168óra, 2019. október-december (31. évfolyam, 40-52. szám)
2019-12-19 / 51-52. szám
csokoládé kezd lecsúszni az alsógatyájához. Ha feláll, talán alul ki is fog esni, és abból megint balhé lesz, jutott az eszébe. Greff megcsóválta a fejét, és az órájára nézett. - Hamarosan indulni kell - jegyezte meg. Nimród felment a szobájába, közben a szülei még beszéltek a nappaliban. - Most rosszat mondtam? - kérdezte Greff. - Mintha apádat hallottam volna - ráncolta a homlokát Greffné. - Igazad van, másképp kell ezt. Nimród felvette az előre kikészített vasalt öltönyt, csokornyakkendőt, fehér inget, belebújt a fekete lakkcipőjébe, aztán kiment a fürdőbe, ahol az anyja épp a legkisebbet, Zénót pelenkázta. Hamarosan már a középső fiú, Ármin is készen volt, pedig őt mindig noszogatni kellett. Greff a művészbejárón vitte be a családot, de még így is hallották, hogy zúg a tömeg az arénában. A karácsony előtti előadások a legkelendőbbek voltak. Ilyenkor mindenki vágyott arra, hogy elhihesse, van még remény. Greff úr a mai előadásának az Utak a boldogsághoz címet választotta. A promóciós videóban pedig arról mesélt a rajongóinak, hogyan lett a szerencsétlen, kövér, kigúnyolt kisfiúból sikeres, népszerű ember. „Ez neked is sikerülhet", nézett bele mélyen a kamerába. Hamarosan megszólalt a színpadon a zene, villogni kezdtek a fények, a tömeg tapsban tört ki, amikor Greff teljes életnagyságban megjelent. A család a backstage-ben várakozott. Nimród és Ármin a telefonján játszott, a kis Zénó pedig az anyja térdén lovagolt. „A hálás szív minden napot ajándéknak tekint", szűrődött be Greff úr beszéde a színpadról, majd később beleüvöltötte a mikrofonba: „Kelj fel mindennap úgy, hogy azt mondod magadnak, képes vagyok rá, meg tudom csinálni, mert akkor kezdesz el igazán élni, amikor rájössz, nincs mitől félni." A tömeg őrjöngött. Nemsokára jelzést kaptak. Greffné gyorsan megigazította a fiúk frizuráját, nyakkendőjét és a saját sminkjét, aztán elindultak a színpadra. A tömeg tapsolt, Greff úr hófehér fogsorát Greffnére villantotta. A gyerekek köré sereglettek, Greffné a tűsarkúban kacsázva lépett mellé. Kattogtak a vakuk, ahogy a család mosolyogva összeölelkezett, integettek az emberek felé, bár a fényektől nem láttak senkit. Aztán Greff úr felemelte jobb kezét. Hirtelen csend lett. „Higgyétek el nekem, kedves barátaim. Lehet bármitek, lehettek bárkik, de a legjobban ez számít", mutatott ekkor a családjára, és az őrjöngő taps újra felharsant. Két nappal később, karácsony este összegyűltek a ház étkezőjében. A bejárónő felszolgálta a gesztenyés pulykát, amit egy kis konyakkal bolondították meg. Amikor végre túlestek a vacsorán és a kötelező karácsonyi dalokon, a gyerekek megrohamozták a fa alatt lévő csomagokat. Nimród kapott pár könyvet és egy hordozható magnót, és várt rá egy kis boríték, benne egy papírral. Az apja odalépett mellé. Nimród kinyitotta a borítékot, amelyben az apja féléves motivációs tréningjére szóló bérlet lapult. A fiú elsápadt. - Hidd el, egyszer még hálás leszel nekem ezért - veregette meg az apa a fia vállát. Nemsokára visszament Árminhoz legózni. Az anya Zénóval várat épített az új kockákból. Nimród észrevétlenül surrant ki a házból, és hamarosan Joli néni ajtajánál ácsorgott. Az öregasszony betessékelte a fiút, de nem kérdezett semmit. A nagyszobában két, csipkével borított, kopott bársonyfotel állt a tévével szemben. Nimród bekucorodott az egyikbe, és bámulni kezdte a karácsonyi műsort. Hamarosan előkerült egy tábla csoki Joli néni virágmintás pongyolája zsebéből. Összenevettek, majd letörtek belőle két nagy darabot, és jóízűen szopogatni kezdték. Hidas Judit 2019. december 19. 77 PFÜS KULTÚRA