168óra, 2006. október-december (18. évfolyam, 40-52. szám)

2006-12-07 / 49. szám

Múltidő t­örténelem A hajdani vurtsli fő attrakciója, a ringlispíl látta a történelmet, és az is látta a ma már európai kulturális örökségnek e darabját BOKOR LÁSZLÓ emlékriportja. A mi „Ringelspielünk” éppen száz év­ről mesélhet: „Gebaut in Jahre 1906.” A legendárium szerint megnézte hajdan Ferenc József, és inkognitóban angliai Edward is. A dzsembori utáni városnézése során Lord Baden Powell fel is ült rá, akárcsak Molnár Ferenc, Josephine Baker, Erich Kästner, Paul Robeson, Jávor, Karády, a Hekus Dönci és Papp László is. Emlékeztet­nek rá, hogy a tévé Uborkájában egy Torgyán-bábu fordítva ült a nyereg­ben, de a mai gépmester, Bucskó Ti­bor már csak „Koltai Robira meg a Barátok közt forgatására” emlékszik. Azt mondja, nem futja idejéből az ar­cok vizsgálatára. Látom magam is: egy személyben pénztáros, beengedő, felügyelő, kolompoló, indító és fé­kező. Műszaki gondok nemigen akadtak, legfeljebb akkor, amikor jó pár évti­zede a Vörös Dunai Flotta egyik ten­gerésze szétlőtte a szembeni céllövöl­déével közös főkábelt. Pedig nem akart mást, mint szolgálati pisztolyá­val bizonyítani, hogy a légpuskák irányzéka el van állítva. A félórás esti sötétséget viszont örömmel nyugtáz­ták a körhintázó párocskák. Szemben volt az a panoptikum is, amelybe a lángoktól szétolvadó viasz-Führert álmodta oda a Valahol Európában rendezője. Ám égett a körhinta a valóságban is, ’45-ben ug­­ráló/forgó lóállománya is pótlásra szorult. A lovakról jut eszembe, félve kérdezem meg a mindenes helyi fő­nöktől, arra számítva, hogy kinevet: igaz-e, hogy 1906-ban, amikor már villamosipari vívmányairól adott hírt a honi technika, itt a masinéria főten­gelyét két lóerő forgatta? Egykedvű­en bólint rá: „Lentről, a pincéből. Meg is nézheti a szuterént, habár most már trafók állnak a hajdani ita­tóvályúk helyén.” Chagall ecsetjére kínálkozott volna, amint a két muraközit hajtják odalent körbe-körbe, rózsavízzel öntözve a réseket, nehogy már elriassza az oda­fend jóféle szédülési vágyakat a trá­gyaszag. Valamikori szomszédom, Pali bá’ (aki cirkuszi exdirektorsága folytán bejáratos maradt a vurosli mutat­ványos világába) mesélte, hogy Szálasinak a Csillag börtönből történt kiszabadulását ünneplő „testvérek” a közeli Alpesi Faluban való „mulatírozás” után a ringlispílben fe­jezték be a napot. Mivel pedig alapo­san beittak már, hol ők hányták le a hintalovakat, hol azok őket. Ifjúkorom hétvégéin barátaimmal 41

Next