168óra, 1993. június-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1993-11-16 / 46. szám

A szakszervezet-ellenes politikának nincs esélye koalícióra ítélve !­­ Az MSZP vezetői - mindenekelőtt Horn Gyula - egyszer-egyszer már okoztak megle­petést, amikor bizonyos gazdaságpolitikai el­gondolásokkal álltak elő. Nagy meglepetésre nagyon óvatosan ő vetette föl például a hitelek átütemezésének kérdését. Legutóbb fizetett hirdetés formájában megjelent egy MSZP- program a Népszabadságban, amiről ön azt mondta, hogy ez nem lehet a párt gazdasági programja, hiszen sokat ígért, túlelosztást ígért és kicsit szakszervezeti szemléletű is. Érhetik-e önt, a gazdasági program készítőjét hasonló meglepetések? - A meglepetések soha nem kizártak, már csak azért sem, mert az ön által említett augusztu­si hirdetés szerzői is többször hangsúlyozták, hogy ez nem azonos az MSZP gazdasági vagy választási programjának téziseivel. gossá tenni, hogy ezek között a nézetek között mi az igazi különbség.­­ - A Békesi-féle gazdaságpolitikai programot Orbán Viktor úgy fogadta, hogy ennek alapján az MSZP tárgyalóképes lenne a Fidesz néző­pontjából. Azt mondta, hogy ez konzervatívabb program ugyan, mint a Fidesz által képviselt felfogás, de mégis, miután a Fidesz mindig a programok azonossága alapján dönt arról, hogy ki lehet egyáltalán koalíciós partner, ez­zel már tudnak mit kezdeni.­­ Egy olyan első megnyilatkozás Orbán Vik­tor részéről, amely nem zárja ki egy későbbi együttműködés lehetőségét, az mindenfélekép­pen pozitív. Más kérdés, hogy Orbán Viktor és Horn Gyula nyilvánvalóan nem szeretik egy­mást, ez teljesen természetes dolog is, hiszen ép­pen elég sértést vágtak már egymás fejéhez, ezért én nem is csodálkozom ezen. Azt azonban nem gondolom, hogy komoly politikai erők végül is szubjektív szimpátiák vagy antipátiák alapján dönthetik el, hogy együttműködnek-e egymással vagy sem. Ami a gazdaságpolitikai programot és a Fidesz értékelését illeti, nos, éppen én voltam az, aki Orbán Viktor parlamenti beszéde után.­­ De ezt nagyon nehéz kijelenteni akkor, ami­kor már megjelent a hirdetés.­­ Ezt elsősorban nem velem kéne megvitatnia, miután én kezdettől fogva nem értettem egyet sem ennek a hirdetésnek a gazdasági-szociálpoli­tikai tartalmával, sem a megjelentetésével. Ebben tehát valóban volt közöttünk vita. A konfliktus gyökere is az, hogy minden szempontból elké­pesztően rossz állapotban van a magyar gazda­ság. Nagyon mély és nagyon széles körű válság a mostani, aminek az eredményes menedzselése, a természetes és megalapozott gazdasági növeke­dés feltételeinek megteremtése mindenki számá­ra iszonyatosan nehéz feladat szakmailag és poli­tikailag is.­­­­ Ráadásul az emberek okkal, joggal gondol­hatják úgy, hogy az elmúlt 3-4 évben megszen­vedték az átmenetet, tehát ők már meghozták a szükséges áldozatot ahhoz, amivel meg lehet­ne alapozni a későbbi gazdasági növekedést. Egy olyan programnak tehát, amelyik további gyötrelmeket ígér, meglehetősen szerény lehet a társadalmi bázisa.­­ Pontosan így van, és ez a csapda lényege. De miután a kérdése az volt: érhet-e olyan meglepe­tés, hogy visszatérnek ezek az augusztusi hirde­tésben megjelent elemek, amelyeket egy általam készített gazdasági program nem tud alátámasz­tani a válasz az: persze hogy érhet ilyen meglepe­tés. Én tartok is ettől, és ezért is kell nagyon vilá­­ gi gyötrelmeket ígérve ,­ társadalmi szerződés kell A Magyar Szocialista Párt, amelynek vezetői korábban sokat panaszkodtak a többiekre, amiért 89-90-ben az MSZP-t politi­kai karanténba zárták, valamit mintha mégis profitált volna ebből. Önvédelmi reflexei idáig jobban működtek a többiekénél, és sikerült elkerülnie a másokra menetrendszerűen lecsapó krí­zist. Pedig többször jártak közel hozzá. Újabban gyakran szó esik egy olyan konfliktusról is, amely eddig nem volt köztudomá­sú: a pártelnök, Horn Gyula és a párt gazdasági programjának megalkotója, Békesi László közötti koncepcionális ellentétről. Békési a múlt héten látta elérkezettnek az időt arra, hogy ezt a nyilvánosság elé tárja és kifejtse az elnökétől eltérő gazdasági nézeteit. Békési Lászlóval Farkas Zoltán készített interjút, szükségesnek éreztem, hogy vitatkozzam ennek a beszédnek a túlhangsúlyozott elemeivel. - Ez az a bizonyos beszéd, amelyik gazdasági félfordulatot ígért, s költségvetési pénzeket pumpált volna a gazdaságba és úgy próbált vol­na gazdaságélénkítést kierőltetni, ami kétség­kívül fordulatot jelzett a Fideszen belül. - Fordulatot, pontosabban átvétele volt ez egy tavasszal megjelent Kornai-írásnak, csak ép­pen ennek az égvilágon semmi realitása nincs. Éppen ezzel a két tézissel kellett keményen vitat­kozni, nevezetesen azzal, hogy egy mesterséges, a költségvetés által pumpált gazdasági növekedés érdekében háttérbe lehet-e szorítani akár a költ­ségvetési hiány növekedését, illetve akár az inflá­ció megfékezését is. Ez így biztosan nem igaz. Hogy aztán emögött milyen konkrét lépések hú­zódnak meg, azt a Fidesz gazdasági szakértői azóta már többször kifejtették. Nekem is volt al­kalmam velük beszélni erről. Ott már messze nincs ilyen különbség. Adó, kamat, profit Az alapvető különbség abban van, hogy a be­ruházások számára persze kedvezőbb környeze­tet kell teremteni, akár költségvetési eszközök­kel, adókedvezménnyel, az amortizációs előírá­sok megváltoztatásával. Mi is azt gondoljuk, hogy a lakásépítésnél az általános forgalmi adót célszerű csökkenteni, és nem kell szűkíteni a pia­cot. Mi is azt gondoljuk, hogy értelmetlen dolog a devizabetétek kamatait megadóztatni, és ezzel elriasztani a betéteseket. Mi is azt gondoljuk, hogy értelmetlen dolog inflációgerjesztő kamat­emelést végrehajtani, amikor például meg lehet szüntetni a forrásadót a betétek kamatai után. Ezekben tehát lényegében teljes az egyetértés. A különbség abban van, hogy ezt akkor lehet ! Békesi László: „Minden szempontból elképesztően rossz állapotban van a magyar gazdaság"

Next