168óra, 1999. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1999-05-06 / 18. szám
Címlap A Szomszédok mentőorvosa, egy ország ismeri a teleregényből. De Kulka Jánosnak nem kell attól tartania, hogy rajta marad a mágenhelmezés és a doktorurazás. Ugyanis professzora a magyar színházművészetnek. Április végén a legjobb férfialakítás díját kapta a spliti nemzetközi színházi fesztiválon Miroslav Krleza Agónia című darabjában nyújtott alakításáért. NAGY JÓZSEF írása: Egy Magenheim: egyenlő tízezer lánya. Esténként két és félszázan látják Kulka játékát a Radnótiban. Hárommillióan a Szomszédokban. Mikor elvállalta a doktor szerepét - kevesen ismerték. Félt, a színpadon is rajta marad letéphetetlenül a fehér köpeny. Kaposváron épp a Micimackót játszották gyerekeknek, felment a függöny, ujjongott egy kislány: „ott a doktor bácsi.” Aztán az előadás végén azzal köszönt el: „szia, Füles.” Bár már nem megenhelmezik, még él a régi reflex Kulkában. A Ványa bácsi első jelenetében színen van Asztrov, az orvos is (Szervét Tibor), amikor beront a muzsik, és kérdi: „A doktor úr itt van?” Kulka szemvillanásnyival hamarabb mutat Asztrovra, mint Ványa bácsi tenné. Nem hagy időt asszociációra. Fanyar a mosolya a Gazdagréti lakótelep „búgatóketrec”-házai között. „Szépni szép” - nézi a szappanopera panelpanorámáját. A forgatókönyvben Magenheim és a nyomdász Feri leszáll a buszról, a ház felé tartanak. A rendező kezdést int, taxi viszi megállónyira a szereplőket, a következő „viszonylatot” várják. Kincstári cég a BKV, fél óra is, mire föltűnik a piros huszonhármas. Adott volna „különbuszt” a beszkárt - ötvenezerért sem futja a közszolgálati költségvetésből. Míg a rendező aggódik, idejében jeleznek-e az autóhoz szokott szereplők, két technikus fogadást köt: Kulkáékat autogramvadászok vagy karszalagos jegyellenőrök támadják meg. Nem nyernek, a felvétel hibátlan. Feri és a doktor megoldja a délszláv válságot, kamerába bújva szűrik a tanulságot, apróra váltják a nagy szavakat. Kulka kifelé szemét takarja szégyellősen: „Vidám, bohém színészélet.” Bizonygatja, hogy jó érzés Magenheimnek lenni. Kéthetente. Nehezebb, mint klasszikust, mondjuk Ványa bácsit játszani. Magenheim részről részre él Ványa az egész maga. Közhelyesek a tévés jelenetek, mint a köznapok, sikeres a sorozat. Kihívás nem kiüresedni tucatnyi év után. Bálint András radnótis direktor szerint a „magyar profi” úgy tesz, mintha értene a dolgához, és könnyedén nem csinálja meg feladatát. „János teljesítőképessége maximumát adja, koncentrált, felkészült. Szeret és tud dolgozni.” Nem ő a magyar profi. Nem is vállal el minden szerepet - anyagi függetlenségre is jó a Szomszédok. A Radnóti Színházban Kulka két hét próba után „ugrott ki” az Anconai szerelmesekből. Levelet írt Bálint direktornak és Valló rendezőnek: ízlése ellen való a darab. A zenés olaszozás azóta a színház egyik legnagyobb sikere - Szervéttel. Másutt, mással szerződésbontó helyzet ez. Kulka és a Radnóti között nem. Többre tartják egymást. IRÁNY A SZÍNHÁZ Elegáns vendéglő a Normafánál, terme ízléses, zenéje halk. Csak egy párocska töri meg a csendet. A lány hangosan affektál. „Semmi sem tökéletessel” - kopírozza a modort Kulka. És elmeséli, elsőre került be a színi főiskolára. Sokáig meg volt győződve arról, hogy sebész apja miatt vették fel - tehetség nélkül is „járt” volna neki a hely. Csoporttársai között - hitte - ő csak a híres Kulka professzor fia. Diplomaosztás után talált magára, a próbákon és az előadásokon úgy érezte, legyőzhetetlen. Szerencséje volt a pécsi színházzal, fénykorát élte a helyi nemzeti. Kaposvár 1985-ben következett Koltai Róberttal, Pogány Judittal, Csákányi Eszterrel, Jordán Tamással, Ascher Tamással, Babarczy Lászlóval. Az ország legnevesebb teátruma volt akkor a Csiky Gergely. A somogyi megyeszékhelyre Budapestről is zarándokoltak színházat látni. Nem bánták azt sem, ha a tömeg takarta a produkciót, ők meg csak fal mentén hallgatták a kaposváriakat. Éjjelente a színészek az alagsori, vonatkocsihoz hasonlatos büfében folytatták az előadást. Míg aztán néhányan el nem hagyták a várost. Nyolc év után Kulka azt érezte, hogy körülötte a levegő. Végigsétált a szerelvényszerű társalgón, nézte, melyik asztaltársasághoz üljön.