168óra, 1998. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1998-02-17 / 7. szám

napló - Nem hiszem, hogy sztár vol­nék. A menedzsmentnek kész pro­dukció kell, nem ember... A rajongók levélözöne mégis sok előadóval elhiteti, hogy szu­persztárnak tekintheti magát. Sárdi Mariann marketingszakértő százával szortírozza főleg tini­lányok rajongó küldeményét. El­mondja: vannak, akik vissza is él­nek ezzel, ki nem hagynának egyetlen kínálkozó lehetőséget. - Lemegy a koncert, ott őrjöng egy csomó leányzó az illető úrért. Ő pedig kiválasztja, hogy melyi­kükkel szeretné eltölteni a követ­kező éjszakát. - Van például az ön cégénél olyan előadóművész, akire ez jel­lemző? - Van, de nem fogom megne­vezni. De akad olyan zenekar, amelynek tagjai - az ő szavaikkal élve - mindig lekaszálják a rajon­gó tizenéves lányokat. Dr. Németh Attila pszichiáter jól ismeri ezt a donjuanizmusnak hívott jelenséget. - Nemcsak a lány megy tönkre ebben, az előadó is érzelemsivárrá válik. Eldicsekedhet „sikereivel” a haverjainak, ám az elfásult mű­vész nem sokat ér. De hát, néme­lyek úgy vélik, ez is az imidzs ré­sze. A sztárok persze azért sztárok, hogy rajongjanak értük. Nincs is baj, ameddig a rajongó csak egy­­egy jópofa mozdulatot, trükköt les el imádottjától. A rajongás diszk­­rétebb formája nem káros az egészségre. A baj akkor kezdő­dik, amikor a bálványimádónak megszűnik a saját személyisége. S kilépve a hétköznapokból elkezd egy képzelt világban lebegni. Régi híradóképek, éppen Holzreiter Sándor szakít, lök, emel. Fekete-fehérben is feszül minden súlyemelőizom. Bakos Károly még ma is elképedve nézi. - Ohióban 1970-ben tíz kilóval javította meg a rekordot. A vi­lágcsúcson kezdett, fantasztikus volt. - Lehetett valami ennek a hátte­rében? - Zseniális súlyemelő volt, per­sze ő is csipegetett hozzá... Bakos Károly a mexikói olimpia harmadik helyezettje, kétszeres Európa-bajnok, a varsói világbaj­nokság győztese ma tornatanár. Sportmúltjának emlékei közül nem csak a jót őrizte meg. - Elődeink súlyemelésünket vi­lágszínvonalra vitték. Volt köztük egy nagyon híres sportoló, ő kereste annak lehetőségét, miként lehetne a teljesítményt fokozni. Amikor meg­találta a szert, önmagán próbálta ki. Bebizonyosodott, hogy rendkívül hatásos. Társai önként követték. Ki­próbálták, és ők is eredménnyel. Ebben nőttem fel, ez a sportág az életem, mégis azt kell mondanom, mi kezdtük el ezt az egészet. Receptre bármit A hatvanas években tehát a dop­pingolás még „alulról jövő kezde­ményezés” volt. Ám a Néróból ne­vű anabolikus szteroidhoz orvosok közreműködése nélkül akkor sem lehetett hozzájutni.­­ Ha orvos kellett, hát lejött a ta­tai edzőtáborba, nekem fölírt hat dobozzal, a másiknak tízzel vagy amennyit kért. Kiváltottuk, tudtuk, a terápia háromszor egy szem, de bokszolók A sajtóban, rádi­óban, televízió­ban az utóbbi he­tek slágertémája a dopping. A Naplónak olyan egykori élsporto­lók nyilatkoztak, akik sikereiket -a kemény edzéseken túl - teljesítménynövelő szereknek is köszönhet­ték. Volt, amikor mások, volt, amikor ők maguk döntöttek sikerről vagy középszerűségről, pénzről vagy szegénységről, egészségről vagy be­­ tegségről. DOROGI GABRIELLA és SVÁBY ANDRÁS riportja. FANNY énekesnő 36

Next