168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-05-09 / 2. szám

- Mindenki­­ tehát minden választópolgár, formálódó szervezet, párt ha úgy ítéli meg, hogy „váltani” kell, élhet a jogaival... - Élnek is néhányan, vagy legalábbis kísér­letet tesznek erre. De nem kínos például a kormányelnök számára mondjuk az, ami az elmúlt időszakban Korom Mihállyal tör­tént? Részint a leleplező cikkekre, részint a visszahívási kísérletre gondolok, de legfő­képpen arra, hogy dr. Korom Mihály még ma is az Alkotmányjogi Tanács elnöke... - Az Alkotmányjogi Tanácshoz a kor­mánynak semmi köze. Ez a parlament hatás­köre. A parlamentnek mi nagyon sok előter­jesztést, törvénytervezetet készítünk, de a par­lament belső funkcióinak elosztását - hogy milyen bizottságnak ki legyen az elnöke - a kormánnyal nem szokták egyeztetni. Ter­mészetes tisztulási folyamatnak tartom azt, ami itt az utóbbi hónapokban zajlott, mindazt, ami most zajlik és zajlani fog a jövőben is. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne barbár, civilizálatlan, nem európai emberhez méltó módon intézzük el ezeket az ügyeket.­­ Az ön kormánya a reformok elkötelezett­je. Az ilyen kormányzattól viszont, szerin­tem, elvárható, hogy tevékenyen részt ve­gyen a hatalmi struktúra átalakításában. Igen ám, de minél inkább törekszik erre, annál inkább előáll az a paradox helyzet, hogy akkor végzi el tisztességesen a dolgát, ha el tud jutni odáig, hogy fölszámolja ön­magát, átengedje a helyét egy koalíciós kor­mánynak.­­ Ahhoz, hogy a mindnyájunk által várt nyílt, demokratikus és szabad választások lét­rejöjjenek, bizonyos jogintézményeknek is lé­tezniük kell. A kormánynak tehát kötelessége, hogy tegye lehetővé a pártok törvényes műkö­dését, segítse elő az ehhez szükséges infra­struktúra megteremtését. Ehhez az szükséges, hogy a politikai tárgyalásokon kialakuló megállapodásokat a kormány a jogrendszerbe építse be. 80 milliót kell odaadniI - Ezzel kapcsolatban Miniszterelnök úr a következőt mondta említett beszédében: „Dolgozunk egy javaslaton, mely azt tartal­mazza, hogy az újjáéledő pártok működésé­hez a kormány anyagi segítséget kíván nyúj­tani...” De arról nem beszélt, hogy mikor, kinek és mennyi pénzt adnának...­­ A működéshez elengedhetetlenül szüksé­ges pénzt még ebben a nehéz gazdasági hely­zetben is ki fogjuk „hasítani”. Olyan fővárosi épületek felszabadítására is gondoltam­­ és lehetőleg a centrumban amelyekben elin­dulhat a pártélet... ■ - Kinek a vagyonát képezik most ezek az épületek ? - Ezt most tárjuk fel. Tudomásom szerint, ezek állami tulajdonban vannak. Minisztériu­mok, hivatalok helyezkednek el bennük. Most próbálunk átcsoportosításokat kezde­ményezni.­­ - Ingyen adnák át ezeket az újonnan szerve­ződő pártoknak? - A jogi, tulajdonjogi kérdésekről még nem beszélgettünk. Azt tartom fontosnak, hogy valamit felajánljunk mindegyik pártnak, és egyelőre fizetjük a telexüket, telefonjaikat, és így tovább. Amikor aztán ezek a pártok a választáson megerősödtek, akkor visszatérhe­tünk a tulajdonjog kérdésére.­­ - A kormányzat az ehhez szükséges pénzt a költségvetésből fogja kihasítani? - Nem tudja máshonnan, csak a költségve­tésből.­­ - És tudják már, hogy körülbelül mekkora összegről van szó? - Úgy gondolom, hogy az alsó határ ebben az évben 50 millió forint körül lehet. De ha 80 millió forintra lesz szükség, akkor a 80 milliót kell odaadni. - Ön arról is beszélt, hogy mögöttünk egy történelmi úttévesztés áll, de nem szólt arról, hogy mi áll előttünk... Még egy személyes kérdést is szeretnék föltenni, ismét önt idézve: „Én nem akarok részese lenni semmiféle egyé­ni vagy csoportérdektől vezérelt hatalmi harc­nak, de áldozata sem.” Úgy érzi, hogy ez utóbbi előfordulhat? - Minden előfordulhat Magyarországon egy kiszámíthatatlan irányzatú, nem hatal­mi, hanem inkább politikai kapcsolatrend­szerben. Én mindenesetre azon leszek, hogy ez ne következzék be, mert ez az országot sújtaná. Legkevésbé a saját személyem szá­mít mindebben. - Lehetséges, hogy saját pártjának bizonyos erői önt potenciális áldozatként jelölték meg - már kormányfői kinevezésekor? - Nem feltételezek ilyet. Nagyon csúnya do­log lenne, ha ilyesmi bárkinek a fejében megfor­dult volna. Azt azonban nem zárom ki, hogy sokan mindazt, amit én vagy mi a kormányban teszünk, esetleg rosszallóan nézik. Arról azon­ban meg vagyok győződve, hogy a reformok következetes végrehajtásával mi az ország - és ennek révén a párt - javát szolgáljuk. Azt hi­szem, nagyon kevés embernek fordulhat meg a fejében ez az „áldozathozatal”. És ha megfor­dul, akkor az illető aligha reformember, és alig­ha áll a progresszió oldalán.­­­­ Miniszterelnök úr, én ugyan optimista va­gyok, de azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy nincsenek olyanok, akik úgy gondolják, ez csak egy átmeneti időszak, egy átmeneti kormány, egy átmeneti kormányfő... - Ezt nem vitatom. A munkámmal szeretném bizonyítani, hogy sem a kormányt, sem maga­mat nem tekintem átmenetinek. Erről döntse­nek a tettek, döntsön a nép.­­ Áldozatnak jelölték ! HÁNY ÓRA? MINDEN KEDDEN Németh Miklós kormányfő nyilatkozik a 168 órának

Next