168óra, 1999. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1999-11-18 / 46. szám
PÁTER NOSZTER Sorozatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik egykor reflektorfényben álltak, ma azonban már nem találkozunk velük a Tisztelt Ház folyosóin. Mert előbb-utóbb a politikus is civil lesz. Ezúttal Beke Katát, az egykori kultuszminisztériumi államtitkárt kereste fel BÁNYAI GYÖRGY Nem a politika hozta rá a szívbetegséget, hanem a nyugalom esztendei. Igaz, ezt beírta már a sors a család históriájába. A família több férfitagja szívinfarktusban halt meg. - Szép halál, elfogadtam volna - mondja Beke Kata. - A Gondviselés másképp akarta. Hiszek Istenben. Amit véletlennek neveznek, az szerintem a Gondviselés. Másfél esztendeje, hogy bekopogott hozzá az elmúlás. Ő nem is vett róla tudomást egy hónapig. Háziorvosa ugyanis szabadságon volt, s mivel Beke Kata hűséges természet, megvárta. Lábon hordta ki az infarktust. Míg jött egy újabb, enyhébb, de azért jelentős roham. Aztán a kórház, a vizsgálatok, majd bypass- és szívbillentyűműtét. - Nem voltak az operáció után különösebb kínjaim. Csak az a két hónap és húsz nap, a lábammal. Mert a varrat kinyílt és elfertőződött. Onnan vették ki az érdarabot, melyet a bypassműtét során a szívébe ültettek, áthidalván a beteg szakaszt. Szűkszavúan fogalmaz, idő még volna rá, csak a hely tán kevés. Különben ott a könyv, nemsokára, december első napján jelenik meg a Kis magyar Varázshegy, Füred és előzményei. Tizenegy hónap története. Nemcsak az övé. Betegtársaké és orvosoké. Szépségről és örömről is szó lesz benne. A Belvárosi Kiadó gondozásában lát napvilágot. Lám, ilyen a nyelv: a könyvet is gondozni kell, ha azt akarják, hogy jó legyen. Hogy legyen egyáltalán. Kulcs fordul a zárban: ifjú, csinos hölgy érkezik, Emma, az unokahúg. Jövőre érettségizik. Itt, az angyalföldi másfél szobás lakásban él ő is. Üdvözlés tisztes távolból. Ahogy mondani szokás: „megfázással bajlódik.” - Meducaint? - kínálja a nagynéni, ám ő a fejét rázza. - Akkor bele fogsz halni - jósolja nevetve. - Mit vigyek a sírodra? - Fehér rózsából koszorút. Az exállamtikárnak ez az egyik titka. Szívesen nevet. 1H Ugyanakkor nem £ hagyja, hogy el- | vakítsák. Simán £ otthagyta kultusz- | minisztériumi hi- | vatalát, amikor á úgy látta helyes- | nek. Az MDF-et szintúgy. Elment függetlennek, ami igazából mindig volt. - Liberális szellemben nevelkedtem - magyarázza. - Nem a szó napi politikai, hanem eredeti értelmében. Nagyapám az egyik példaképem. A másik: Morus Szent Tamás. Morus képe a falon. A nagyapa keze munkája a szobában. Valamikor a családi ebédlőben állt a garnitúra. Szögletes formák, rézfogantyúkkal. Úgy szép, ahogy van, miként a hozzá tartozó vitrin is. - Bauhaus - jegyzi meg Beke Kata. - A nagyapám gyárából való. Ő üzemnek hívta. Nagyon szép, egyedi bútorokat készítettek. Kaesz Gyula és Kozma Lajos tervezte őket, később leginkább a nagybátyám. Sok díjat nyert, így 1937-ben, Párizsban Grand Prix-t is. Az államosításkor százkét vagy százhárom alkalmazottja volt a nagyapámnak. Az alsó határ - az első körben - száz fő volt. Ha négy-öt emberrel kevesebb... Később ki is telepítették őket. - Nagyapám nem gyanakodott. Azt mondogatta, vele nem lehet baj, hisz a saját kezével teremtette az üzemet, asztalosinasként kezdte. Apám sokkal realistább volt. A FÜGGETLEN 168 óra 32