168óra, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-06-26 / 25. szám

Tőzsde és privatizáció Szemtanúk a Sajtófesztiválon • A Szabad Európa figyelte a 168 órát A 168 óra legutóbbi adása a BNV-n rendezett Sajtófesztiválra kivonult stúdióban látta vendégül például Orbán Viktort (Fidesz) és Bod Péter Ákos minisztert (MDF), akiket azért is invitált a szerkesztőség a mikrofon elé, mert a hallgatók-olvasók kívánságlistáján ők kapták a legtöbb szavazatot. Velük - valamint az MDF-es képviselő Grezsa Ferenccel és a Sajtófeszti­válon szintén részt vett Szabad Európa Rádió munkatársaival, Kasza Lászlóval és Cseke Lászlóval - beszélgettek a riporterek, Orosz József (fotója bal oldalon) és Kardos Ernő (fotója jobb oldalon). A beszélgetésbe bekapcsolódott Nej György műsorvezető és Farkas Zoltán szerkesztő is. A Sajtófesztiválról elhangzottakat helyszűke miatt csak rövidítve tudjuk közölni. Orbán Viktor: 99 Meg kell nyerni a választásokat!99 NEJ GYÖRGY: Négy pártot ért a vád, hogy visszaélt volna a szavazógombbal a leg­utóbbi parlamenti szavazáson. Köztük van-e a Fidesz is? ORBÁN VIKTOR: Nincs. M N. GY.: Ez igazán rövid válasz volt. Az ön tudomása szerint melyik volt az a négy párt? O. V.: Pontosan meg tudom mondani, hogy mely pártokról van szó, hiszen a ház­­bizottsági ülésen - amely az esetet követő­en ült össze, múlt csütörtökön, délután 15 órai kezdettel - az ott megjelent képviselők kaptak egy tájékoztató anyagot. Ez kimu­tatta azt, hogy kik adtak le szavazatot, s hogy az ezt néhány perccel követő létszám­ellenőrzéskor már kik nem voltak jelen. Meg tudnám nevezni őket, de ezt addig nem tehetem meg, amíg ez a hétfői parla­menti ülésen nem kerül nyilvánosságra. S OROSZ JÓZSEF: Az egyik hallgató na­gyon furcsa kérdést címzett önnek. Nevezete­sen: miként lehet az, hogy a Fidesz egyre inkább hasonlít az MSZP-re. Ez akár sértés is lehetne az ön számára. De a hallgató bizo­nyára arra gondolt, hogy rendszeresen azo­nos platformra helyezkednek a parlamenti vitában. O. V.: Azt gondolom, ez a megfigyelés nem teljesen helyénvaló. Kétségtelen, hogy vetődtek fel olyan, kifejezetten szakmai kérdések, ame­lyek kapcsán a Fidesz és az MSZP tagjainak egy része azonos álláspontot foglalt el a vitá­ban. De ugyanakkor nagyon fontos politikai kérdésekben teljesen nyilvánvalóak a különb­ségek. Például a tekintetben, hogy miként vá­lasszunk köztársasági elnököt. Az MSZP a népszavazás mellett van, mi viszont a parla­menti választás mellett, hogy csak egyet említ­sek a nagyon fontos különbségek közül. I O. J.: Ám a hallgató kérdésében bizonyára az is benne van, hogy ő is meglehetősen fur­csállja az ellenzék parlamenti szereplését, magatartását. Hiszen ennek túlnyomó része nem igazán konstruktív, hanem inkább lojális ellenzéknek nevezhető, tisztelet a kivételnek. Megítélése szerint ez mivel magyarázható? O. V.: Más pártokról nem óhajtok beszélni, de úgy gondolom, a Fidesz kifejezetten konst­ruktív parlamenti ellenzék; lojálisnak nem le­het nevezni. De nem vagyunk hajlandóak csu­pán azért támadni a kormánytöbbség kezde­ményezéseit, mert - úgymond - ellenzékiek vagyunk. Csak akkor támadjuk a kormány­­többséget, ha elvszerűtlen vagy szakmailag nem tartható álláspontot terjesztenek a parla­ment elé. De akkor aztán könyörtelenül. ■ O. J.: Egy másik hallgató azt is hozzáfűzte a fenti kérdéshez: vajon a kormánnyal szem­­­beni száznapos türelmi idő vonatkozik-e a parlamentre is? O. V.: Kemény kérdés, hogy miként értel­mezzük ezt a száz napot. A Fidesz elhatározta, hogy ebben az időszakban nem fogja támadni a kormányt olyan kérdésekben, amelyekben megtámadhatná ugyan, de a kormány állás­pontja szakmailag helytálló, elvileg nem kifo­gásolható. Az épkézláb, szakmailag megalapo­zott beterjesztéseket támogatni fogjuk, ame­lyek nem ilyenek, azok ellen kifogást emelünk. M­­. GY.: Szakmailag is és mindenféle szem­pontból károsnak és elvetendőnek tartották — és gondolom, tartják mai napig is - az úgynevezett konstruktív bizalmatlansági in­dítvány fönntartását, fönnmaradását. Mit le­het tenni annak érdekében, hogy ez egyszerű bizalmatlansági indítvánnyá váljon? O. V.: Elvileg többfajta megoldás van. Be­terjeszthetnénk például önálló törvényjavasla­tot, de semmi esély nincs arra, hogy a kor­mánytöbbséget vagy annak egy részét magunk mellé tudnánk állítani, így a magunk számára egyetlen feladat marad: meg kell nyerni a kö­vetkező választásokat, kormánytöbbséggé kell válni, s akkor majd lesz esélyünk a kétharma­dos többségre, a változtatásra. ■ N. GY.: Akkor marad a „lebetonozott” kor­mány? O. V.: Egyelőre, sajnálatos módon, marad. Ezen az intézményen nem tudunk változtatni. O. J.: Pár héttel a helyhatósági választások előtt, amikor a Fidesz éppen olyan álláspont­ra helyezkedik, hogy csupán a hecc kedvéért nem támadja a kormányt és betartja a száz­napos türelmi időt, nem veszít-e ezért a nép­szerűségéből százalékpontokat? Hiszen lé­nyegében már megkezdődött a kampányidő­szak... O. V.: Az általam jelzett kossuthi magatar­tásból az is következik, hogy választási kam­pányérdekből sem fogjuk támadni a kormányt, ha szakmailag egyetértünk vele. Ebből azon­ban nem következik az, hogy a magyar parla­mentben ne tudnánk markánsan különböző véleményeket mondani. A kormány egyébként is igen kedvező helyzetbe hoz bennünket, hiszen számos alkalommal nem tartható álláspontokat terjeszt be, így tarthatjuk magunkat az elveink­hez, szakmailag bírálhatjuk a kormányt. Ezáltal teljesen megkülönböztethetővé, sok esetben - reményeink szerint - a kormánytöbbségnél kü­lönbbé tudjuk festeni a magunk arcát.­­ Orbán Viktor

Next