168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
2006-06-08 / 23. szám
A miénktől eltérő véleményeket is közöljük, de nem adunk helyet olyan szélsőséges észrevételeknek, amelyek fölösleges indulatokat keltenek, és szükségtelen konfrontációhoz vezethetnek. A leveleket általában rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre, nemcsak e hasábokon, hanem az interneten is: [www.168ora.hu]. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A 168 Óra 2006/22. számában közzétett levelében P. Tímea kijelenti ugyan, hogy nem olvasója a hetilapnak, mégis remélem, hogy elolvassa az alábbiakat. Ugyanis egyetértek P. Tímeával, csak éppen másképpen, mint ahogyan azt ő Orbán Viktort illetően gondolja. Én is unom már az Orbánnal való foglalatoskodást. A Fidesz vezére mára - hasonlattal élve - egyre töpörödő lufi. A 2002-es választások óta megy ki belőle a levegő. Eleinte nem látszott ez, de a folyamat felgyorsult, a nagy ember pedig egyre kisebb lett. Tulajdonképpen már csak az tartja a közélet felszínén, hogy sokat foglalkoznak vele. Holott pártjában nem egy olyan politikus van, aki a demokrácia 15 éve alatt hol az első sorokban, hol háttérbe szorítva bizonyítani tudta és tudja a vezetésben történő részvételre való alkalmasságát. Remélem, hogy akad majd a Fideszben egy Litván György, aki feláll, és kimondja az igazat. Szívélyes üdvözlettel: Del Medico Imre Budapest Lapzártakor 447 napja nem tudjuk, miért nem cáfolja érdemben Orbán Viktor az ÉS dokumentumait, s hogy felhasználta-e politikai hatalmát családi vállalkozásai gyarapítására. 2840 napja nem tudjuk, hogy kicsoda „Josip Tot”. 2841 napja nem tudjuk, hogy kicsoda „Kaya Ibrahim”. Önnek nem hiányzik a válasz? A TÖRTÉNELEM MÁST MOND Hobbimból adódóan érdeklődve olvastam a 20. számban található Guadalcanal, a zöld pokol című emlékriportot. Bár még csak középiskolai tanulmányaimat végeztem, sokat foglalkoztam a 20. század történetével, és több hibás állítást is találtam a cikkben. Az egyik ilyen maga az ANZAC elnevezés fordítása. Ismereteim szerint az elnevezés az Austral New Zealand Army Corps, vagyis az ausztráliai-új-zélandi katonai hadtest rövidítése, bár elég nehéz magyar megfelelőt találni a megnevezésre. Így az ausztrál—új-zélandi kisegítő hadtest megnevezés nem helytálló. A másik hiba a haderő tetteit felsoroló rész: „...ingükön ANZAC hímzést viselő fickók Bengázitól Normandián át Berchtesgadenig éppoly hősiesen küzdöttek, mint egykor apáink Gallipolinál.” Az ANZAC hadtest nem harcolt sem Normandiában, sem pedig Németországban. Amire azonban végképp nem találtam magyarázatot, az az, hogy miért köti össze a szerző a guadalcanali csatát és az ANZAC hadtestet. Guadalcanalt az amerikai haderő gyalogsága és a tengerészgyalogos hadtest egyik hadosztálya ostromolta meg, míg az ausztrálok Új- Guineát támadták. Két különböző helyszín, két különböző haderő (bár amerikaiak voltak Új-Guineában is). Ráadásul a cikk címében szereplő csata nem tartott egy évig, hanem „csupán” hét hónapig. Olvasmányaim szerint a guadalcanali ütközetben nem vettek részt sem ausztrálok, sem új-zélandiak. Felmerül bennem a kérdés: melyik történelminek vélt forrást tekintsem ténynek? A szemtanúét vagy a történészét? Tóth Ákos Hévízgyörk KEDVES TÓTH ÁKOS ÚR! Meglepő és elismerésre méltó, hogy ilyen mélyre ásott a második világháború eseményeiben, és olyan részletek tudója, amelyek jóval meghaladják a közkézen forgó történelemkönyveket. Vélt hibajegyzékére az alábbi pontosításokkal szolgálhatok: 1. Cikkünk az ANZAC hadtest teljes elnevezésében és annak fordításában Germanus Gyula verziójára hagyatkozott, amelyet a professzor 1941 Kairójában (a Közel-keleti Brit Haderő székvárosában) járva „Auxilliary”, azaz kisegítőként írt le. (Lásd a Félhold fakó fényénél, Athenaeum 1958, 212. oldal.) 2. Ön elvitatja az ausztrál-új-zélandi erők jelenlétét a Németország elleni hadműveletekben. Ezzel szemben ott állnak a sírkeresztek és emlékművek Nyugat-Európa szövetséges hősi temetőiben. Birtokomban van az Australian War Memorial (Canberra, 1958) tárlatvezető katalógusa, amely a leginkább tengeri és légi ütközetben elesettek részbeni listáit is tartalmazza. A D-Day (Ferenczy Kiadó, 1993) 39. oldalán a 41 ezer RAF-pilóta közé integrált új-zélandiak önálló csapatjelzését is mutatja. 3. Abban igaza van (de cikkünk is ezt állítja), hogy Guadalcanalt az amerikai tengerészgyalogos hadosztály foglalta vissza. Csakhogy ehhez hozzátartozott az ausztrál part- és radarfigyelő szolgálat, a hátvéd és előőrs szerep, a logisztika és a vezénylő tábornok (MacArthur) brisbane-i harcálláspontja. Sok száz ANZAC-katona kapott ezért (is) amerikai kitüntetést. 4. Habár a szigetért folyó ütközet már félidőben eldőlt, a guadalcanali garnizon feladását 1942. február 8-ra teszi a kronológia, az utolsó japán távoztát pedig 1943. február 8-ra. Ez nem hét hónap, hanem pontosan tizenkettő. (Lásd Ránki György A második világháború története, Gondolat, 1973, 598. és 602. oldal.) Utolsó kérdésére a chicagói történész, H. S. Commager véleményét idézem és osztom: szemtanúk és hadijelentések szolgálnak a történetírás alapjául, mert minden vezérkar trezorját nem fogják megnyitni a volt hadviselők a kutatók előtt. Hagyatkozzunk tehát a jelen voltak elfogulatlan véleményére. Érdeklődő figyelmét megköszönve, üdvözli: Bokor László . Levélhullás Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője az »OBSERVER« BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, Fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu 55