatnak tartom azt, ami itt az utóbbi hónapokban zajlott, mindazt, ami most zajlik és zajlani fog a jövőben is. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne barbár, civilizálatlan, nem európai emberhez méltó módon intézzük el ezeket az ügyeket. Az ön kormánya a reformok elkötelezettje. Az ilyen kormányzattól viszont, szerintem, elvárható, hogy tevékenyen részt vegyen a hatalmi struktúra átalakításában. Igen ám, de minél inkább törekszik erre, annál inkább előáll az a paradox helyzet, hogy akkor végzi el tisztességesen a dolgát, ha el tud jutni odáig, hogy fölszámolja önmagát, átengedje a helyét egy koalíciós kormánynak. Ahhoz, hogy a mindnyájunk által várt nyílt, demokratikus és szabad választások létrejöjjenek, bizonyos jogintézményeknek is létezniük kell. A kormánynak tehát kötelessége, hogy tegye lehetővé a pártok törvényes működését, segítse elő az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtését. Ehhez az szükséges, hogy a politikai tárgyalásokon kialakuló megállapodásokat a kormány a jogrendszerbe építse be. 80 milliót kell odaadniI - Ezzel kapcsolatban Miniszterelnök úr a következőt mondta említett beszédében: „Dolgozunk egy javaslaton, mely azt tartalmazza, hogy az újjáéledő pártok működéséhez a kormány anyagi segítséget kíván nyújtani...” De arról nem beszélt, hogy mikor, kinek és mennyi pénzt adnának... A működéshez elengedhetetlenül szükséges pénzt még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is ki fogjuk „hasítani”. Olyan fővárosi épületek felszabadítására is gondoltam és lehetőleg a centrumban amelyekben elindulhat a pártélet... ■ - Kinek a vagyonát képezik most ezek az épületek ? - Ezt most tárjuk fel. Tudomásom szerint, ezek állami tulajdonban vannak. Minisztériumok, hivatalok helyezkednek el bennük. Most próbálunk átcsoportosításokat kezdeményezni. - Ingyen adnák át ezeket az újonnan szerveződő pártoknak? - A jogi, tulajdonjogi kérdésekről még nem beszélgettünk. Azt tartom fontosnak, hogy valamit felajánljunk mindegyik pártnak, és egyelőre fizetjük a telexüket, telefonjaikat, és így tovább. Amikor aztán ezek a pártok a választáson megerősödtek, akkor visszatérhetünk a tulajdonjog kérdésére. - A kormányzat az ehhez szükséges pénzt a költségvetésből fogja kihasítani? - Nem tudja máshonnan, csak a költségvetésből. - És tudják már, hogy körülbelül mekkora összegről van szó? - Úgy gondolom, hogy az alsó határ ebben az évben 50 millió forint körül lehet. De ha 80 millió forintra lesz szükség, akkor a 80 milliót kell odaadni. - Ön arról is beszélt, hogy mögöttünk egy történelmi úttévesztés áll, de nem szólt arról, hogy mi áll előttünk... Még egy személyes kérdést is szeretnék föltenni, ismét önt idézve: „Én nem akarok részese lenni semmiféle egyéni vagy csoportérdektől vezérelt hatalmi harcnak, de áldozata sem.” Úgy érzi, hogy ez utóbbi előfordulhat? - Minden előfordulhat Magyarországon egy kiszámíthatatlan irányzatú, nem hatalmi, hanem inkább politikai kapcsolatrendszerben. Én mindenesetre azon leszek, hogy ez ne következzék be, mert ez az országot sújtaná. Legkevésbé a saját személyem számít mindebben. - Lehetséges, hogy saját pártjának bizonyos erői önt potenciális áldozatként jelölték meg - már kormányfői kinevezésekor? - Nem feltételezek ilyet. Nagyon csúnya dolog lenne, ha ilyesmi bárkinek a fejében megfordult volna. Azt azonban nem zárom ki, hogy sokan mindazt, amit én vagy mi a kormányban teszünk, esetleg rosszallóan nézik. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy a reformok következetes végrehajtásával mi az ország - és ennek révén a párt - javát szolgáljuk. Azt hiszem, nagyon kevés embernek fordulhat meg a fejében ez az „áldozathozatal”. És ha megfordul, akkor az illető aligha reformember, és aligha áll a progresszió oldalán. Miniszterelnök úr, én ugyan optimista vagyok, de azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy nincsenek olyanok, akik úgy gondolják, ez csak egy átmeneti időszak, egy átmeneti kormány, egy átmeneti kormányfő... - Ezt nem vitatom. A munkámmal szeretném bizonyítani, hogy sem a kormányt, sem magamat nem tekintem átmenetinek. Erről döntsenek a tettek, döntsön a nép. Áldozatnak jelölték ! HÁNY ÓRA? MINDEN KEDDEN Németh Miklós kormányfő nyilatkozik a 168 órának