168óra, 2007. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)

2007-06-07 / 23. szám

Levélhullás ÉN IS VOLTAM CSERKÉSZ György Zoltán Becserkészett szavak címmel közölt levelének (ápr. 5.) utolsó bekezdésében azt írja, hogy „a cserkészottho­nok kapui mindvégig zárva ma­radtak a városi munkás- és prole­tárcsaládok... gyermekei előtt”. Az általánosítás ellen kénytelen vagyok határozottan tiltakozni. 1941. június 27-én (8 éves korom­ban) léptem be a rákospalotai 276 sz. cserkészcsapatba. Édesapám nem volt sem földbirtokos, sem nem tartozott az ún. úri középosztályhoz, egyszerű fizikai dolgozó volt, édes­anyám pedig háztartásbeli, illetve varrónő. De erre nem is volt akkor senki kíváncsi. Cserkésztársaim több­sége szintén hasonló - nem gazdag - környezetből került ki. Az őrsveze­tőnkre ma is szeretettel és tisztelettel emlékszem, vasesztergályosként dol­gozott, ha jól emlékszem, a MÁV-nál. Valódi ezermester volt, tőle csak jót tanulhattunk, politikával nem foglal­koztunk. Szabadidőnket hasznosan töl­töttük, ápoltuk a néphagyományokat, sportoltunk, kirándultunk a budai he­gyekbe stb. Nem törtünk be kirakatokat, nem hangzottak el rasszista szavak, nem gyújtogattunk autókat, amint az ma­napság sajnos előfordul. A cserkészet igenis hozzájárult az ifjúság tisztesség­re neveléséhez. Ez akkor is igaz, ha he­lyenként előfordulhatott, hogy az aktu­ális politika megpróbálta befolyásolni a mozgalmat. 1945 utáni betiltása el­szomorító volt. Ami a költségeket illeti, nem tudok olyan előírásról, hogy kötelező lett volna a formaruha. Az igaz, hogy cser­készegyenruhát, -jelvényt stb. csak cserkész viselhetett.. Ezeket kedvezmé­nyesen lehetett beszerezni. Anyagi tá­mogatást (pl. a táborozási költségek­hez) a cserkészcsapatok főleg magán­­személyektől kaptak. Nem hiszem, hogy ez bűn lenne. Fülöp Sándor Budapest „BECSERKÉSZETT SZAVAK” Olvastam Györky Zoltán levelét a 168 Óra április 5-i számában. Nem tudom, Györky Zoltán volt-e cser­kész. Én 1944-1948 között, az iskolák államosításáig, a keszthelyi Premontrei Gim­názium tanulója és a cser­készcsapat tagja voltam. Az iskolában nagyobb részben (nem 50-100 holdas) falusi gyerekek jártak. Cser­késznek lenni nem volt „drága dolog”. A csapat kulturális csoportja mű­sorokkal járta a környe­ző falvak művelődési otthonait, és az előadá­sért kapott pénzből fizet­tük a táborozás költsé­geit. Minden nyáron dolgoztunk, és a mun­kánkért kapott fizetés­ből vettük meg az „egyenruhát”. Hogy a csapat milyen tá­mogatást kapott, nem tudom, de politikait nem, azt állítom. Egy­házit biztosan, mert az iskola egyházi intézmény volt. A kapuk nem voltak bezárva a városi munkás- és proletár-, valamint a falusi szegényparaszt gye­rekek előtt, ugyanis a csapat nagy ré­sze városi munkás- és falusi paraszt­gyerek volt. Ezekkel szerettem volna kiegészíteni a György Zoltán által leír­takat. Enyingi Kálmán E-mail SHSKsSsf sr^rd reo\en^C pjj m.ndenuuS^ SZ3^‘téS együttétse. Jan » A i í"aJf^erStre" a gödöllői nemzet lag ft*TM®' ^ a kormányt\ ^Z‘La8ySTcvc«edelmes haj kíséretében. Ptd»8 ,i|ikai poUrWd rraA­fe&al m.»*z l“í“ÍS6„T~yr stíitíctű nyakVcuJ'.k Sí*. A ""í.inujr stílek, a D«c Isaimay vitás, hogy »Bourbon ,ek tiltom!»» ,*«89",k taUptB a minta tol“­­ént • cserkészetet m«|­alapító - mo*t «az . ötven éve született | -lord Baden-Powell I is. BOKOR l*sní mittntorti». „, 1'-"1 /sír HP torfi*4w 12. SB /istccs. Iwfcv *,. . nnc volt, de 1MB rk “ “tevälMtoÄi. Mi kricn-Fo”«» »»“* •* w En­sÄ -«"x. tó Vit1»rtttéktíta»»"Sb* VSSS ffc M ssil Ttfirrat­t» (s«»tó«li,Jtoz­s^d­ongattak 1« a 1 ■ &'í^ssX££-Si 1 tu a dM ***•• I fess­i^äSSsää SZERENCSEJÁTÉK ZRT. Bármikor Bejöhet! www.szerencsejatek.hu A HATOSLOTTÓ VÁRHATÓ FŐNYEREMÉNYE EZEN A HÉTEN: 1 milliárd 815 millió Ft azaz egymilliárd-nyolcszáztizenötmillió forint 56

Next