168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
Háttér levezényelte a gettósítást Szegeden. De ellenpélda is akadt. A baranyai főispán megtagadta az eligazítást a deportálásokról és semmi baja nem lett. „Csendőri pályára sokan a biztos megélhetésért, az egyenruha presztízséért jelentkeztek. De megtehették, hogy kilépjenek, vagy áthelyezésüket kérjék. Ha a deportálásokkor valaki megtagadta volna a parancsot, lehet, hogy fegyelmi indul ellene. De nem végzik ki” - mondja Molnár Judit. Ezzel szemben Godó Ágnes úgy véli: ha a csendőr bevagonírozáskor megtagadta volna a párán- csőt, helyben agyonlövik, vagy őt is deportálják. KÖTELEZŐ ESKÜ Lévai Jenő újságíró 1965- ben cikket írt - A beregszászi gettó parancsnokából magyar nemzeti hős - Kecskésiről az Új Életben. Lévai bűnösnek találta a csendőrt, idézte Kecskési önéletrajzából - amelyet letartóztatásakor írt - a Beregszásszal kapcsolatos megjegyzéseket: „A téglagyárat én vezettem.” Megkerestük Kecskési Tollas Münchenben élő özvegyét, aki elküldte férje „idézett” önéletrajzának másolatát. Ebben az olvasható: „A téglagyárosokat én mentettem.” Történészek elismerik: voltak olyan csendőrök is, akik élelmiszert vittek a gettóba, elbújtatták a zsidókat. S noha Kecskési is azt hangoztatta a ’47-es népbírósági tárgyaláson, hogy segítette a zsidókat, ezt a deportáltak nem igazolták. A Zsidó Tanács egyik beidézett vezetőjének bizonyára tudnia kellett volna Kecskési „jótéteményeiről”, ő mégis a brutalitásáról beszélt. Még furcsább: Kecskési jóval később egy róla készített portréfilmben már azt is tagadta, hogy egyáltalán Beregszászon lett volna: „Nem volt közöm a deportáláshoz. Tiszaújlakon tartózkodtam.” De ha Kecskési valóban segítette a zsidókat, miért hallgatta el ezt később? Juhász László kollégája volt Kecskésinek a Nemzetőrnél. Tollas Tibor igazsága című tanulmányában említi: Kecskési ’45 februárjában még csendőrszázad-parancsnokként szolgált Veszprémben, és - állítása szerint - ott részt vett nyilasellenes akcióban. Lehet. Csakhogy ha Kecskési még ’44 októbere után is csendőr volt, fel kellett esküdnie Szálasira. „A csendőrségnek a nyilas hatalomátvétel után kötelező volt esküt tenni Szálasira” - magyarázza Molnár Judit történész. Az viszont tény: a háború legvégén Kecskési csapatával átállt az oroszokhoz, majd felvételét kérte a Néphadseregbe. Ehhez igazolnia kellett, hogy a németek ellen küzdött. A jugoszláv katonai parancsnokság igazolta: Kecskési Muraszombaton a partizánokat segítette. Erre hivatkozva jelentette ki Godó Ágnes, hogy Kecskési nem volt bűnös. De Molnár Judit másik csendőr esetét említi: őt is fölvették a néphadseregbe, néhány hét múlva azonban kiderült, mégis háborús bűnös. Körözni kezdték, csakhogy már nem találták Magyarországon. A történész szerint elképzelhető, hogy a németbarát csendőr azért állt be a partizánok közé, hogy „jó pontokat” gyűjtsön arra az esetre, ha a nácik elveszítik a háborút. Kovács Tamás történésztől, a Holokauszt Dokumentációs Központ munkatársától tudjuk: maradtak katonai iratok, amelyek szerint Kecskési ’45 után nem „egyszerű" főhadnagyként szolgált tovább, hanem a Katonapolitikai Osztály tisztje lett. Az ő feladatuk volt felkutatni a bujkáló reakciós csendőröket és katonákat. Kecskésit ezért utálhatta később a németországi emigrációban annyi exnyilas és hungarista. (Kecskési Mária, az özvegy a szerkesztőségünkhöz egy idézetgyűjteményt is eljuttatott. Hungarista szerzők gyalázzák Kecskési Tibort, bolsevik összeesküvőnek, zsidóbérencnek titulálva.) 26 NYILAS BAJTÁRSAK Kecskési ártatlanságát egyébként 2004-ben a Holokauszt Dokumentációs Központ elismerte: „A Magyar Köztársaság törvényei értelmében Kecskési Tollas Tibor nem tekinthető háborús bűntett elkövetőjének.”