168óra, 1999. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1999-05-06 / 18. szám

Címlap A Szomszédok mentőorvosa, egy ország ismeri a teleregényből. De Kulka Jánosnak nem kell attól tartania, hogy rajta marad a mágenhelmezés és a doktorura­­zás. Ugyanis professzora a ma­gyar színházművészetnek. Április végén a legjobb férfialakítás díját kapta a spliti nemzetközi színházi fesztiválon Miroslav Krleza Agó­nia című darabjában nyújtott ala­kításáért. NAGY JÓZSEF írása: Egy Magenheim: egyenlő tízezer lánya. Esténként két és félszázan látják Kulka játékát a Radnótiban. Hárommillióan a Szomszédokban. Mikor elvállalta a doktor szerepét - kevesen ismerték. Félt, a színpadon is rajta marad letéphetetlenül a fehér kö­peny. Kaposváron épp a Micimackót ját­szották gyerekeknek, felment a függöny, ujjongott egy kislány: „ott a doktor bá­csi.” Aztán az előadás végén azzal kö­szönt el: „szia, Füles.” Bár már nem megenhelmezik, még él a régi reflex Kulkában. A Ványa bácsi el­ső jelenetében színen van Asztrov, az or­vos is (Szervét Tibor), amikor beront a muzsik, és kérdi: „A doktor úr itt van?” Kulka szemvillanásnyival hamarabb mu­tat Asztrovra, mint Ványa bácsi tenné. Nem hagy időt asszociációra. Fanyar a mosolya a Gazdagréti lakóte­lep „búgatóketrec”-házai között. „Szépni szép” - nézi a szappanopera panelpano­rámáját. A forgatókönyvben Magenheim és a nyomdász Feri leszáll a buszról, a ház felé tartanak. A rendező kezdést int, taxi viszi megállónyira a szereplőket, a következő „viszonylatot” várják. Kincs­tári cég a BKV, fél óra is, mire föltűnik a piros huszonhármas. Adott volna „külön­­buszt” a beszkárt - ötvenezerért sem fut­ja a közszolgálati költségvetésből. Míg a rendező aggódik, idejében jelez­nek-e az autóhoz szokott szereplők, két technikus fogadást köt: Kulkáékat auto­gramvadászok vagy karszalagos jegyel­lenőrök támadják meg. Nem nyernek, a felvétel hibátlan. Feri és a doktor megold­ja a délszláv válságot, kamerába bújva szűrik a tanulságot, apróra váltják a nagy szavakat. Kulka kifelé szemét takarja szé­­gyellősen: „Vidám, bohém színészélet.” Bizonygatja, hogy jó érzés Magen­­heimnek lenni. Kéthetente. Nehezebb, mint klasszikust, mondjuk Ványa bácsit játszani. Magenheim részről részre él­­ Ványa az egész maga. Közhelyesek a tévés jelenetek, mint a köznapok, sikeres a sorozat. Kihívás nem kiüresedni tucatnyi év után. Bálint András radnótis direktor szerint a „magyar profi” úgy tesz, mintha értene a dolgához, és könnyedén nem csinálja meg feladatát. „János teljesítőképessége maximumát adja, koncentrált, felkészült. Szeret és tud dolgozni.” Nem ő a magyar profi. Nem is vállal el minden szerepet - anyagi függetlenségre is jó a Szomszé­dok. A Radnóti Színházban Kulka két hét próba után „ugrott ki” az Anconai szerelmesekből. Levelet írt Bálint direk­tornak és Valló rendezőnek: ízlése ellen való a darab. A zenés olaszozás azóta a színház egyik legnagyobb sikere - Szervéttel. Másutt, mással szerződésbontó hely­zet ez. Kulka és a Radnóti között nem. Többre tartják egymást. IRÁNY A SZÍNHÁZ Elegáns vendéglő a Normafánál, terme íz­léses, zenéje halk. Csak egy párocska töri meg a csendet. A lány hangosan affektál. „Semmi sem tökéletessel” - kopírozza a modort Kulka. És elmeséli, elsőre került be a színi főiskolára. Sokáig meg volt győződve arról, hogy sebész apja miatt vették fel - tehetség nélkül is „járt” volna neki a hely. Csoporttársai között - hitte - ő csak a híres Kulka professzor fia. Diplo­maosztás után talált magára, a próbákon és az előadásokon úgy érezte, legyőzhe­tetlen. Szerencséje volt a pécsi színházzal, fénykorát élte a helyi nemzeti. Kaposvár 1985-ben következett Koltai Róberttal, Pogány Judittal, Csáká­nyi Eszterrel, Jordán Tamással, Ascher Tamással, Babarczy Lászlóval. Az or­szág legnevesebb teátruma volt akkor a Csiky Gergely. A somogyi megyeszék­helyre Budapestről is zarándokoltak színházat látni. Nem bánták azt sem, ha a tömeg takarta a produkciót, ők meg csak fal mentén hallgatták a kaposváriakat. Éjjelente a színészek az alagsori, vo­natkocsihoz hasonlatos büfében folytat­ták az előadást. Míg aztán néhányan el nem hagyták a várost. Nyolc év után Kulka azt érezte, hogy körülötte a levegő. Végigsétált a szerelvényszerű társalgón, nézte, melyik asztaltársasághoz üljön.

Next