168óra, 2004. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)
2004-10-28 / 43. szám
Közélet www.168ora.hu „A magyar egészségügy története befuccsolt reformokból áll. Egy viccel is szemléltethetem. Két teknősbéka megy az úton, az egyik megszólal: »Az a baj, hogy lassan megyünk.« A másik azt mondja: »Nagyobb baj, hogy rossz irányba megyünk.« »Akkor forduljunk vissza?« »Nem, mert akkor észreveszik, hogy rossz irányba megyünk. Inkább menjünk lassabban.« A rendszerváltás óta így zajlik az úgynevezett reform.” Ezen a héten a 168 Óra Rácz Jenővel, a Gyurcsány-kormány frissen kinevezett egészségügyi miniszterével készült interjúja keltette fel leginkább internetező olvasóink figyelmét. gyilkosgalóca: Rácz Jenővel biztos, hogy jó irányba fogunk menni? Vagy inkább forduljunk vissza, és mondjuk, hogy valójában rákok vagyunk, hátra van az előre? smirgli: Választás előtt másfél évvel még a legbutábbak sem vágnak bele mindent felforgató reformokba. vadegér: Megnyert választás után pedig azért nem, mert kezdik a felkészülést a következő választásra. Az egészségügyet is ki kell vonni a politikai csatatérről. Freca: Igazad van, el kell dönteni, mi fontosabb: a választási bolhacirkusz vagy az egészségügy. Balek: Épp a reformmal akár választási évben is lehetne picit „birkózgatni”. Rosszabb úgysem lenne tőle, viszont lehetne dicsekedni. legvan: Az egészségügy reformjáról hallhattunk már eleget. Ezért megértem, hogy - Rácz szerint - Gyurcsány azt mondta: az egészségüggyel összefüggésben nem akarja többet hallani a „reform” szót. Persze ettől még nem történik semmi, de legalább bukéja van a dolognak. rg: Rácznak van rálátása az ügyre, így joga van az adomázáshoz. Dolgozott az első vonalban, traumatológián, sebészeten, ismeri a kórházi állapotokat, vannak közgazdasági, informatikai ismeretei. Ha tényleg decentralizálják a központi pénzeket, tud valamicskét lendíteni a helyzeten. nonest: A magyar egészségügy a mindenkori kormány mostohagyereke. Természetesen verbálisan igen sok nekibuzdulásnak lehetünk tanúi, de ez lázas semmittevés. Mit kéne tenni? A „vadliberálisok” szerint a magánosítás az egyetlen út, a józanabbak nagyobb állami szerepvállalást sürgetnek, a betegeket meg senki nem kérdezi. Még a nevüket sem. Mint Szegeden. ebenezer: Noneszkém, az egészségügy helyretételéhez pénz kell. Kinek van erre pénze? Az önkormányzatnak nincs, az államnak sincs, tehát duplájára kell emelni az egészségügyi járulékot, vagy arra bízni az üzemeltetést, aki beleteszi a pénzét. Mitől „vadliberális” az, aki ezt felismeri? drukker: Alapvető változtatásra talán tíz év múlva látok lehetőséget. Az orvosi kar ugyanis ellenérdekelt mindennemű privatizációban. Előbb-utóbb elérkeznek a legális fizetések az európai szint közelébe, akkor lehet majd fellépni a paraszolvencia ellen. Amíg a közkórházakat az orvosok magánrendelésre használják a tb által biztosított és fizetett infrastruktúrában, addig ne álmodozzon senki magánosításról. ebenezer: Drukkker barátom, ha én lennék egy kórház menedzser-igazgatója, első lépésként panaszkönyvet vagy inkább a mosolycsekk ellentétét vezetném be. Mindenkinek lenne káderlapja, és mint a közlekedésben, lehetne gyűjteni a rossz pontokat. Persze a panaszok kivizsgálása után. nonest: A munkám miatt néha kénytelen vagyok a kórházak traumatológiáit felkeresni. Csak annyit mondhatok: a helyzet katasztrofális. Kosz, elhanyagoltság, lestrapált berendezés, egykedvű ápolók, nemtörődöm orvosok. Ha kívánhatok kegyes halált, azt kívánom, hogy az egy magyar kórházon kívül érjen. Teruelt: Szerintem azt, hogy ma az átlagos életkor három-négy-öt évvel magasabb, mint tíz évvel ezelőtt, az átlag magyarok önerőből érték el, az egészségügy nem sokat tett hozzá. Nem merünk megbetegedni. Paul: Ennyire rossz a helyzet? Akkor komolyan veszem a szomszéd ajánlatát, aki azt mondta, húszezerért kikapja a vakbelemet, ha úgy alakul. A csirkegyárban dolgozott három évig, neki ez nem probléma. rg: Ha te sem fizetsz tényleg a piacon, a gazdaságban fogják kikapni a vakbeledet és egyéb „alkatrészeidet”. íieftccsolt ki 22